„Anyu, mit jelent az, hogy te ringló?”
Tegyük fel, hogy fél négykor ül le a tévé elé – rögtön két pompás programot is megnézhet: az egyik csatorna egy halottkémekről szóló sorozattal, a másik pedig egy igazi kulturális csemegével, Győzikével traktálja. „Elvágták a torkát!”, vagy „Béjá ásszony, elhágylák!”.
Brr, kihúzva.
Megtekintheti aztán a sztárműsorban a felfújt mellű pornószínésznőket, Kiszel Tünde gyermekének legújabb apukáját, esetleg Medveczky Ilona alig leplezett ivarszerveit. Hát, ezt se inkább. Innen megint sztereóban jön az okosság: a híradók előtt mindkét kereskedelmi csatornán szerencsétlen sorsú, fogatlan emberek kiabálnak egymással, néha széket borogatnak, néha pofozkodnak… lesz miről holnap dumcsizni környezetismeret-óra előtt. Vagy nem. A hírműsorok pedig egyrészt nem érdeklik az egészséges lelkű, 8–10 éves gyerekeket, másrészt meg akkor már inkább a halottkémek, komolyan. Az utóbbiról legalább el tudom magyarázni, hogy csak kitaláció, mese.
Apropó, mese! Nem tudom, feltűnt-e, de eddig még csak a közelében sem jártunk a klasszikus esti mesének… szó se róla, nyilván majd felolvasom egy szépen illusztrált mesekönyvből, de azért (és most picit demagóg leszek) abban az országban, ahol évtizedekig intézményesített formában mosott fogat este a tévében a maci, ez elég nagy visszalépés.
|
A hivatalos néző összes eddig megjelent írása folyamatosan elérhető a blogon: |
A híradó után esetleg még belenézhetnek valamelyik vetélkedőbe. Vagy nem. Talán önző álláspont, de nem szeretném egy 10 éves gyereknek azt magyarázgatni, hogy pontosan mit is jelent az, hogy „Ganxsta Zoli egy vadállat az ágyban”, és miért röhög ezen mindenki. Úgyhogy ez is kilőve, a gyerek megy aludni, ma nem volt neki való műsor.
Igazságtalan lennék ugyanakkor, ha elhallgatnám: van persze gyerekeknek szánt műsor a tévében, egészen pontosan a hétvégi napokon, korán reggel. De azért itt is játsszunk el a gondolattal: a gyerek elkezdi nézni a csodálatos Pokémon című japán rajzfilmet, és ideális esetben talán hosszú percek is eltelnek anélkül, hogy valakit megrázna az áram, a nyakára tekeredne egy gonosz, mutáns kígyó, fullasztó gázfelhőt köpne rá egy kétfejű szörny, vagy eszméletét vesztve, üveges szemmel rángatózna a földön, miután felöklelte valami tomboló, szarvas-patás állat.
Ilyenkor jön az az amputációs megoldás, hogy a gyerek ne is nézzen tévét. Sokan még dicsekednek is vele, hogy „én már évek óta nem nézek tévét”, meg „elromlott, és nem javíttattuk meg, azóta sokkal boldogabbak vagyunk”, vagy „én csak természetfilmes csatornákat nézek”.
De nem. Én ugyanis például A Tenkes kapitányát, azt nem adom. Azt minden kisfiúnak legalább ötször-tízszer látnia kell (nálunk egyelőre édesapám vezet körülbelül 60 megtekintéssel, már fejből mondja a szöveget: „De ki az a Tenkes kapitánya?!”). Ártatlan, vicces, okosan tanító sorozat. A parkban a gyerekek kurucokra és labancokra osztják magukat, úgy játszanak, a sorozatszignál lesz a füttyjelük, félelem és rettegés nélkül nevetik ki a bohóc Bruckenbacker kapitányt. Nem adom, nem öntjük ki a fürdővízzel a gyereket!
Nem adom aztán Frakkot sem, ahogy Károly bácsi nyugtatja, hogy nagyon is jó karácsonyi ajándék az az üres velős csont, hamutartónak fogja használni – az sem baj, hogy nyitott az alja, majd leteszi a havas párkányra. Nem adom Bagamérit és a Hörömpő cirkuszt, és egyetlen Csukás István-rajzfilmet sem, igenis, az én gyerekeim is tudják legalább a lyukas csokoládéig elsorolni, hogy mit szeret Gombóc Artúr.
Továbbá biztos nem én vagyok az egyetlen, aki, mire a történelemórán eljutottak a 15. századig, már legalább tucatnyi történetet ismert meg Helyei László legszebb Mátyás király hangján.
Ha egy kislány azért pityereg a tévé előtt, mert Füles Mackó falánk volt, túl sok meggyet evett, és megfájdult a pocakja, akkor meg lehet vigasztalni. Majd elmúlik, nem fog fájni neki, nincs semmi baj. De mi a túrót mondok akkor, amikor egy véres hullát már krétával körberajzoltak, vagy amikor annak tapsolnak a stúdióban, hogy Mária hatszor is megcsalta Istvánt a gázóra-leolvasóval?
Én igenis szeretnék majd tévézni a gyerekkel. Szeretném hinni, hogy sokan vannak még így ezzel, és hogy lesz majd csatorna, aki ezt észreveszi, és mer csinálni nekünk Zsebtévét meg Cicavíziót. Megígérem, nézni fogjuk.