A Forma-1 és a szerelem

László Krisztina | 2009. Május 29.
Amikor összejöttünk, még nem is sejtettem, amikor közelebbről megismertük egymást, csak gyanítottam, mire pedig összeházasodtunk, valósággá vált kedvesem Forma-1 függősége és annak minden, a közös életünkre kiható következménye.

László Krisztina, a Marie Claire főszerkesztője sokéves vezetői tapasztalattal a háta mögött mostantól kéthetente meséli el véleményét autós dolgokról.

 

 

Az, hogy márciustól novemberig kéthetente vasárnap a család programjait az aktuális futam időpontja határozza meg, és hogy utána még napokig a verseny számára izgalmas, számomra jelentéktelen eseményei lesznek a baráti beszélgetések témái.

Az F1-függő nem felejt

Kezdetben lázadoztam, megpróbáltam apró cselekkel lehetetlenné tenni, hogy a nagy Ő ilyenkor a tévé közelébe kerüljön, de trükkjeim egymás után kudarcba fulladtak.

Mert egy igazi Forma-1 függő soha sem felejti el a pontos kezdőidőpontot, a strandon, a kávézóban, a vendégségben is addig kavar, míg be nem kapcsolják neki a legközelebb lévő televízió készüléket. A legmeghittebb szerelmes pillanatokban a várva várt futam kezdete előtt tíz perccel agyában megszólal az ébresztőóra, és akkor oda a romantika, az andalító halk zenét a hálószobában felváltja a motorok idegesítő, monoton zümmögése.

Néhány hónap után stratégiát váltottam, megpróbáltam megérteni és megszeretni kedvenc időtöltését, azt gondoltam, íme még egy téma, amely közelebb hoz minket egymáshoz.

Közös program? Nem működött

Végigültem hát néhány közvetítést, igyekeztem megjegyezni a pilóták és a csapatok nevét, együtt végigizgulni vele a rajtokat, előzéseket, megérteni a női agy számára bonyolultnak tűnő pontrendszert, és meghatódni azon, amikor a győztes pilóta hosszú perceken át részletesen értékeli saját teljesítményét. Minden igyekezetem és az ő türelmes hozzáállása ellenére sem lettek ezek az órák kapcsolatunk kellemes pillanatai.

Míg az én adrenalinszintem a futamok alatt csak karambolokkor, balesetekkor emelkedett meg és mindig csak azt vártam, mikor történik végre valami emberi, valami tragikus, ami a pókerarcú pilótákat kizökkenti a monoton száguldásból, ő minden egyes kerékcserét, előzést, motorleállást drámai pillanatnak élt meg.

Én Alonsót gyönyörű szeméért, lenyűgöző kisugárzása miatt szerettem, ő jó taktikai érzékét értékelte, engem Barrichello két pici gyereke és bájos felesége nyűgözött le, ő Rubinho kitartását, ügyes húzásait ismerte el.

Kattints ide a cikk folytatásáért!

Exit mobile version