Ismerek egy kamasz lányt, nevezzük Grétinek! Grétinek piercing van a szemöldökében (meg a barátnői szemöldökében is), tépett, fekete haját a szemébe fésüli (mint az osztálytársai) jó bulinak tartja a Tankcsapda-koncertet (mert a drámaszakkör legszebb fiúja is rajongó) és énekesnőnek készül (vagy legalábbis énektanárnak, mint a kedvenc tanárnője).
– Ki van rád a legnagyobb hatással? – kérdezem Grétit.
– Senki! Egyedi vagyok! – vágja rá, gondolkodás nélkül, aztán megkérdezi, szerintem melyik barátnőjének jobb a frizurája. Mert talán ő is változtatna valamit a sajátján… Miközben megpróbálom kitalálni, Gréti szülei a rózsaszín csíkos, hosszú vagy a kékesfekete, tüsiváltozat miatt lesznek-e rám kevésbé mérgesek, azon is elgondolkodom, vajon tényleg ennyire sokat számít a barátok hatása a személyiség fejlődésben?
Olyan akarok lenni, mint ők: hetedikes!
Amikor Martin pár évvel ezelőtt még alsós volt, összebarátkozott néhány felső tagozatos sráccal a testvérosztályból. Attól a pillanattól fogva határozott válasszal állt elő a távoli rokonság minden gyereket sújtó kérdésére: Mi leszel, ha nagy leszel?
– Hetedikes!
– Nem buszsofőr, mint apa?
– Nem, hetedikes.
– Miért?
– Mert a hetedikes nagyfiúk ügyesek. Ők délután focizhatnak az iskolaudvaron. És később mehetnek ebédelni. És sokkal érdekesebb óráik vannak, mindegyiket más tartja! – sorolta komoly arccal az alsós kissrác, hogy milyen beláthatatlanul hasznos előnyökkel járhat, ha az ember végre már hetedikes.
S hogy látja, a nagy „karrierálmot” a beteljesülése után Martin, aki az idén kezdte a nyolcadik osztályt?
– Pont olyan volt, mint a hatodik. Volt foci az udvaron, számtalan különóra, és apáék már azon görcsöltek, hova felvételizzek. Most számítógép-programozó szeretnék lenni, vagy helyszínelő. Az osztálytársaimmal megnézzük a CSI – A helyszínelők című sorozat minden részét, együtt határoztuk el, hogy nyomozók leszünk mi is.
Hogyan látja a gyermekpszichológus? – A kortársak között eltöltött idő meghatározó a gyerekek számára – magyarázza Kis Gábor gyermekpszichológus. – A közös játékok, beszélgetések alatt nagyban alakul a személyiségük. Tipp: Jó, ha olyan szakkörökbe, foglalkozásokra járatjuk a kicsiket, ahol több korosztály dolgozik együtt egy célért. Ezekben a közösségekben az együttélés szabályait, az együttműködést és a versengést tanulhatják meg a gyerekek. |
„A kedvéért jól tanulok”
– Nyolcadikban nagyon tetszett az új matektanár – meséli elpirulva Barbi, Gréti tüsi hajú barátnője. – Előtte nem érdekelt a matek, úgy voltam vele, megírom a házit, hogy ne legyen feszültség ebből a suliban, és otthon se, de semmi több. Aztán megjött az új tanár, egy fiatal srác. Mosolygósan tartotta az órákat, és látszott rajta, hogy csak azzal lehet felhívni a figyelmét, ha bemagolom a matekot. Nekiültem, tanultam. Jó, nem lettem egy Einstein, de javítottam egy jegyet, és volt egy olyan dolgozatom, amire azért kaptam pluszpontot, mert egy szöveges feladatot kétféleképpen logikáztam ki. Szárnyaltam, de persze humán gimit választottam. Itt egy öreg, jó fej bácsi tanítja a matekot, az ő kedvéért is szívesen tanulok, pedig nem is tetszik.
