Kedves Soma!
Szeretném a segítségedet kérni. Anyám az a típus, aki a zaklatást, piszkálódást szó nélkül hallgatja órákon keresztül. Sajnos bevonzott két (illetve sok, csak a többi engem nem érint) energiavámpírt fiatalabb korában.
Apám és nevelőapám is professzionális energiavámpír, ráadásul apám szexmániás, és ennek minden részletét közli is (ez gyermekkoromban is így volt), valamint mindenkit – főleg engem, mert én kéznél vagyok – folyamatosan mindenért leszúr, zaklat, piszkál. És ha mindez nem idegesít fel eléggé, akkor mások előtt aláz, üvöltözik. Emiatt igen gyorsan lelépnek a nők, akikkel megismerkedik. Sajnos nekem erre nincs lehetőségem, mivel együtt dolgozunk.
A veszekedéseink menete az, hogy eleinte normálisan beszélget, majd áttér a zaklatásra. Én próbálom higgadtan kezelni, erre ő üvöltözik, én visszaüvöltök, majd sírva elrohanok. A szexbeszámolóitól is mindenki rosszul van már a családban, és hiába mondjuk, hogy hagyja abba. Korábbi munkahelyeimen ilyen bánásmódot természetesen senkitől nem tűrtem el, most azonban sajnos más a helyzetem. A kisgyermekem miatt nem tudok elmenni máshová dolgozni.
Hogyan tudnék kiszállni ebből a játszmából? Eric Berne könyvét olvastam, de konkrétan erre nem találtam technikát.
Válaszodat előre is köszönöm:
Sára
| Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu |
Kedves Sára!
Az, hogy az anyukád a zaklatást, piszkálódást szó nélkül hallgatja, és hogy két energiavámpírt már fiatalabb korában is bevonzott, az az ő dolga. A szülő és a gyerek között hierarchia van, a szülő a „nagy”, a gyerek a „kicsi” (a családállításban is használt megfogalmazások), így neked nincs jogod az ő életébe, döntéseibe beleszólni, és főképpen nem feladatod! Megértéseddel, együttérzéseddel támogathatod, de amennyire csak tudod, mellőzd a sajnálat érzését, mert az mindenkit lehúz. Ezt a helyzetet ő választotta, tiszteletben kell tartani a döntését.
Az viszont, ahogy az apukád hozzád viszonyul, már téged is érint. Bármely élethelyzetben, amelyben rosszul érezzük magunkat, három dolognak van értelme, a többi a drága életenergia elfolyatása:
1. Kiszállni. Ebben nem segít az az önkorlátozó gondolat, hogy a kisgyereked miatt nem tudsz elmenni máshova dolgozni. Ebben nem hiszek, bármely helyzet is legyen az, mindig van választási lehetőség, amely csak akkor látható, ha eleve nyitottak vagyunk rá!
2. Elfogadni az adott helyzetet. Ez azt jelenti, hogy nincsenek indulatok, nem érint meg a dolog, kívülről figyeled őt, ugyanis éppen azáltal tudja apád a környezete energiáját szívni, mert ők odaadják a figyelmüket, érzéseiket, „kiakadnak” rajta. Ha rendszeresen „levegőnek vennétek” az üvöltözéseit, a kirohanásait és a másokat szándékosan bosszantó szexsztorijait (ami nyilván nem könnyű), akkor egy idő után rá kellene ébrednie, hogy nem ér el célt a játszmáival. Nem figyelnek rá, nem veszik komolyan, nem kap energiát.
3. Változtatsz. Ez tulajdonképpen egybevág a 2-es ponttal. Egy másik emberen nyilván nem változtathatunk, így a saját felfogásodon, hozzáállásodon kell változtatni. Óriási tanítási és fejlődési lehetőséget hordozhat számodra ez a helyzet. Megtanulhatod azt, hogy ne mások viselkedésétől és reakcióitól tedd függővé a jó közérzetedet, harmóniádat, boldogságodat. Tipikus gondolkodási hiba, hogy kitaláljuk: csak akkor leszünk boldogabbak, ha X vagy Y így és így viselkedik, gondolkodik, érez. Elképzeljük, hogy neki milyennek kellene lennie ahelyett, amilyen.
Ha nem vagy képes felülemelkedni magadon és ezen az egész egymáshoz való viszonyuláson, ha nem vagy képes kívülről nézni az apád játszmáját, akkor partnerként te magad adod alá a lovat. Ahogy te változni fogsz az ő irányába, ő is változni fog. Ez a kapcsolatok törvényszerűsége. Képzeld el, hogy megint elkezdi mesélni a szexuális élményeit, amelyekkel kapcsolatban, gondolom, újat már nem tud mondani, ha ez az állandó témája. Ő a szexbeszámolóit épp a ti felháborodásotok miatt mondogatja. Rájött, hogy ezáltal energiát nyer. Ha azonban nem fordítasz rá figyelmet, vagy nem érint meg, amiket ezredszer mond, az mindenképpen változást hoz a kapcsolatba.
Ajánlom neked ezzel a témával kapcsolatban Katie Byron Négy kérdés című könyvét. Kívánom, hogy éberen döntsd el, hogy kiszállsz-e ebből a helyzetből, avagy elfogadva képes leszel magadon változtatni. Bármi is legyen, az lesz a legnagyszerűbb, ha egyszer csak eljutsz az apád iránti háláig, hogy ilyen fontos tanítást kaphattál általa.
Minden jót:
Soma Mamagésa