Sebestyén Balázs: Tudom, mi voltam előző életemben

Fejős Éva | 2009. Április 22.
Arra számítottam, hogy a reggeli, nevetgélős rádióműsor befejezése után néhány perccel a felpörgött, sztorizós, vicces Sebestyén Balázzsal találkozom majd. Ehelyett spirituális utazásra indultunk…
Sebestyén Balázs: „Az utam befelé vezet…”
Nem vagy álmos? Én biztosan nem lennék képes egy reggeli mit reggeli, hajnali! rádióműsorban pörögni…

– Általában ötkor kelek, de este már tíz-tizenegy körül lefekszem. A hét közepén kezdek fáradni, olyankor délután is alszom egy órát.

Nem marad ki emiatt semmi sem az életedből?

– Talán egy-egy buli vagy pókerparti – ugyanakkor motivál a cél: egy jó reggeli rádióműsor készítése, amelynek hallgatottsága eléri a konkurenciáét. Az ő műsoruk évek óta piacvezető, és mi, Vadon Janival és Rákóczi Ferivel, egy másik adón lehetőséget kaptunk. Két évet adtam magamnak, hogy megközelítsük a sikerüket, 2010 decemberében majd eldöntöm, hogyan tovább.

Néztem a „Celeb vagyok, ments ki innen!” című műsorotokat, és, ne nevess: tanultam belőle. Például elkezdtem strigulázni az „arcoskodásaimat”, ahogyan ti tettétek ott, amikor a játékosok vagy ti magatok játszottátok időnként az eszeteket. Hasznos, ha az ember néha bevonja magát egy ilyen strigulázós önismereti játékba…

– A Celeb vagyok-nak is az volt az egyik üzenete, hogy ne vegyük már magunkat annyira komolyan! Az öniróniát és az önkritikát a nézők is szeretik, és én hosszú ideje önkritikusan vezetem a műsoraimat: velem és rajtam egyaránt lehet röhögni, nem sértődöm meg. Ettől lesz valaki szerethető.

Nem akarlak kiábrándítani, de nem szeret téged sem mindenki.

– Ebben a szakmában az a jó, ha az ember megosztja a nézőket. Ha senki sem utál, ha mindenki „szeret”, akkor egészen biztos, hogy középszerű vagy.

Rákeresel időnként a nevedre az interneten, hogy miket írnak rólad névtelen hozzászólók egyes fórumokon?

– Már nem érdekel, nem nézem meg. Tizenkét éve televíziózom, be tudom lőni, milyennek tartanak, és tudom, hogy milyen vagyok szakmailag. Van, aki szeret, van, aki nem szeret, ennek ellenére nézi a műsoraimat, és van, aki hallani sem akar rólam. Azt gondolom, mindegy, hogy utálnak vagy szeretnek, csak legyél valamilyen! A középszerűség a legrosszabb. Én vagyok valamilyen, képes vagyok érzelmeket kiváltani a nézőkből.

Milyen vagy?

– A nézők bizonyára mindenkinek beszólogató, kicsit cinikus, de természetes embernek látnak. Nem vagyok mesterkélt, nem játszom meg magam. Aki nézi a műsoraimat, azt gondolja, hogy olyan vagyok, mint a haver srác a szomszédból. Mázlim van, mert ezt a fajta közvetlenséget és természetességet nem tudják megtanítani a médiaiskolákban.

Gyerekkorodban buzgott benned a szereplési vágy?

– Nem, bár a padtársaimat mindig jól elszórakoztattam. Aztán tizenkét éve elmentem az egyik zenei tévébe egy válogatásra, mert ráértem, és jó bulinak tűnt. Ott ragadtam. Ma már tudatosan készítek műsort: eldöntöm, milyen felkéréseket fogadok el, illetve milyennek szeretném az adást, amelyben szerepelek.

Azt már mondtad, milyennek látnak a nézők, de milyen vagy valójában?

– A hétköznapi énem kicsit szürkébb és unalmasabb, mint a műsorvezetői. Nem élek bulizós, partizós, csillogó életet. Néha elmegyek ide-oda a barátaimmal, időnként lovagolok…

Tavaly megjelent a könyved, amely sokkal elmélyültebb arcodat mutatja meg, mint amit a tévében látunk. Tényleg ennyire spirituális lenne a született szórakoztató Sebestyén Balázs?

