Segítség! Féltékenységi őrületben szenvedek! – Soma Mamagésa válaszol

Kedves Soma!

Mielőtt még elárulnám, mi a problémám egész pontosan, leírom a megismerkedésünk történetét.

Egy médiában dolgozó férfi megkeresett, hogy dolgozzam nála. Nagyon rövid időn belül meg is tetszettünk egymásnak. Huszonhárom éves vagyok, végtelenül naiv fiatal lány, aki egész életében az igazit kereste, hogy majd ahhoz feleségül menjen. Benne, úgy éreztem, a duálpáromat fedeztem fel. Mindketten tudtuk, hogy több van köztünk, mint egy átlagos pár között, rövid idő után is már úgy éreztük, mintha hosszú évek óta ismernénk egymást. Én egyedülálló voltam, neki viszont egy régóta, majd nyolc éve tartó kapcsolata volt. Nem mentem bele, hogy velem csalja a barátnőjét, úgy gondoltam, ha komolyan akar tőlem valamit, akkor elhagyja, és engem választ. Viszont ennél kicsit hamarabb kiderült, hogy nekem udvarol, és végül szakítottak. Pont ez volt az, amit nem akartam, úgy jött le az egész sztori, mintha én a szeretője lettem volna, holott semmi sem történt köztünk. Ezt bevonzottam.

Már jó ideje együtt vagyunk, lassan egy éve. Komolyan tervezzük a jövőnket, nyíltan ki is jelentette, hogy bennem megtalálta azt, akivel szeretné leélni az életét. De az utóbbi időben mérhetetlen nagy féltékenységi őrület tört rám. Mindig is féltékeny típus voltam, hisz sosem volt semmi önbizalmam sem… De ez, amit most érzek, megbolondít, és nem tudom, meddig fogom bírni. Pedig semmi konkrét dolog nincs, ami miatt gyanakodhatnék. Egyszerűen csak félek, hogy ha már velem is meg akarta csalni az exét, akkor ugyanígy járhatok én is. Rettegek tőle, hogy ez bekövetkezhet. Amitől pedig félünk, azt meg is kapjuk az élettől.

Abban szeretnék tőled tanácsot kérni, hogy hogyan tudnék túljutni ezen a bizalmatlanságon, hogyan tudnám legyőzni az egómat, ami ha elhatalmasodik rajtam, képtelen vagyok felvenni vele a harcot. Rengeteg könyvet olvastam a vonzás törvényéről, százszor megnéztem A titok című filmet, és agykontrollozok. Mindezt azért, hogy jobbá tegyem az életem, és megtanuljak bízni a páromban. S mivel tudom, hogy a félelmeimmel mekkora kárt tudok okozni magamnak, ezért szeretném a segítségedet kérni: hogyan, milyen módszerrel tudnám az egómat „ártalmatlanná tenni”?

Tudom, hogy ő az, akit nekem teremtettek, és nem akarom elveszíteni. Válaszodat előre is köszönöm!

Üdv: Mariann

Kedves Mariann!

A klasszikus pszichológia azt mondja, a féltékenység gyökere a sérült korai anya-gyerek kapcsolatban van. Amikor az ember ilyen túlzott félelmet él át (nyilván ennek is lehet egy egészséges szintje, de a tied, ami ráadásul alapok nélküli, valóban végletes), akkor valójában az anyja elvesztésén szorong. Tehát ilyenkor az történik, hogy a lélek a féltékenység átélésekor visszazuhan arra a pontra, amikor először intenzíven átélte az anya lehetséges elvesztésének a gondolatát. Valójában ilyenkor nem is a jelenben van, hanem lelki szinten a múltban. Mondjuk, a bölcsődében, ahova régebben barbár módon szoktatás, fokozatos leválasztás nélkül rakták be a gyerekeket. Képzeld el, milyen durva! Még ott van a kicsi az anyja karjában (aki addig mindig elérhető volt), és egyszer csak eltűnik, hiába sír-kiabál utána a gyerek. Ő akkor nem tudja, mit jelent az, hogy nyolc óra múlva visszajövök érted, egyszerűen átél egy törést. Akit szerettem, az eltűnik, nincs ott, és nem tudom, hogy valaha látom-e még, vagy elveszett örökre. (Az még keményebb, akinek ilyenkor meghal az anyja.) Aztán persze szép lassan megszokja a gyermek a nyolcórás távolléteket, de az ősbizalomban való sérülés már ott marad benne, és mindaddig, amíg ezt a fájdalmat a lélek nem dolgozza föl, újra és újra átélheti, az élet ezernyi helyzetében.

