Kedves Soma!
Rendszeresen olvasom a Nők Lapja Cafén megjelenő levelezésedet, és nagyon tetszenek a felmerülő kérdésekre adott válaszaid. Ezért is döntöttem úgy, hogy egy számomra érdekes probléma miatt írok neked. Ez pedig a fogamzásgátlás.
Harmincöt éves nő vagyok, két gyermek édesanyja és egy nagyon vonzó férfi felesége. Gyermekeink szép egymásutánban születtek, a harmadik is tervben van, várunk rá. Kérdésem éppen ezért nem aktuális, de nagyon erősen foglalkoztat: hogyan oldjuk meg a fogamzásgátlást a harmadik baba megszületése után?
Huszonéves koromban, szexuális kapcsolataim elején volt a megszakításos együttlét, amely persze kockázatos volt, és ma már egyáltalán nem tartom jó dolognak. Szeretem, amikor a férjem az utolsó pillanatig (és még azután is) velem van. Később jött a fogamzásgátló tabletta, amelyről fölösleges hosszasan írnom: nem jó a testnek – alacsony hormontartalom ide vagy oda. A naptármódszer nem elég megbízható, és távol áll tőlem minden olyan szisztéma, amely a szexuális vágyaimat ilyen módon kordában tartja. A gumi használata praktikus ugyan, de nem ad olyan erős élményt nekem sem, és a páromnak sem. Még nem próbáltam ugyan, csak hallottam mindenféle beültethető „kütyüről”, amelyeket szintén nem tartok jónak. Nehezen tudnám elfogadni, hogy egy idegen test „éljen” bennem. A petevezeték elzárása lenne talán bizonyos szempontból a leginkább járható út, de valahogy azt érzem, hogy egy ilyen beavatkozással a nőiségemen „csorba esne”.
Nem vagyok túl válogatós? Létezik más módszer? Vagy ezek között kell rátalálnom az utamra – kompromisszumot kötve saját magammal? A férjemmel is beszélgettünk erről, de csak egy helyben toporgunk. Kíváncsi lennék a véleményedre.
Köszönöm, és minden jót kívánok!
Judit
| Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu |
Kedves Judit!
Leveled személyes információit leszámítva – sok-sok nőtársunkkal együtt – akár én is írhattam volna ezt a levelet. Én is sokat gondolkodtam, kísérleteztem, agyaltam a fogamzásgátláson, és azt kell hogy mondjam, a Teremtő mindent nagyon trükkösen kitalált. „Az Élet él és élni akar”, hiába állítunk neki „csapdákat”. Amit csak lehet, kikerül, amit pedig nem tud, annak ára van, azért fizetni kell.
Itt van például a fogamzásgátló tabletta, amelyről azt állítják az orvosok, hogy az semmiség! Már olyan minimális hormonmennyiség van benne, hogy az egyáltalán nem árt, sőt sok esetben akár még jó is. Persze, biztos. Mi sem lehet jobb hosszú távon, mint azt a természetes folyamatot hormonnal leállítani, hogy megérjen a petesejt, és a nők tetemes része magára is vállalta, hogy bombázza vele a testét (én soha nem tettem, mindig elemi erővel ISZONYODTAM ettől). Nemrégiben pedig kiderült, hogy nemcsak mi mocskoljuk vele a testünket, hanem a férfiak is. Kutatások tömkelege bizonyítja, hogy a csapvízben jelen levő, ki nem szűrt női hormon a férfiak spermatermelődésére fokozottan rossz hatással van, vagyis azok a férfiak, akik a csapvizet isszák, kevesebb és minőségileg is rosszabb spermával rendelkeznek, mint a palackozott vizet ivó férfitársaik. A női testre vonatkozó negatív hatásokról nyilván nem szól a fáma. Az túl sok gyógyszergyártónak lenne kártékony információ, és tudjuk jól, hogy a gyógyszerbiznisz az egyik leggyümölcsözőbb – bármi áron.
