Jakupcsek Gabriella először mutatja meg kislányát, Emma Rózát!

Bájosan régies név: Emma Róza. Jókai, a reformkor és a füredi Anna-bál jut eszembe róla. A nyaraló kapujában kézbe kapom a csöppet sem 19. századi Emma Rózát, a tíz hónapos energiabombát. Nevet, bújik, közben határozottan belemarkol az aranyláncomba. „Igazi nő, van érzéke az ékszerekhez…” Aztán színre lép a papa – Kliegl Ádám kameraman –, szakszerű mozdulatokkal ülteti be a lányát a babakocsiba, majd „leválasztom rólatok Emma Rózát!” felkiáltással sétálni indulnak.

Gabi a fedett teraszra invitál, ahonnan jól látom a belső kertet. Semmi pucc, csak szépen nyírt pázsit, függőágy és örökzöldek. Megtermett mókus ugrik elő egy fa mögül, mire Gabi mosolyogva meséli el, hogy néhány nappal ezelőtt egy harkály munkálkodását meg egy kövér süncsalád vonulását csodálta a kislányával. Figyelem őt, karcsú, mint régen a sportos-szexis szerelésében, de nem hasonlít arra a fegyelmezett, munkabíró tévésre, akit korábban ismertem. Nyugodtabb, lágyabb, mosolygósabb…

– Megváltoztál – mondom, mire szélesen elmosolyodik.

– Ember módra élek, nem pörgök ezerrel, inkább örülök a családomnak, a barátainknak, és naponta érzem, hogy Emma Róza életem legjobb döntése volt. Jól tettem, hogy betartottam a fogadalmamat: a harmadik gyerekemet ki fogom élvezni. Nem a stúdióból zuhantam a szülőszobába, nem dolgoztam az utolsó percig…

– Amikor utoljára találkoztunk – tán egy évvel ezelőtt –, nyugtalanabb voltál.

– Tartottam a terhességi cukortól, állandóan számoltam, hogy mennyi szénhidrátot eszem. Emlékszem, hogy nagyon kívántam a fagylaltot, amikor veled találkoztam…

– De nem ettél.

– Betartottam az előírásokat! Megérte, hiszen minden rendben ment. Nem szültem „procc-kórházban”, de csodálatos szülész – huszonöt éve vagyok hozzá hűséges – és remek szülésznő kezébe kerültem. A „csoda” azóta is velem van! Emma Róza végigalussza az éjszakákat, és jól eszik. A fiaim anno nem voltak ilyen kegyesek… Bár azt sem tagadom, hogy a kislányunk fenekestül felforgatta az életünket.

– És milyen e felforgatott élet?

– Olaszos, jókedvű, barátokkal teli, mobil, a középpontban Emma Rózával. Ő megszállottan mászik-áll-lépeget, mindent megfog, kipróbál, közben határozottan visszautasítja a számára nem rokonszenves dolgokat. Folyamatos nappali szolgálatot jelent, szünet nélkül foglalkoztatja a családot. Lehet, hogy utálni fognak néhányan, mégis elmondom: ahhoz képest, amennyit az utóbbi tíz évben dolgoztam, a kismamateendők nem fárasztanak. Gondold csak el, hogy éveken át „hajnaloztam”, és szinte mindig élő műsorokat vezettem! Smink, frizura, felkészültség, mosoly, összpontosítás, közben még élveztem is a hajtást, mert tétje volt… Fél ötkor keltem, délután is akadt munka bőven, késő estére maradt a felkészülés a következő napra. Hiába tanultam meg tartósan felpörgetni magam (majd utána teljesen kikapcsolni), ezek az évek olyan sűrűek voltak, hogy a jelen maga a Kánaán. Emma Rózát este hét körül lefektetem, utána szabad vagyok. Nyolc órát alhatok, és délutánonként odabújhatok a kislányom mellé. A reggelek? Gyönyörűek. Emma Róza bemászik közénk…

– Jövő-menő, mozgékony emberek vagytok.

– Ma is! Beépítettük Emmát a mobil életformánkba. Nyáron Zamárdi, télen Budapest és sok külföld… Mindenütt van utazóágy, cumisüveg meg ami kell, tehát ő nem tárgyakhoz, hanem emberekhez ragaszkodik. A nagymamákhoz, a barátainkhoz és nem utolsósorban a bátyjaihoz, a huszonnégy éves Bálinthoz meg a huszonegy éves Marcihoz, akik nagyon gyakran voltak itt nyáron, Budapesten pedig pár lépésnyire laknak tőlünk. Nem gyerekvigyázóba jöttek kötelességből, hanem önként, hogy együtt legyünk, és láthassák „Babit”! Az is remek volt, hogy a férjem minden percét velünk tölthette – ennek köszönhető, hogy Emma vízi lény lett, hiszen édesapja egész nyáron módszeresen „merítette” a Balatonba –, de rövidesen indul egy forgatás, no, akkor keveset fogjuk látni.

– Jót tett a családnak a kisbaba?

– Aki azt hiszi, hogy a gyerek összetart egy házasságot, az bolond, de az bizony igaz, hogy egy jó kapcsolatba pottyanó baba olyan, mint egy sejtcsere. Új életforma, vége a begyöpösödött szokásoknak. Máskor kelünk, máskor vagyunk együtt, más tárgyak vesznek körül, más az étrend, a ritmus, minden… Persze a szülés óta csak akkor tudom „bonyolítani” a telefonjaimat, amikor ő alszik, az újságokat is az alvásidejében nézem át, a netet pedig éjszaka böngészem. Szakmai mérgezés: információ-, újság- és tévéfüggő vagyok.

– Épp egy éve jöttél el a TV2-től, nehezen tudom elhinni, hogy azóta nem dolgoztál.