– Ez a másik énem, amit a tévében nem tudok megmutatni, és nem is kell, mert ha túl sokat akarsz magadról kommunikálni a nézők felé, akkor az ellenkezőleg hat, és „semmilyen” leszel. A könyv megmutatja azt a „szeletemet”, amit a képernyőn nem lehet látni. Elmélkedős-gondolkodós, spirituális témákat jár körül. Azokat szólaltattam meg benne, akiket nagyra tartok, azokról a témákról írtam, amelyek foglalkoztatnak: a betegségek, a félelmek, a magány, a depresszió, a negatív gondolatok leküzdése.

Jártál olyan tanfolyamokra, amelyeken ezeket tanultad?

– Igen, elmentem jó néhány tanfolyamra, mert hiányérzet alakult bennem: ez a nagy Egész bizonyára többről szól annál, mint hogy megszületünk, eszünk-iszunk, szeretünk, gyereket nemzünk, majd meghalunk… Mióta ezzel foglalkozom, sok mindenre másképp tekintek. Például: ha elveszítek valakit, akit szerettem, akkor tudom, hogy ő, aki elment, megtanít elengedni, és immár másként tekintek a halálra: ezzel nincs vége mindennek. Én is megéltem tanfolyamokon az előző életeimet, bepillanthattam, miért pont ebbe a testbe születtem, és milyen életfeladatokat választottam már a születésem előtt.

Mesélnél erről valamit, vagy ez már túlságosan személyes?

– Inkább csak kérdéseket sorolok: mit kell megtanulnom abból, hogy a szüleim elváltak, hogy apukám elhagyott, vagy hogy mennyire az én utam az, amit tizenkét éve járok… Mit kell megtanulnom abból, hogy az emberek vagy szeretnek, vagy utálnak…

Lehet, hogy könnyebb így nézni az életet, mint görcsökkel, szorongásokkal, félelmekkel…

– Sokkal szórakoztatóbb, és persze könnyebb is, mert kicsit mindig a partvonalról, kívülről nézem magam, és megnyugszom: nem ez a komoly, ami itt, a bolygónkon történik.

Hanem mi?

Balázs válaszát és az interjú második felét az e heti Nők Lapjában olvashatjátok….
Még több az e heti Nők Lapjából:

Tamással, sülve-főve: De jó a bio! »
Mi 3-man, ők 3-man: Falatkák, pépek és husi 2. »
Ha nincs öröm, szerelem, bánat és fájdalom – Érzelmi analfabéták »
A szél és a víz tudománya – Mindent a feng shuiról »
Mese a hollywoodi férjfalókról – Lehet egy férjjel több? »
7 egészen extrém ökoötlet – A női mellnek is van mozgási energiája? »

 

További kiemelt témáink a Nők Lapja április 15-én megjelenő, 16. számából:

Nők Lapja 60 – ma is a miénk
Nejlonharisnyáink leszaladó szemei, a „mit csináljak a maradék étellel, csak nem dobom a kukába” fontos kérdésnek számított évtizedekkel ezelőtt is. Megoldás már akkor is volt rájuk…

Íme, az amerikai nő
Bombera Krisztina tudósítót kértük fel, hogy mutasson be nekünk egy tipikus amerikai háziasszonyt. Kíváncsian várjuk, vajon neki is az a fontos, ami nekünk, ő is annak örül, mint mi?

Lelkünk titkai
Szerintünk Woody Allen meg sem tudja számolni, hány pszichiátert fogyasztott már el életében. És így van ezzel számtalan honfitársa. Vajon miért érzik az amerikaiak, hogy terápiára szorulnak?

Divat
Te is szeretnél olyan trendi és márkás ruhákban tündökölni, mint a Szex és New York sztárjai? Öltözz outletekből!

A heti szerkesztő, Papp Diána ajánlásával:
Amerikai álom

Januárban New Yorkban jártam. Nagy álmom volt, hogy végre lássam Manhattant, kedvenc filmjeim helyszínét, egyáltalán a világ közepét. Aztán amikor a JFK-ről beautóztunk a sztrádán, tudatosult bennem: de hisz ez is csak egy város. Persze annak nagyon is szerethető. Ezen a héten ti is eldönthetitek, milyen viszonyban álltok Amerikával. A New York-i és Washingtoni Kulturális Magyar Évad kapcsán ott most mi állunk a figyelem középpontjában. Ezért most mi is odafigyelünk rájuk.

Továbbá: Szépség, Konyha, Egészség, Horoszkóp, Társkereső és még sok minden más! 

 

Exit mobile version