Sikerkovács
1990-ben mutatta be a Cliót a Renault, amely olyan elődöket mutathat fel mint a farmotoros 4CV és az R5. Utódjuk az évi félmilliós darabszám alapján igen sikeres, a Cliót kétszer az Év Autójának is megválasztották: 1991-ben az elsőt, 2005-ben a harmadik generációt.
Ez volt az első típus a kategóriában, amely négycsillagos (2000-ben) törésteszttel végzett az EuroNCAP-nál, majd később szintén elsőként hódította el az ötcsillagos (2005) eredményt is.
2009 tavaszán a teljes Clio-sorozat megújul. Mostantól hat különféle modell közül válogathat, aki Cliót akar. A megújult III generációs modell elérhető normál három- és ötajtós kivitelben, sportos GT-, kombi, Renault Sport- és Cup-változatban, ugyanakkor továbbra is a piacon marad a szintén felfrissített, az előző generációra épülő Clio Campus is.
Megane-os gúnyában
A Renault/Nissan-konszern B padlólemezére épülő Clio, az új Megane-hoz hasonló jegyekkel frissült fel. Új fényszórók és lökhárító kerültek az autóra, de a hasonló elemeket cserélték le a kocsi farán is. Kivéve az RS-t, mert a diffúzor és a széleken vezetett kipufogó miatt nem passzol rá az új. A kis sorozatban készülő modellhez túl drága lett volna vadiúj lökhárítót tervezni.
Nem látszik, de más
Belül a formák változatlanok, egy kicsit több dísz, picit más anyagok bevetésével marad a küzdőtéren a Clio. Ami igazán feltűnő, hogy csendesebb lett, amit plusz hangszigetelő anyagok és módosított sebességváltó alkalmazásával érték el.
A kipróbált 1,5 dCi-ben autópályán is halkan beszélgethettünk, 140-150 környékén is alacsony a zajszint. Ez a motor különösen illik a Clióhoz. Ha elhagyjuk az alsó a turbólyuk uralta tartományt, az autó vígan szalad a 105 lovas dízellel.
Kellően rugalmas, de ha különösen dinamikusan haladnánk, nem árt sűrűbben nyúlni a váltókarhoz. Sikerült feszesebbre szabni a kar megvezetését, egész jó lett, ott a pont!
Kattints ide a videóért, és a cikk folytatásáért!