Számomra elképesztő tény, hogy miközben a 60-as évektől hatalmas szakirodalma volt (van) a várandósságnak, a megszületésnek és az utána jövő időszaknak (prenatális és perinatális időszak), eközben maradt a hospitalizált szülés szemlélete. A babákat elvették az anyjuktól, azonnal lemosdatták, egy fakkba rakták őket, és függetlenül attól, hogy ki mikor igényli, mindenkit egyaránt háromóránként hoztak szopni. Hogy ez idő alatt épp az ősbizalomban sérültek (hiába tudtak róla), senkit nem érdekelt.

Az intenzív féltékenység szintén az ősbizalomban való sérülésre utalhat. Ez igen mélyen van, ez az első életévünk. A jó hír az, hogy ennek a gyógyulásán lehet dolgozni. Nem fogom most neked az általam már oly sokszor emlegetett módszereket leírni, ha olvasod a leveleimet, úgyis tudod, mit ajánlok. A kineziológus konkrétan le tudja tesztelni, hogy valóban erről van-e szó, és konkrétan mikor volt ez az ősbizalomban való törés, és hogyan oldhatja fel a múltban ott tapadt stresszt. A családállítás során azt is megtudhatod, honnan hozod ezt az érzést, és hogyan engedheted el.
Ajánlom még a transzlégzést is, amely az egyik legintenzívebb módszer a tudatalattiba való utazásra (épp ezért be is iktatom a „lelki wellnessshétvégéimbe” – információk a site-omon), ahol akár a saját születésedet vagy az anyukád elvesztésétől való félelmedet is újraélheted.
Ezeken az utakon párhuzamosan is elindulhatsz, egy biztos, ez időt, energiát fog igénybe venni. Az öngyógyítás során viszont hatalmas energiák fognak felszabadulni benned, változást hozva az életedbe. Ez a téma szinte követeli, hogy foglalkozz vele.

