Nemrég elkészült az eddigi legnagyobb, leszbikusokat, melegeket, biszexuálisokat és transzneműeket (összefoglaló néven az LMBT-embereket) középpontba helyező kutatás Észak-Írországban. Az 1127 fő megkérdezésével készült tanulmány bemutatja, hogy az elmúlt három évben az LMBT-emberek 40 százalékát szexuális beállítottságuk miatt érte bűncselekmény, azonban az atrocitások 64 százalékát nem jelentették a rendőrségnek – írja az ELTE Társadalomtudományi Karának hírlevele. A kutatásból az is kiderül, hogy az összes eset közel harmadában fizikai sérülést is szenvedett az áldozat.
Agresszió a szomszédból
A tanulmány rávilágít arra, hogy a konkrét bűncselekményeken kívül más káros hatása is van a melegek ellen irányuló erőszaknak. A megkérdezettek 40 százaléka ugyanis megváltoztatta viselkedési szokásait annak érdekében, hogy szexuális beállítottsága ne derüljön ki. A titkolózás jogosultságát támasztja alá, hogy az összes bűneset mintegy negyedét szomszédok, vagy az áldozat közvetlen közelében élők követték el.
A kutatás készítői javaslatot is tettek arra, hogy milyen eszközökkel lehetne csökkenteni a melegek ellen elkövetett bűncselekmények számát. Véleményük szerint a rendőrségnek és más szervezeteknek komolyabb erőfeszítéseket kellene tenni azért, hogy a bűnesetek után legalább feljelentést tegyenek az áldozatok.
Itthon sem könnyű melegnek lenni
Hazánkban a Szociális és Munkaügyi Minisztérium megbízásából készült egy átfogó tanulmány az LMBT-emberek helyzetéről. A Takács Judit, Mocsonaki László és P. Tóth Tamás által végzett kutatás bemutatja, hogy az élet különböző színterein milyen mértékű diszkrimináció éri a szexuális kisebbség tagjait. Az LMBT-emberek háromnegyede hátrányosan megkülönböztetett csoport tagjaként definiálta magát, míg a diszkriminációra panaszkodó emberek aránya a teljes magyar társadalomban mindössze 5 százalék. Ez a különbség egyértelműen rávilágít arra, hogy a melegek nem érzik úgy, hogy a társadalom elfogadná másságukat.
A legszemélyesebb, családi és baráti környezet mellett az iskolai, munkahelyi és vallási közösségen belüli hátrányos megkülönböztetést, valamint a média által sugárzott képet is elemzik a tanulmányban, a megvalósuló diszkrimináció esetében pedig megkülönböztetik a verbális és fizikai bántalmazást. Utóbbira szemléletes példa a 2007-es melegfelvonulás, ahol szabályosan rátámadtak a résztvevőkre, amelyet egyikük úgy jellemzett, hogy „meg akartak ölni”. A fizikai bántalmazás azonban a kisebb és zártabb közösségekre is jellemző. Iskolai környezetben például rendszeresen érik atrocitások a melegeket, egyikük úgy emlékszik vissza, hogy „a legtöbb atrocitás a tornatermi öltözőben ért”. Míg azonban Észak-Írországban az érintettek csak elvétve fordulnak a rendőrséghez, addig Magyarországra nem jellemző ez a bizalomhiányos állapot. A tanulmányban vizsgált társadalmi intézmények közül az Európai Parlament után a rendőrség munkájában bíznak leginkább a homoszexuálisok.