Bus István: Macsótempó

Bus István | 2009. Október 07.
32 évesen elvitt a kalandvágy. Egyszer csak a Playboy szerkesztőségében találtam magam. Felocsúdni sem maradt időm, belekerültem a sűrűjébe. Rádöbbentem, hogy innentől kezdve minden másképpen lesz.

Én, aki tíz éven át a nők lelkének húrján játszottam, azon is cérnakesztyűs kézzel, mostantól kitágult orrlyukú macsóként kell keresztülgázolnom a szebbik nemen. Láttam magam, amint mindenféle jacuzzikban ücsörgök meztelen lányokkal, partiról partira járok, és lavórból vedelem a pezsgőt. Ha pedig le merem írni a „párkapcsolat” szót, új főnököm azonnal egy favonalzóval ad méretes körmösöket.

Bus István

Személyiségem természetesen hatalmas változáson ment keresztül. Az igazi macsótempó első fokozataként valódi konyhatündérré lényegültem át. Annak idején Bereznay Tamás mutatta meg nekem, hogy főzni tulajdonképpen a világ legegyszerűbb dolga, és kevés olyan tevékenység van, amely jobban kikapcsol és több sikerélményt ad. Így kezdtem konyhai karrieremet mindenféle trükkös grillcsirkékkel, aztán jöttek a tészták és a rejtelmes szószok, majd megtanultam rendes steaket sütni. A csúcsra azonban a borsófőzelékkel és a csirkepörkölttel érkeztem el, miután egy ismerősöm közölte, hogy ugyan lehet bűvészkedni mindenféle olasz ételekkel, de akkor tud valaki főzni igazán, ha képes nem odaégetni a rántást.

Egy macsónak elvileg kabrió sportautóval kellene járnia, de néha eszembe jutott Mihalicz Csilla, és előttem volt a kép, amint bekerekezett a Nők Lapja szerkesztőségbe. Lakásomtól a munkahelyig kerékpárút vezet, szinte nyílegyenesen. Így gondoltam egyet, és leszaladtam Ercsibe a ’88-ban, az általános iskolai ballagásomra kapott Csepel versenybicikliért. Vettem rá új gumikat és lámpát, és azóta, ha csak lehet, ezzel járok dolgozni. Fő az egészség, éljen a környezet, tépjen dús hajamba a dunai szél. Ráadásul ez az igazi kabrió – nemcsak felülről, hanem alulról és oldalról is nyitott. A biciklin aztán többször is eszembe jutott, hogy az ember milyen esendő. Legfőképpen akkor, amikor a HÉV-sínek bazaltzúzalékára szaltóztam, mert elbámészkodtam tekerés közben.

A Nők Lapjánál rengeteg ismeret ragadt rám, így gyakran azon kaptam magam, hogy ismerőseimnek életvezetési tanácsokat osztogatok, gyermekes anyukáknak pedig Vekerdy Tamás stílusában osztom az észt. A legfontosabb azonban – amire egy szürke őszi péntek délután Molnár Gabival és Schäffer Erzsivel beszélgetve jöttem rá -, hogy magammal kellett egyenesbe kerülnöm. Tudjam, ki vagyok, és mit akarok. Hát… ez egy kicsit elhúzódott. De mire úgy-ahogy a végére jártam, képes lettem rá, hogy egyszer csak – magamat is meglepve – véghez vigyem a világ legmacsóbb tettét, és feltegyem Daniellának a kérdést: „Hozzám jönnél feleségül?”

A Nők Lapja jubileumi számából:

Mit jelent 60 év? »
Mi 3-an, Ők 4-en: Nők Lapja felé – félúton »
Ínycsiklandó tízóraik iskolásoknak »
Helyreállító plasztika – gyorsabb gyógyulás »
Tévésztárok és teljesítmények »
Ismeritek a játékot? »


Exit mobile version