Azt gondolom, hogy tedd félre önmagad paráztatását, ami a vonzás törvénye kapcsán alakult ki benned. Persze már az ókori görögök is tudták, hogy „a félelem vonzza a félelem tárgyát”, de azért az élet nem ennyire fekete-fehér. Kérésünk, vágyunk vizualizációja köztudott, hogy teremtőerővel bír, akárcsak a végiggondolt, kimondott vagy leírt szavak. Ez az egyik alapgondolata az általad is említett, nemrég nálunk is megjelent amerikai bestsellernek, A titok című könyvnek is. Megjelenésekor felkértek a könyv népszerűsítésére, de nem vállaltam el, ugyanis alapvető dolgok kimaradtak belőle. Mint például a „legyen meg a te akaratod” alapgondolata, ami azt üzeni, hogy van egy nálunk magasabb szervező-rendező-teremtő erő is. Ez a legizgalmasabb és legnagyobb téma, amiről valaha is írtak, beszéltek a gondolkodó emberek: a sors és a szabad akarat kapcsolata. Ebből a könyvből a sorsról szó sem esik. Milyen gyermeteg elképzelés azt hinni, hogy körülöttünk minden az akaratunktól függ! Alapjaiban ostobának, az élet iránti valódi tisztelet és alázat nélkülinek tartom a könyvet. Azt meg különösen buta dolognak tartottam, amikor arra hivatkozik, hogy mindenki egy „adótorony”, és ha azonosulsz vágyad elérésével, akkor olyan frekvenciára kerülsz, hogy emiatt be is fogod vonzani. Azt írja, ha gazdag akarsz lenni, akkor képzeld el azt, és mivel rárezegsz a gazdagság frekvenciájára, ezért előbb-utóbb azzá is válsz. Ez hülyeség. Ez ügyben ajánlom dr. D. R. Hawkin: Erő kontra erő című könyvét. Mint tudjuk, gazdagságra is ezernyi úton-módon lehet szert tenni. Akár gyilkolással, akár másoknak is örömöt adó tisztességes munkával. Mind a kettő lehet gazdagság, egész más energiaszinten.
A Megasztárban több ezer olyan embert láttam, aki irreális, nem a személyiségére szabott vágyat dédelgetett. Ők is mind akartak. Sztárok akartak lenni. Elképzelték, dédelgették önismeret nélküli álmukat. Énekesi, előadó-művészi pályára abszolút éretlen vagy alkalmatlan emberek ezrei gyártották (és nyilván gyártják most is) maguknak a csalódást. Ez afféle identitászavarból adódik, a vágyott és a valós én között egy óriási, áthidalhatatlan szakadék tátong. Vagy azt gondolod, hogy az a sok ezer szerencsétlen, önismeret nélküli alvó gyerekember nem rezgett rá eléggé a vágyára? Ugyan már!
Viszont van sok pozitívuma is a könyvnek, okos technikák, mint például az, hogy mindennap legyünk hálásak valamiért, gondoljuk végig, mink van, és ne azt, hogy mink nincs, és alapvetően bizakodjunk, gondolkodjunk pozitívan.

Édes vagy, valóban egy naiv kislány, hogy ezt írod: „Már jó ideje együtt vagyunk, lassan egy éve.” Hát ez még nem olyan nagy idő. Ezúton hadd ajánljam neked a pár hete megjelent, Milyen a valódi szerelem? című írásomat, különösen a szerelem kémiájára vonatkozó részét. Ne haragudj, ha realitásommal kiábrándító leszek, de az elmúlt években igen sok szerelmes lány, asszony levelét olvastam el, a nagy többségük épp ezt írta: „Mindketten tudtuk, hogy több van köztünk, mint egy átlagos pár között, rövid idő után is már úgy éreztük, mintha hosszú évek óta ismernénk egymást.” Teljesen tipikus érzés, és az is, hogy azt hiszi a szerelmes, ez különleges dolog. De hát szerelmes…

Viszont van egy mondatod, amellyel kapcsolatban azt kell hogy mondjam: ÁLLJ! Azt írod, sosem volt önbizalmad. Hogy írhatsz ilyet, ha hiszel A titokban, a vonzás törvényében? Hisz épp a szavak mágikus erejének a tudatosítása ennek a pontatlan és (számomra) taszító stílusú könyvnek a legfőbb értéke! A végiggondolt, kimondott, sőt leírt szó hatalmas teremtőerővel bír. Épp erre épül az egyre népszerűbb NLP (neurolingvisztikai programozás), és az ebből fakadó ericssoni hipnózis is, amellyel sok pszichológus gyógyít is. Addig szajkózod, hogy nincs önbizalmad, hogy elhiszed, és meg is valósítod azt úgy, hogy ezután sem lesz. Úgyhogy kezdj el gyúrni önbizalomra! (Ezúton ajánlom neked a site-omon a Lehet önbizalomra is gyúrni és a Mitől vonzó a másik? című írásaimat.)

Nos, Mariann, máris sok mindent hozott föl benned ez a kapcsolat, ami által nagyobb önismeretre tehetsz szert. Hiszen egy párkapcsolat lényege és célja nem csupán az áhított intimitás és harmónia megélése, hanem az egymás által való fejlődés is.

Minden jót:

Soma Mamagésa