Sajnos van pár baj az új Vágó-vetélkedővel

Nemrég indult a TV2-n Vágó István új vetélkedője, a Párbaj. Illetve ez sem Vágó vetélkedője, hanem egy újabb, a kvízmesterre bízott külföldi konzerv. Aki még nem látta, annak röviden a lényeg: két játékos párbajozik, a nekik feltett kérdésre négy válaszlehetőséget adnak meg. Tíz-tíz zseton áll rendelkezésükre, melyekből egyet a helyesnek vélt válasz(ok)ra rakhatnak. Tehetnek mind a négyre is (így, ugye, három zsetont gyakorlatilag kidobnak, de biztosan továbbjutnak), vagy kevesebbre. Akinek nincs zsetonja a helyes válaszon, az kiesik – és jön a pénzszerző jutalomjáték a továbbjutó számára, egy egyedül megválaszolandó kérdéssel, majd az újabb ellenfél, míg el nem ér a tabella tetejére, a huszonötmilliós kérdéshez.

Az RTL-es parkolópálya után ez lehetett volna a műsorvezető nagy visszatérése – javarészt nem rajta múlik, hogy egyelőre kudarcos a dolog. Huszonsokadik volt a heti nézettségi listán az első adás, és tényleg van pár baj a Párbajjal.

Kezdve a messze kilógó lólábbal, a játékosokkal. A „mónikasók” és „joshibarátok” által intézményesített szereplőtoborzás nekifutásból „rúgta gyomorszájon” az összes olyan műsort, ahová nem latens Való Világ- és Big Brother-szereplők valók, hanem hús-vér emberek. Nem túlinstruált álcivilek, akiknek minden mozdulatán látszik, hogy MONDTÁK NEKIK, esetleg most is mutatják a kamera mögül, hogy örüljön, ugráljon, integessen meg bohóckodjon. Minden mondaton és fordulaton érződik, hogy a műsor előtt pontos instrukciókat kaptak, hogy miként tegyék magukat érdekessé.

Látszik azon a csálé piros sapkán, hogy azért nyomták a copfos srác fejébe, hogy ettől legyen megjegyezhető meg érdekes. Márpedig ahol elméletileg a tudás, a műveltség és a taktikai érzék csatájára vonulnak fel a szereplők, ott egy idő után irritáló, hogy mindenkit túlrajzolnak. A személyi edzővel Vágó rögvest szkanderezni kezd, és ide a rozsdás bökőt, lesz még olyan játékos is, aki „spontán” dalra fakad.

Mindezt pedig főleg azért nem kellene csinálni, mert egyébként ez nem lenne rossz műsor, Vágó István pedig amolyan utolsó mohikánként valóban felkészült televíziós játékmester, nem pedig átigazolt színész vagy előléptetett warm-up fickó. Ezt látni abból is, ahogy egyre aktívabban próbál a kérdésekről diskurzust indítani; és mivel ő nem az adás előtt egy nappal, a megküldött ismertetőben olvasott először arról az ókori filozófusról, középkori csatáról vagy kémiai elemről, tud is mit mondani. Rendben van a tét, és bár kicsit túltekerték a szabályokat, egy idő után kiismerhető és élvezhető a játékmenet. Kiváló ötlet a gyorsítógomb, és a kérdések sem a betelefonálós játékok színvonalán mozognak.

És azért csak megkérdem: tényleg olyan buták vagyunk mi, magyar tévénézők, hogy nekünk már csak tippelős játékot lehet készíteni? Biztos, hogy feltámaszthatatlan az az intellektuális párbaj, amelybe még a Van benne valami idején vagy épp a Mindent vagy semmit legelső verziója kapcsán kukucskálhattunk bele (mínusz Brunner „vegye meg tőlem, kedves József, ezt a lábmasszírozót” Márta)? Végleg kihalt az a formátum, ahol valóban válaszolni kell a kérdésre, nem pedig csak választani a válaszlehetőségek közül? Talán unalmasabb lenne, hogy a nevek alatt nem személyi edző meg kávéskisasszony szerepel, nem lenne olyan „vicces” annak a szereplőnek a belépője, aki nem gyűjt semmi idétlen vacakot. De bőven kárpótolna az izgalom, amelyet a valódi párbaj nyújt (nem betanult beszólások, hanem igazi taktikázás, a másik félrevezetése, ami csak valódi tárgyi tudással, valódi műveltséggel kivitelezhető), meg a szerencsés tippelgetés helyett a műveltsége okán jól szereplő játékos menetelése a huszonötmillió felé.

Ha ilyen, ha ezt hozná vissza, akkor adni kellene egy esélyt Vágó István saját fejlesztésű vetélkedőjének.

Emlékszünk, a játékmesternek volt már egy szerencsés és több balszerencsés köre a TV2-vel. Itt érte el egyik legnagyobb sikerét a Mindent vagy semmit vetélkedővel, és ugyanitt mosták fel vele a padlót, amikor például plüssbékákat kellett pakolgatnia a Ki vagyok én? című vízfejű hülyöngésben. A Párbajból még lehet sikeres műsor – de hattyúdalnak elég középszerű lenne.