Kedves Soma!
Olyan történt velem, amire sohasem gondoltam volna, de az élet sok mindenre megtanít. A párom megcsalt egy prostituálttal.
A kapcsolatunk egy éve kezdődött, igaz, csak szexkapcsolatnak indult, de úgy tűnt, mindkettőnk részéről elmélyült az érzelem. Az látszott a páromon már az elején, hogy a szex területén – mondhatni – hiperaktív, fantázidús férfi, amit én nem is bántam. Az utóbbi időben már többször beszéltünk arról is, hogy esetleg összeköltözünk.
Aztán egyszer csak rájöttem, hogy van az életében más. Nagyon fájt, kérdőre vontam, elmondta, hogy a nővel csupán kétszer volt együtt, és hogy régebbről ismerte őt. Látszott rajta, hogy nagyon bánja, azt mondta, szeretné rendbe hozni a dolgot, és elérni, hogy újra bízni tudjak benne. Mindezek ellenére szakítottam vele, de mégis leültünk egy komolyabb beszélgetésre, mert mindketten szerettük volna újrakezdeni. Én úgy gondoltam, ha átbeszéljük a dolgot, és ő őszinte, akkor még megmenthető a kapcsolatunk.
Őszinte is volt, elmondta, hogy az a nő, akivel megcsalt, valójában egy prostituált, akivel természetesen védekeztek. Azt mondta, azért tette, mert volt egy hosszabb időszak, amikor mi nem voltunk együtt szexuálisan, és ez akkor történt. Valóban volt egy hónap, mikor nekem egy műtét miatt nem volt szabad szexuális életet élnem.
Ez a dolog sokként ért, végleg szakítottam vele. Sok minden fáj most, és sok mindent nem értek, főként magamat, mert még mindig szeretem, de már nem tudnék vele lenni, úgy érzem. Tudom, hogy tényleg jól érezte magát velem, ezért nem értem, amit tett. Ahogy telnek a napok, egyre rosszabbul vagyok, és képtelen vagyok ezt feldolgozni, értéktelennek érzem magam. Nemcsak a megcsalás miatt, hanem azért is, mert ezt egy örömlánnyal tette.
Félek, nem merem többet megélni a nőiességemet, se testileg, se lelkileg. Hogy lehet ezt feldolgozni, kedves Soma?
Szép napot kívánok!
Kiscica
| Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu |
Kedves Kiscica!
Legelőször a szexaddikcióról beszélnék. Épp a közelmúltban volt az egyik kineziológus barátnőm újabb tanfolyamon, ahol a mohóság, bűntudat, Isten témát vették. Azonnal találkozni akartam vele, hogy beszéljen nekem az összefüggésekről.
Elmesélte, hogy volt egy kineziológiai oldása, ahol a páciens nagyon mohó volt, ami mindenféle orális kényszerben (evés, ivás, dohányzás) és szexfüggésben nyilvánult meg. Az derült ki, hogy ennek a hátterében az édesanyja viselkedése állt, aki alkoholista volt, és soha egyetlen párkapcsolatában nem élte meg nőisége kiteljesedését. Ráadásul az anyukája egészen rövid ideig szoptatta őt, és már akkor magára maradt, amikor gyermeke még csecsemő volt. Kényszeres mohóságával pótolta a kimaradt anyai táplálást, gondoskodást, biztonságot. Valahol minden mohóság (beleértve a szexuálisat is) afféle gyermeki létállapot, azt jelenti, hogy az illető nem önálló, függ valamitől. Ha a te párod egy hónapot nem bír ki szex nélkül, az számomra azt jelenti, hogy ő szexfüggő. Mohóságával folyamatosan hiányt gyárt magának, és ennek a valaminek a hiányától függ. Vagyis ahhoz, hogy megszerezze vágyai tárgyát, képes olyan helyzetekbe is belemenni, amikért emberi méltóságával fizet. Ez a bizonyos nő is azzal fizetett. Elmesélte: sokszor gyűlölte magát, hogy mennyiszer került méltatlan helyzetbe emiatt. Akárcsak a te párod. Egy függőnek sok az egy hónap. És az, hogy prostituálthoz ment, azt mutatja, hogy neki az aktusra volt szüksége (ha valóban igaz az, hogy csupán alkalmi, érzelmek nélküli együttlétek voltak). Egyik kedvenc könyvem Puskin titkos naplója. Ő végletes szexfüggő volt. Amikor ráébredt erre a felesége, azt kérte tőle, hogy ne idegen nőkkel legyen, hanem a testvéreivel. (Mármint a feleség testvéreivel.) Később a prostituáltakat is megengedte neki, mondván, az nem számít megcsalásnak, hiszen ezek a nők épp a férfiak eme szükségleteinek kielégítésére valók. (Ám ez is kevés volt neki.) Puskin számára olyan volt egy új nő, mint a heroinistának egy újabb adag. Nyomorúságos béklyó – tulajdonképpen maga választotta a halált, hogy ebből kilépjen.
Nagyon sok függő föl sem ismeri a betegségét – így hát tenni sem akar ellene. Mindenesetre szerintem, ha valaki stabil belül, tehát autonóm (nem függő) személyiség, akkor egy hónap szünet semmiség. De miért kellene mindenkinek stabilnak és autonómnak lennie? Az instabil függőket talán nem lehet szeretni? A szeretet talán nem feltétel nélküli?
