Muszáj volt megnéznem a hétfői tömegverekedést Joshi Bharat (képzett sorselemző és bábjátékos) műsorában. Annyit reklámozták, annyit nyilatkoztak róla, hogy nem hagyhattam ki – és bizony beigazolódott, amit a műsorvezető és a csatorna szóvivője is állított: ez az egész nagyon spontán volt, véletlenül alakult így, senki sem tudhatta, hogy ez lesz. Mekkora mázli, mondanánk, ha Joshi műsora nem az emberi életek értő reparálásával, hanem kizárólag a nézettség feltornászásával foglalkozna, micsoda véletlen szerencse, hogy ez a botrány sok-sok nézőt ültetett a képernyő elé!
Ej, ha nem Joshi lenne az ország, mit az ország, az egész bolygó, az univerzum legőszintébb embere, akkor az ilyesmit akár tervezni is lehetne! Sőt, sok kisebb-nagyobb csalásokkal akár üzemszerűvé is tehetnék a műsort. Tudom, az alábbiakban olvasható tippek nagyon újak lesznek a kereskedelmi televíziózással foglalkozóknak, és erkölcsi nívójukat még alulról sem súrolja, így sosem alkalmaznák ezeket – úgyhogy csak érdekességképp említek pár dolgot, hadd borzadjanak.
Kezdve azzal, hogy nem kellene ragaszkodni a spontaneitáshoz. Nyilván Joshi szakértelme a titok, ami miatt a rengeteg statisztát (mit is beszélek, nem statiszták ők, hanem életük megoldására váró emberek) fogyasztó napi műsorba akkor is önként jelentkeznek az emberek, ha máshová már lasszóval kell fogni őket. De mégis, én meggondolnám, hogy a TV2 úgynevezett research munkára alkalmazzon embereket, akik az aluljárókban, bevásárlóközpontok előtt szólítanak le embereket, hogy csekély díjazásért szerepelnének-e a műsorban. Esetleg nehéz sorsú, munkanélküli, iskolázatlan romák által lakott kistelepüléseket is felkereshetnének, hasonló toborzás céljából.
| A Hivatalos néző korábbi tévékritikáit összegyűjtöttük egy blogba. • Itt olvashatod! » http://hivatalosnezo.blog.nlcafe.hu/ |
Aztán meggondolhatnák azt is, hogy ezeket az embereket ne feltétlenül a saját történetükkel szerepeltessék, hanem különféle, a nézők számára izgalmasabb sztorik szereplőjeként mutassák be őket. Persze az a legjobb, ha van valami valós viszály, probléma, amelyet sikeresen fel lehet fújni, a szereplők szájába adott mondatokkal fel lehet őket a kamera előtt hergelni. Nagy segítség, ha nemcsak civilek vannak jelen, hanem minimális színészi kvalitásokkal rendelkező, katalógusból választott statiszták is – ha ügyesen pörgetik a szereplőket, csak ritkán derül ki, hogy aki tegnap még fanatikus vezérszurkolót alakított a TV2-n, másnap már a Rózsa presszóban adja elő mély átéléssel a Berényi Miklós mögött almalevet iszogató vendég szerepét.
Különösen jól mulathatunk, ha eltompult, fogatlan, alkoholista hajléktalanokat is behívunk „beszélgetni”. Maga a spontaneitás, amikor olyan emberek próbálnak szót érteni, akik közül az egyiknek soha nem volt három számjegyű az aktív szókincse, de még abból is faragott valamennyit a kannás borral, a másik pedig műsorvezető létére még mindig nem tanult meg rendesen magyarul. És igen, ott van maga a műsorvezető! Joshi őszinte, felkészült és spontán – de mégis, mi lenne, ha a bal fülébe, mely nem látszik a felvételeken, beledugnánk egy pici, testszínű fülhallgatót, melyen a szerkesztő instruálná, hogy mit kérdezzen az előtte ülőktől. Nem lenne ennyire őszinte és spontán, tudom, de mégis, érdekes lenne kipróbálni.
Kellő ízléssel, időről időre pedig szolid celebtuninggal is javítanám a műsor nézettségét. Ehhez nem kell más, mint a bulvár érdeklődésének homlokteréből kikerült (értsd: bármilyen baromságra olcsón megvásárolható), viszonylag ismert figurákat megfizetni, hogy csekély díjazás fejében hazudjanak a műsorban. Hasznos egy ilyet rögtön a műsor indulásakor ellőni, például egy érdektelen valóságshow elfelejtett szereplőjét és egy valaha sikeres lánycsapat volt tagját egy adásra megvásárolni, hogy közös erővel füllentsék azt, hogy a közéjük ültetett, statisztakatalógusból bérelt fiatalember egyszerre törte össze mindkettőjük szívét. Amelyik csajnak jobban kell a pénz, az rávehető arra is, hogy kiabálva menjen a stúdióból „feldúltan” távozó csúnyácska férfi után, és győzködje, hogy az az utolsó esélyük, ha visszamennek, és mindent elmondanak az őszinte és spontán Joshinak.
Na, hát nagy vonalakban ilyen lenne, ha Joshi Bharat műsora mindenféle stiklik, kisebb-nagyobb csalások mentén szállítaná a délutáni műsorsávba a kiabálást és a tömegverekedést. Mivel azonban tudom, hogy ebben a műsorban minden spontán és őszintén történik, hogy csak és kizárólag segíteni akarnak a jelentkezőkön (és biztos rengeteg ember életét már meg is oldották, ugye), ezért aztán a fentiekben leírt módszerek még véletlenül sem hozhatók kapcsolatba a műsorral. Nem csalnak.