Séfünk, Tamás felesége, Ninisz Laura már többször szerepelt a rovatban, ugyanis ő maga is nagyszerűen főz. (És süt!) Ám azt, hogy családja múltja Görögországig, pontosabban Szaloniki környékéig húzódik, mi sem tudtuk.
– Gondolom, van némi genetikai magyarázata is annak, hogy ennyire vonzódom a görög és a balkáni – például szerb -konyhához. Szeretem az ízeiket a maguk egyszerűségében, azt, hogy sok zöldséget használnak, sokat grilleznek, szeretem a gyors elkészíthetőséget, és az étkezésnek azt a komótos, társas módját, hangulatát, ahogy ők elköltik az általában sokféle falatokat. Ha vendégeim jönnek, én is vagy tízfélét teszek az asztalra, és lehet, hogy az egyik csak az olajbogyó. A görögök legnépszerűbb mondása az, hogy amit ma megtehetsz, azt megteheted holnap is, hová sietne az ember, ha sokakkal együtt ülhet az asztalnál és ehet? Ők nem a főzésre, inkább az evésre szánnak sok időt.
Laura és Tamás nem a legnépszerűbb, turisták öröme ételeket választotta, hanem olyanokat, amilyeneket bármelyikünk beépíthet állandó repertoárjába. A fakesz nevű lencseleves arról árulkodik, hogy Zeusz alattvalói igenis esznek levest, és kedvelik a hüvelyeseket. Náluk az eladósorba kerülő lány legfőbb mestervizsgája egy bableves elkészítése… Tamáséknál a fakesz amolyan dzsóker, mert ha a kis Tamarának nincs étvágya, ha nem akar enni, ez az, amire sosem tud nemet mondani.
A piperiesz jemisztesz pedig nem egy ókori költő, hanem rizzsel töltött paprika, leginkább az Égei-tenger északi szigeteire jellemző, de országszerte ismert. Ezt meleg nyári estéken hidegen is eszik.
– A kedvencem a szudzukakia – szögezi le Laura. – Nagyon remélem, hogy sokan kipróbálják, csak ajánlani tudom! Hihetetlenül egyszerű és gyors, mint a legtöbb görög étel, és benne van a kedvencem, a római kömény, amellyel talán még a vadas marhát is megenném, pedig azt ki nem állhatom… Édesség nélkül pedig nem lehet a görög konyháról beszélni, a galaktoburekot választottuk, amelyet cukorsziruppal öntenek le. Akinek pedig még ez sem elég, az tesz mellé egy kis vaníliafagylaltot vagy gyümölcsszószt.
Együnk hát görögül, éljünk is egy kicsit úgy, koccintsunk (Jamasz!), mert ne feledjük: nem lehet az rossz, amit egy egész nép szeret.
|
Galaktobureko (görög krémes) 2 óra Hozzávalók: 4 dl tej, 20 dkg vaj, 3 tojás, 2 tojássárgája, 10 dkg kristálycukor, 7,5 dkg búzadara, 1 rúd vanília kikapart magja, 1 csomag réteslap; a sziruphoz: 25 dkg kristálycukor, 2 dl víz, 1 citrom leve, 1 csomag vaníliás cukor.
Az egész tojásokat és a 2 sárgáját a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a tejet, a vaníliamagokat és a búzadarát. Tűzre tesszük, és állandóan kevergetve, addig főzzük, amíg besűrűsödik. (Ez forrástól számított 3-4 perc.) A tűzről lehúzva, belekeverünk 10 dkg vajat. Egy kb. 20×30 cm-es tepsit kibéleljük a réteslap felével úgy, hogy túllógjon a szélén. A maradék vajat felolvasztjuk, pár evőkanállal meglocsoljuk a tésztát, és beleöntjük a sűrű darapudingot. Befedjük a maradék tésztával és meglocsoljuk vajjal. Egy éles késsel bevagdossuk a tésztát, mintha felszeletelnénk. 190 C-ra előmelegített sütőbe tesszük, 15 percig sütjük, majd 160 C-ra csökkentjük a hőfokot és még 30 percig sütjük. Amíg a süti sül, összefőzzük a szirup hozzávalóit, és vékony sugárban, a sütőből kivett süteményre locsoljuk az egészet. Pár perc után már fogyasztható is. Frissen az igazi! 
|
És még egy tipp: Feta és olíva
Laura nemrég olvasta, hogy egy átlagos görög család évente 100 kg fetasajtot eszik meg. Bár ezekben a receptekben most nincs feta, Tamás gyakran használja más ételekhez. A másik kulcsfontosságú alapanyag pedig az olívaolaj, amely szerencsére már nálunk is népszerű, de nagyon fontos, hogy milyen minőségűt veszünk. Lauráék a pizzát is meglocsolják vele, a pirítóst is, sőt, a gyerekeknek összevágott nyers répa mellé is tesznek egy tálkával, hogy abba lehessen mártogatni.
A Nők Lapja 43. számában három további isteni görög receptet ( Szudzukakia (paradicsomos húsrudak), Piperiesz jemisztesz (rizzsel töltött paprika), Fakesz (lencseleves) találhattok!
| Még több az e heti Nők Lapjából:
• Erdélyi Mónika: Két páromat is megcsaltam, de megbántam » |