Szóval, kedves Judit, az a rossz hírem van, hogy nem tudok neked okos tanáccsal szolgálni, mert magam is hasonló cipőben járok. A fiunk naptármódszerrel fogant. Tizenegy éves korom óta mind a mai napig jegyzem, hogy mettől meddig menstruálok, hány napra jön meg, mikorra várható. Mindig csak a menstruáció elmúlása utáni első nap engedtem meg a páromnak, hogy bennem ejakuláljon – de hiába. Egy lélek, ha le akar jönni, nem számít se gyógyszer, se óvszer, se naptár, se spirál. A spirált egyszer kipróbáltam, tizenegy hónapig szenvedtem vele, majd betokosodott, és kiműtötték belőlem. Húsz napra menstruáltam átlag tíz napon át, végig görcsölve. Végig abban bíztam, hogy majd megszokom. A pesszáriumot nem próbáltam, de több barátnőm számolt be arról, hogy kellemetlen macera az egész. Nemcsak a felhelyezés és a levétel, de az is, hogy aktus után még órákig bent kell tartani, hiszen a spermiumok egy darabig még életképesek. A spontán szex kizárva. Gél és krémek, felhelyezés, órákig bent tartás, levétel, öblítés. Hát igen, a megszakított közösülés nem az igazi, és az óvszer sem, még akkor sem, ha csak az aktus vége felé lesz fölrakva, de többnyire még mindig ez tűnik a legszimpatikusabb megoldásnak. Tudomásul kell venni: úgy lettünk megteremtve, hogy szaporodjunk, fajunk fennmaradjon, és ha ezt ki akarjuk kerülni, annak valamiféle ára van. (Még ha csak a kompromisszum vagy a teljes közös gyönyörről való lemondás is.)
| Soma koncertre hív! Soma Mamagésát és a Jazz Apple zenekart szeptember 4-én, 20.00 órakor Tatán, az Öreg-tónál és szeptember 8-án, 21.00 órakor az Erzsébet téri Gödörben hallhatjátok. A repertoár fele a dzsessz-sztenderdek gyöngyszemeiből áll, a másik fele saját számokból. Még több infó itt! » |
Van egy labrador nőstény kutyánk (Buba), vele kapcsolatban az állatorvosnál fölvetettük a petevezeték elzárását. Ő radikálisan lebeszélt erről, azt mondta, ez a fajta beavatkozás szinte minden esetben káros következményeket (gyulladás, daganat) von maga után. Gondolom, ez embernél sem lehet más, de erről nőgyógyászt kell megkérdezni. Én csak azt tudom elmondani, hogy nekem ez zsigerileg taszító. Ismertem egy nőt, aki négy gyereket szült császármetszéssel, és utána elköttette magát. Ugyanolyan tünetekről számolt be, mint az az ismerősöm, akinek kivették a méhét. A szexuális izgalomtól való nedvesedés, síkosodás szinte teljes mértékben megszűnt náluk, sőt maga a szexuális izgalom, a libidó is látványosan zuhant. Ez persze nem feltétlenül igaz mindenkire, de gondolj csak bele, valami, ami működik, aminek az a dolga, hogy működjön, el lesz kötve, vagyis nem áramlik tovább az energia! Ez a nagy helyzet… ezt kell elfogadni.
Az abortuszról, a vetélésről ez év elején már írtam, nagyon fontos téma. (Az októberi klubomban filmvetítéssel együtt beszélgetünk a témáról.) Erről nem sokat hallottunk, de nem kínáltak nekünk feldolgozási és elengedési mintákat, pedig nemcsak testi, de lelki szinten is hatása van. Én nem vagyok abortuszellenes, igenis vannak helyzetek, amikor jobb elvetetni, mint megtartani, viszont nagyon fontos ezeknek az élményeknek a tudatos és lelki szintű feldolgozása, mind az anya, mind a beköszönő lélek és a családenergetika szempontjából.
A mindenféle védekezés nélküli közös orgazmus ritka ajándék, méltó arra, hogy ebből elindulhasson egy élet. Csodálatos állapot, átélhettem én is, mert a lányunkat már tudatosan „terveztük”. Ez az állapot lesz majd az ajándék (mintegy kárpótlás) a menstruáció elmúltával is.
Sok-sok örömöt nőiségedben!
Soma Mamagésa