|
Hogyan látja a gyermekpszichológus? – Igen, a szerelem szárnyakat adhat! – mosolyog szakértőnk. – Talán túl leegyszerűsítőnek hangzik, mégis igaz, ezek az ártatlan diákkori szerelmek igen sokat segíthetnek. Azt egyértelműen megfogalmazta Barbi is, hogy egy tanárnak csak a tudással lehet imponálni. Ráadásul, akibe szerelmesek leszünk, azzal óhatatlanul azonosulni akarunk. Ezért tanulta a matematikát Barbi is. Az ártatlan diákszerelmek másra is felkészítenek. Ez a rajongás az első lépések egyike a felnőttkori szerelem megtanulásához is. Tipp: Hagyjuk, hogy a gyerekek maguk határozzák meg saját véleményüket a tanárokról! Nem baj, ha vannak kedvenceik, és gyűlöltek, akik „Mindig pikkelnek rám”! Nem kell mindig berohanni az iskolába, hogy tisztázzuk a gyerek problémáit, az a fontos, hogy otthon éreztessük, feltétlenül szeretjük őt. (Attól függetlenül, hányast ad a pikkelő tanerő.) |
A tanári rossz példa árt a tudásnak is
– A középiskolai fizikatanárunk, Misi bácsi mindig eltörte a lábát – meséli Judit, aki most kezdi egy vidéki egyetem bölcsészkarának második évfolyamát. – Gipszet sohasem láttunk rajta, de minden évben volt néhány hét, amikor ezzel indokolták, hogy miért mások tartják helyette az órákat. Amire végzősök lettünk, már tudtuk az igazságot: Misi bácsi súlyos alkoholproblémákkal küzdött, gyakran járt elvonón, az egész tantestület próbálta menteni az életét, a becsületét, a munkáját. Furcsa, hogy ebből akár az összefogást is megtanulhattuk volna, de a barátnőimmel megbeszéltük, hogy fizikát nem is érdemes tanulni, hiszen úgyis folyton helyettesítik a tanárt, és különben is, ki tudja, egy alkoholista mennyire megbízhatóan adja le az anyagot…
|
Hogyan látja a gyermekpszichológus? – A tanár személyiségét a gyerekek – még az elsős általános iskolások is – az érzelmi viszonyulásuk alapján ítélik meg – mondja Kis Gábor gyerekpszichológus. – Sajnos, nem elegendő, ha egy tanár csak a tárgyi tudásban felkészült, és a tudását továbbadja az órán. Azt is figyelik a diákok, hogy milyen ember áll a táblánál. Tudják, hogy melyik tanár a „jó ember”, melyikük a „rossz ember”. A középiskolásoknak, tinédzsereknek talán a legfontosabb a tanár hitelessége, hogy az, amit mond vagy tilt, hogyan viszonyul a saját ételéhez. A példában is szereplő alkoholt fogyasztó fizikatanár hiába tiltja egy osztálykiránduláson az italozást, valószínűleg csak annyit ér el, hogy kinevessék a háta mögött a gyerekek. |
A tornatanár esete az ügyetlenekkel
Duci kislány voltam, rettegtem a tornaóráktól – vallja be Juli. – Zoli bácsi, a negyvenes tornatanár egyáltalán nem rejtette véka alá, hogy a sportos osztálytársnőimet kedveli, engem viszont bénának tart. „Ügyetlen és tehetségtelen vagy!” – ez volt az a mondat, amit minden tornaóra első tíz percében megkaptam. Emellett az olyan csípős megjegyzések is mindennaposak voltak, mint a „Kidobósban jó leszel célpontnak!” vagy a „Kapusnak válasszátok, nem fér be mellette a labda!” Az igazi rémálom az év végén várt rám. Olyankor Zoli bácsi mindig felhívta az egész osztály figyelmét arra, hogy a jegyeim alapján akár meg is buktathat, és egész nyáron testnevelés pótvizsgára kell majd készülnöm. Évekig nem is szerettem a mozgást, s csak az egyetemen a sok választható testnevelés tanegység mellett jöttem rá, hogy a mozgás örömet is szerezhet.
|
Hogyan látja a gyermekpszichológus? – A legnagyobb, hiba, amit a tanár tehet, hogy ilyen negatív, ismétlődő üzenetekkel „programozza be” a gyermek énképét. Ezzel akár egész életen át tartó érzelmi problémákat is okozhat – hívja fel a figyelmet Kis Gábor. – A felkészült tanár kerüli az olyan kritikát, amely a személyiség egészére utal. „Béna vagy, fiam!” helyett azt mondja: „Fiam, a focizás nem az erősséged” vagy azt: „A törttel való osztást még gyakorolnod kell.” A szavaknál csak a hallgatás okozhat nagyobb lelki fájdalmat. Ha a diákot levegőnek nézi a tanár, az a teljes személyiség semmibevételét jelenti. S hogy mit tehet a szülő, a tanárok verbális agressziójával szemben? Szomorú, de gyakran semmit. Hiszen az ilyen pedagógussal általában nem lehet „beszélni”. Érdemes lehet megfontolni az iskolaváltást. |
A tanító néni virágos blúza
– Mária néni miatt lettem tanítónő – kezdi elgondolkodva Anita. – Mária néni volt a mi családunk „háromgenerációs” tanár nénije. Nála tanult meg olvasni az anyukám, a nővérem és én is. Ősz, dauerolt hajú, klasszikus tanító néni, mindig elegáns, visszafogott szövetszoknyát hordott, színben harmonizáló mellénnyel. De ami kislányként igazán megfogott, azok a vidám, virágos selyemblúzai. A szivárvány minden színében volt egy blúza. Emlékszem, minden reggel alig vártam, hogy meglássam, milyen mintája lesz az aznapinak. Amikor jelentkeztem a főiskolára, elmentem hozzá beszélgetni. Akkor mesélt a blúzairól is. „A tanár a megjelenésével, a ruhájával is példát mutat. Mindig tiszta, nett, visszafogott öltözéket válassz, olyat, amit szeretni fognak a gyerekek is.” Azóta tudom, a katedra olyan, mint a színpad. Reggel nem kaphatok magamra bármit, hiszen a ruhámmal is példát mutatok, nevelek, értéket adok át.
|
Hogyan látja a gyermekpszichológus? – A tanár a külsejével, az öltözékével, a stílusával, az igényességével is példát mutat – mondja a szakember. – A nőiességben vagy a férfiasságban ad példát a gyerekek számára. Ő az, akivel – ideális esetben – a külsőségekben is azonosulni lehet. A gyerekek kíváncsiak a tanáruk magánember arcára is. Figyelik, hogyan öltözik, miket mesél a hétköznapjairól… Ha igényes, ha kiegyensúlyozott, akkor „teljes” életet feltételeznek neki. Fontos tudni, hogy minden pedagógus-gyerek kapcsolat megidézi a szülő-gyerek kapcsolatot is, így erősen befolyásolja a kicsik érzelmi életét. Egy igényes, hiteles tanár akár be is gyógyíthat otthon keletkezett lelki sérüléseket. |
| Még több az e heti Nők Lapjából:
• Farkasházi Réka először mutatja meg kislányát, Rebekát – fotóval! » |