Szégyen, nem szégyen, bevallom, hogy unalmas, konzervatív fráter módjára a tévémen az egyes csatornára a közszolgálati egyes van beállítva. Igen, hazudhatnám, hogy lánglelkű forradalmárként én oda egy alternatív zenecsatornát programoztam, vagy valami ismeretterjesztő, dokumentumfilmes sznobsággal fakítok, de nem. MTV, bevallom. Igaz, annyit már elértem, hogy mióta a szép emlékű Szenes Andrea – még tévéalelnökként – arra kívánta alapozni a közszolgálati csatorna nézettségének emelését, hogy az emberek úgyis az egyes gombbal kapcsolják be a tévét, nos, azóta én általában a négyes gombbal indítok reggel. Oda pedig a TV2 van programozva.
Aztán jön is az arcomba az okosság. A TV2 Mokkája érdekes, többrétegű evolúción ment keresztül: Havas Henrik kulturálatlansága után a másik véglet felé kezd csúszni a műsor, lassan már a kesztyűt is kesztyűvel fogják meg. Az első, közéleti blokkban egy visszakérdezés, egy keresztkérdés sincs, vadászni kell a komolyabb informálódást segítő részekre. Puhák és felületesek, nem beszélve a sajátos szerkesztési elvekről – szegény Demcsák Zsuzsának alig másodpercei vannak egy komplett fejlődésregény színeváltozásait mimikával lekísérni: az egyik pillanatban még a májbeteg kisfiúért aggódik, majd hirtelen felderül az arca, mert jön a Megasztárból kiesett Iksz Ipszilon, a rohamosan felejtendő házi celeb.
Ami pedig mindennek a csúcsa, az az SMS-csík. Most komolyan, kinek olyan sivár az élete, hogy rendszeres időtöltése, mi több, napjának fénypontja, hogy megírhatja a képernyő aljára: szerinte ki lopott, és mit érdemel az a bűnös… A kedvencem egyébként a többször is elküldött, csupa nagybetűvel írt, elgépelésekkel színesített panasz, miszerint a beküldő és kedves gyermekei éheznek.
Anyukám, az emelt díjas SMS-ek árából kijönne tizenöt kifli meg három doboz májkrém!
A közszolgálati tévé ellenben kifejezetten veszélyes reggelente. Egészen konkrétan a felébredésemre veszélyes, ahogy lassan csordogálva, holtunalmasan hömpölyög az érdektelenség. VOR-zakók, üdülési csekk, hosszú perceken keresztül fogalmazott kérdések (szerintem titokban Aczél Endre-emlékversenyt tartanak a műsorvezetők, vetélkednek, hogy ki üti meg a tízperces kérdésfeltevési szintidőt). Egyszerűen unalmas, avítt, elmegy az életkedvem, és visszadőlök az ágyba. A legizgalmasabb még Pártai Lucia és az időjárás-jelentés, mindig kisebb fogadásokat kötök magamban, hogy beleköhög-e megint valaki a keddi időjárásba a díszlet mögül, és vajon melyik nap térképe helyett szemlélhetünk ismét egy nagy kék képernyőt.
Vannak azonban dolgok, amiket itt sem értek, és e helyt is toboroznék megfejtőket a rejtély megoldására: vajon miért megy EGYSZERRE UGYANAZ a műsor a közszolgálati egyes és kettes csatornán reggelente? És vajon van-e olyan forradalmár, aki direkt a kettes csatornán nézi a Napkeltét? Lehet, hogy ott el vannak rejtve titkos jelek, utalások, és míg az egyesen feszesen, jól nevelten üldögél Betlen János, addig a kettesen néha felpattan, és szamárfület mutat a kamerának, vagy egy pohár vízzel arcon löttyinti a baromfikeltetésért felelős helyettes államtitkárt? Valamint a végső, de legfontosabb kérdés: van ember, aki Verebes István páratlan műsorvezetői kvalitásai, lényeglátó kérdései és parádés riposztjai miatt kapcsol ide?
Az RTL itt is kitaposott ösvényen halad, az egész műsor egy nagy baba-mama játszóház, a célnak pont meg is felel. Őszintén érdekelne egy olyan közvélemény-kutatás, mely azt vizsgálná, hogy a Reggeli nézőinek épp hány százaléka ellenőrzi a csuklóján a tej hőfokát vagy kavargat tartósítószer-mentes alma-sütőtök pürét. Nincs is ezzel semmi baj, de egy komoly kehe azért van a műsornak, mégpedig a szegény hírolvasók sorsa. A pici karosszékbe préselt, jobb sorsra érdemes fiatalok ugyanis akarva-akaratlanul felveszik a Rémusz bácsi pózt, és mindig azt várom, hogy az aktuális hírek helyett belekezdenek a Jancsi és Juliskába. Most komolyan, szegények nem érdemelnek meg egy rendes pultot, csak így, a kisszékben feszengve, az ölükből olvasva dolgozhatnak?
Az igazi kemény drog viszont ezt a hármast egymásra csúsztatni – fél perc csecsemőtápszer, fél perc pénzügyi válság, fél perc helyszíni bejelentkezés Terry Black lakásából, ahonnan épp iskolába indul az örökbe fogadott Danika… üt, mint a beton.