Zséda szeretne még egy babát

Megérkezik a kávézóba. A nap korábban is kisütött már, ezt nem foghatom rá, de ahogy az asztalhoz lép, Audrey Hepburnt idéző ruhájában, valahogy még fényesebb lesz a kerthelyiség. Kávét kér, beszélgetni kezdünk, el is feledkezem a magnóról. Aztán eszembe jut, miért is kávézunk együtt.

– Ezt most bekapcsolom.

– Máris figyelnem kell arra, mit mondok? Pedig olyan jó lenne itt ülni, és csak úgy dumcsizni, bármiről, ami eszünkbe jut.

– Jó, csináljuk ezt! Nekem például az jut eszembe, hogy gyönyörű vagy. Amikor a plakátokon nézlek, ugyanez bombázza az agyam, személyesen meg főleg. Szemtől szemben veled még megszólalni is nehéz, plakáttal még csak-csak elbeszélget az ember. Mi történt, honnan került elő ez az „új” Zséda?

– Mi történt? Én is keresem a választ. Talán eljött az ideje, hogy mindenem beleadjam abba, amit csinálok. A testem, a lelkem, a hangom, mindenem. Én sem gondoltam volna, hogy pont az anyaság hozza ezt ki belőlem. Összhangba kerültem magammal, magabiztosabb lettem. Van családom, kisfiam, és biztosan a szakmai sikerek is számítanak. Ez egy jó szakasz az életemben, talán ezt látod rajtam. Most oda merem tenni magam, megmutatni: ilyen vagyok. Ha megszületik egy gondolat, megnyílik a fejedben egy út, akkor a tested hozzáidomul. Amikor ezen a lemezen dolgoztam, az új dalokat énekeltem, megértettem, mit érezhet egy színésznő, aki levetkőzik egy filmben. Ahogy szinte szemérmetlenül mindent beleadtam ezekbe a számokba, létrejött a kép és hang, amin most sokan csodálkoznak: Zséda megváltozott. Én inkább azt mondanám, hogy újrafogalmaztam magam. Persze miközben dolgozunk, sosem tudom, tetszik-e majd az embereknek, amit csinálunk. Csak megyek az érzéseim után. Mindig benne van az is, hogy eldobják. Szerencsére nem így történt. Érdekes látni, ahogy áll össze az emberek fejében a rólam alkotott kép.

– Ez a „rúzsos”, kicsit vad, nagyon nőies Zséda régen is benned volt?

– Biztos, csak egy ideig valahogy úgy alakult, hogy a dalaimban és az egyéniségemben is inkább a lírai elemek domináltak. Legalábbis kifelé az látszott jobban. Most kiteljesedtem nőként és énekesként egyaránt. Egyre közelebb kerülök ahhoz, aki vagyok. Ahogy figyelem az embereket, úgy veszem észre, így van rendjén, hogy az idő múlásával nem fakulunk, hanem színesedünk.

– Nincs mindenkinek szerencséje, vagy talán nem mindenki elég bátor hozzá.

– Biztos, hogy kell a bátorság, nyitottság. Engem nagyon érdekelnek az új dolgok. Zenében, divatban, mindenben. Minden, ami megmozgatja a világot. Minden, ami új, megbizserget. Nyilván a klasszikus irány is hat rám, de csak akkor, ha érzem benne azt, hogy 2009-et írunk. Ilyen például a Domján Edit-dal, ami a Rouge albumon is rajta van.

– Másfél éves, Nimródnak hívják. Mindennap történik valami, amit akkor tanult meg, egy szó, amit aznap mond ki először.

– Rohangál?

– Nagyon. Nem gondoltam volna, hogy ennyire… Azt tudtam, hogy akármi is lesz, nagyon fogom szeretni, de hogy lehet ennyire szeretni, azt nem tudtam. Közhely, mégis igaz. Mindennél fontosabb. Ami most körülöttem van, az életem – az egészet, mindent oda adnám érte. Ez tényleg így van. Sikert, cikkeket, lemezeket, mindent. Ez egy teljesen más szeretetdimenzió, mint amit korábban megéltem.

– Sokat dolgozol. Mennyit vagytok együtt?

– Amióta megszületett, egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy egy teljes napra elszakadtunk volna egymástól. Sok a dolgom ugyan, de ismerek olyan nőket, akik évekig csak a gyerekükkel foglalkoznak, és nem jobb anyák, mint akik közben dolgoznak is. Ha együtt vagyunk, csak rá koncentrálok, mindent kikapcsolok. Az meg nem baj, ha tudja, hogy az édesanyjának hivatása is van. Persze léteznek olyan időszakok is, amikor nem vagyok folyamatosan otthon.

– Ilyenkor ki segít?

– A férjem nagyon sokat segít, és van egy Szilvikénk, akire mindig számíthatunk, sőt anyukám is gyakran ideutazik, hogy lássa az unokáját.

– Mi a legnehezebb?

– A koncertkörutak bonyolultabbak lettek így, minden, ami utazással kapcsolatos több szervezést, pontos tervezést igényel. Pont, miután megszületett, megtalált egy csomó feladat. Életemben összesen nem utaztam annyit, mint azokban a hónapokban. Varsó, Davos, Franciaország, szinte fél Európát bejártuk. Mindenhová vittem magammal, hiszen még csak anyatejet kapott. Érdekes, de ez senkit nem zavart, külföldön mindenütt megértették, segítettek, örültek annak, hogy anya vagyok, aki a babájával közlekedik. A lemezfelvételeknél könnyebb volt a helyzet, éjszaka csináltuk. A mostani koncertemen több mint egy éve dolgozunk, be tudom osztani az időmet, hogy jusson a munkára, a kisfiamra, a családra is. Azt ma már nem bírnám, amit évekkel ezelőtt, hogy csak a munka, a fellépések körül pörögjön az életem. Nem könnyű kiszállni, de tőled függ, hogyan működteted az életed. Ha gyereked van, előre kell tervezni, pontosan beosztani az időd, nem lehet „csúszkálni”.

– Mikorra lesz Nimródnak testvére?

 
A Nők Lapjára itt fizethetsz elő »