Vannak persze társadalmilag elfogadott, „jól szublimált” kényszerek, függőségek. Ilyen például a tuti öko-, bio-, wellness-, fitnesz-, egészségmániások csoportja, akik rögeszmés kényszerességgel mérik a kalóriát, és hogy mennyi kálium és magnézium, cink vagy jód kerüljön be naponta a szervezetükbe. A maga által választott tiltások és engedmények kiszámítható biztonságába kapaszkodva képes megőrizni az illető a látszólagos egyensúlyát. Egyre több ilyen „egészséges” életmódba kapaszkodó (valójában szorongásokkal teli, kényszeres) ember van a világban, akiket ráadásul még követendő példaként is állítanak azok, akik általuk akarják eladni termékeit. A pszichológia is azt mondja, egy függőtől nem lehet úgy elvenni kényszere tárgyát, hogy ne adj helyette egy másikat. Persze a drog és az alkohol helyett jobb a vallás, a nyugtatók helyett a mániákusan egészséges élet.
Egy szexfüggőnél számomra az egyik pont a múltbeli anya-gyerek kapcsolat sérüléseinek elengedése, a másik pedig egy olyan függőség kialakítása, ami előrevisz. Új hobbi, sport, kreativitás megélése, új, személyre szabott kihívások a munkában. Valami olyan kattanás, aminek a segítségével a felgyülemlett szexuális energia egy része elvezetődik. A közvetlen környezetemben három olyan gyógyító is van, aki munka- és szolgálatfüggő, és hihetetlenül élvezik ezt. Nem tudom, a párod megtalálja-e az örömét és képességei megélését a munkájában, de az biztos, hogy enélkül nincs esély a kiegyensúlyozott, elégedett életre.
Visszatérve a történtekre. Az, hogy ő őszinte volt hozzád, és ezt elmondta neked, egyrészről csacsiság volt, másrészről viszont a bizalom jele. Megbízott benned, azt hitte, te megérted őt, és hogy az iránta való szereteted erősebb, mint a saját sértettséged. Ha valóban annyira szereted őt, ő a tökéletes neked, akkor nincs türelmed, bizalmad kivárni, amíg változik? Akár hozzá is segíthetnéd ehhez azzal, hogy inspirálod őt az önismeretre! Arra, hogy akár egy kineziológus segítségével utánajárjon, hogy honnan ered ez a mohóság, ez a türtőztethetetlen vágy, amely olyan helyzetbe sodorja, amit később megbán.
Mindenesetre jól bevonzottátok egymást! A szexfüggő és a külsővisszajelzés-függő. Mert ha te ennyitől értéktelennek érzed magad, ennyitől úgy érzed, hogy félsz, nem mered többé megélni a nőiességedet, akkor igencsak ingatag lábakon áll az önbizalmad. Akkor bizony te is függő vagy, a másik visszajelzésétől függsz. Merthogy egy stabil önbizalommal rendelkező autonóm embernek nem kell az állandó bizonygatás, hogy ismerje az értékeit. Amikor egyetlen ember ezt képes megingatni, az azt jelenti, hogy valójában a lélek visszazuhan a sérült kisgyerek állapotába, amikor anyu-apu nem lakatta őt jól szeretettel. Az pedig már abszolút részletkérdés, hogy ki volt az, aki ezt előidézte benne. Maga a jelenség azt üzeni, hogy neked is el kell kezdened az önismeret és öngyógyítás útját járni, ha nem akarsz folyamatosan a mások visszajelzésétől függni. (Én is sokáig mondogattam magamnak: minden külső visszajelzéstől függetlenül tisztában vagyok az értékeimmel.) Emlékszem, amikor 15 évvel ezelőtt az első internetes fórumok egyikére behívtak chatelni, és névtelen beírók tucatjai „anyáztak”, bántottak, hordtak le mindenfélének. Remegtem belül, napokon át rossz érzéssel töltött el az egész. Mint intenzív személyiség, igen sok végletes reakciót éltem és élek meg. Nagyon sokat dolgoztam azon, hogy ne „boruljak meg” attól, ha valaki akár köp mellettem az utcán, vagy térdre borul előttem, hogy istennő vagyok. Ma már egyik véglet sem érint meg, tudom, csak egy tükör vagyok, mint bárki más.
Azt írod, értéktelennek érzed magad amiatt is, akivel a párod megcsalt. Ez igen önlehúzó gondolkodásra vall. Tehát a történteket te nem úgy értelmezed, hogy érzelmileg nem csalt meg, a szexfüggősége miatt elment egy prostituálthoz, hanem úgy, hogy egy „legalja” nővel pótolt téged, tehát ez téged is minősít. Ez kicsit paranoid túlzás. Ez a nő feltehetően csak azt adta meg neki, amit te a műtéted miatt nem voltál képes. (Bár, mondjuk, ha elengedem a fantáziámat, akkor egy szülés, egy műtét után is többféle módon lehet örömet okozni a párunknak közösülés nélkül is.) Lehet, hogy ő nem egyszerűen szexfüggő, hanem – mint Puskin – „újdonságfüggő” is?
A lényeg a lényeg. Szerintem mindkettőtöknek tudatosan kellene dolgoznia magán, hogy a felhozott sérüléseket „kidolgozzátok” magatokból. Bár a léleknek van egy öngyógyító tulajdonsága, de már sokféle módszerrel, technikával segíthetünk magunknak a múlt sebeinek begyógyításában.
Kedves Kiscica! Elég a panaszkodásból, a lehúzó önsajnálatból, indulj el, kezdd el keresni azokat a módszereket, embereket, amik/akik segíthetnek rajtad! (Neked is ajánlom a Lehet önbizalomra is gyúrni című írásomat.) Éber döntéseket is csak akkor fogsz tudni hozni, ha egy saját értékeivel tisztában lévő, napfényes felnőtt nővé érsz! Drukkolok neked, izgalmas, gazdag út lesz az idevezető belső munka!
Soma Mamagésa
Hellinger.lap.hu »
Kineziologia.lap.hu »
Párkapcsolat.lap.hu »