Kedves Mamagésa!
Egy számomra fontos dologban szeretném a tanácsát kérni. 30 éves nő vagyok, 14 éve szeretem a páromat, aki 9 éve a férjem. Van két lányunk, egy 10 és egy 5 éves.
A férjem buszsofőr, és a nyár elején megismerkedett egy 16 éves lánnyal, akivel összebarátkoztak. A barátság azonban csak a férjem oldaláról igaz, ugyanis a lány szerelmes lett belé. Eleinte szinte mindennapos vendég volt nálunk, én is kijöttem vele, de miután meghallottam, hogy akkor is nálunk van, amikor én dolgozom, megkértem, ezt ne tegye. Azt mondta, megért engem, és csak akkor jön, ha otthon vagyok. Ezt persze nem tartotta be.
Jelenleg ott tartunk, hogy már egyáltalán nem jön, de folyamatosan a férjem buszán tartózkodik, és órákat utazgat vele. Hívogatja telefonon, SMS-eket írogat neki, MSN-en beszélgetnek. Említettem ezt a férjemnek, és ő azt mondta, hogy nyugodjak meg, engem szeret, a lányt gyereknek tekinti, és csak barátok. Hiszek neki, mert egyszer nagyon régen már megcsalt, de elém állt, és őszintén elmondta, hogy mit tett. A továbbiakról a döntést rám bízta. Engem nagyon zavar, hogy a lányt nem lehet róla levakarni, mert ugye, a buszon bárki és bármennyit utazhat, ha bérlete van. A párom szerint nagyon felfújom, hiszen őt nem érdekli a lány mint nő, csak meghallgatja, és beszélgetnek.
Nagyon kérlek, adj nekem tanácsot, mit tegyek, mert már kikészültem a tehetetlenségtől. Te mit tennél a helyemben?
Köszönöm előre is!
Egy szomorú nő
| Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu |
Kedves szomorú nő!
Nem csodálom, hogy nem dob föl a helyzet, szerintem egyikünk sem lenne ettől vidám. Elég furcsa szituáció, hogy egy 16 éves lány ilyen intenzitással koslasson egy harmincas, családos férfi után (gondolom, a férjed veled egy korosztályba tartozik). Már az is szokatlan, hogy összebarátkoztak. Néhány hónap után még senki nem lehet senkinek a barátja. Több év, mire valaki azt mondhatja egy emberre: ő a barátom. Szóval a barátkoznak vagy ismerkednek reálisabb kifejezés.
Csupán találgatni lehet arra vonatkozóan, hogy mi minden tarthatja őket össze. Melyik férfinak ne jönne be egy csinos fiatal lány rajongása? Az pedig, hogy a lány ennyire rá van tapadva a férjedre, a párod választása is. Mindenesetre nekem nagyon fura és gyermeteg az egész helyzet. Azt írod, hogy eleinte mindennapos vendég volt nálatok. Mindennapos vendég? Ez már önmagában is végletes megnyilvánulás. Mindennapos találkozásom bármely férfival is csupán két esetben volt: vagy szerelmesek voltunk, vagy munkakapcsolatban álltunk. Gyerekek és tinédzserek szoktak a barátaikkal nap mint nap találkozni, a 30 fölötti felnőtt embereknek (persze a papíron való nagykorúság nem jelenti a spirituális értelemben vett nagykorúságot) már nincs erre igényük. Ebben az életkorban az emberekben már ott van az autonómia igénye. Két dolog állhat amögött, ha egy harmincas férfi nap mint nap igényli egy 16 éves lány jelenlétét: vagy ott van köztük a bizsergés, a vonzás és a vágy, vagy a férjed egy gimnazista szintjére lépett vissza. Az utóbbi azt jelenti, hogy a lány által a lelke egy kis időre újra megélheti, hogy gondtalan diák, nem pedig felelősségteljes apuka, aki nap mint nap ugyanazt az útvonalat járja, hogy eltartsa a családját.
Gondolj bele, milyen izgalmas és kellemes lehet neki ez a helyzet! Egyrészt hízik a mája, hogy ott lóg az ajtóban egy zsenge kis „pipihús”, másrészt a gyermeklánnyal együtt érezve és gondolkodva egy kis időre ő is szabad lehet. Szárnyaló gyermeklélekké válhat, akinek nem kell belegondolnia abba, hogy ha nem talál ki valami újat, akkor még kb. 30 éven át nyomhatja a gázt, figyelheti a stoptáblákat és a figyelmetlen gyalogosokat, a csúcsforgalomban stresszelő autóstársakat és a többi, ezzel járó jelenséget. Ezzel kapcsolatban máris a következő kérdések merülnek föl bennem, amelyekről úgy gondolom, fontos lenne elgondolkodnod: Mennyire adtok a férjeddel egymásnak szabad mozgásteret? Mennyire élitek meg egymás mellett az autonómiát, azaz az egymás melletti függetlenséget? Hiszen egy hosszú távú jó párkapcsolat a függetlenség és az elkötelezettség egyensúlyán áll vagy bukik. Van hobbitok? Külön-külön barátotok vagy baráti körötök? Mennyire mozdultok ki egymás nélkül? Ez legalább annyira fontos, mint hogy legyenek közös lazítások és töltekezések is. Ahogy mondani szokták: egy kapcsolat akkor megy tönkre, ha túl sokat vannak benne egyedül a felek, illetve ha soha nincsenek egyedül. Az biztos, hogy valamit megad neki ez a lány, amire szüksége van, hiszen az ő választása, hogy barátkoznak.
A másik fontos dolog, amely a leveleddel kapcsolatban fölmerült bennem, hogy te mennyire adsz teret a párodnak. Azt írod, hogy hívogatja telefonon, SMS-eket írogat neki a lány. Ezt te honnan tudod? Kihallgatod, hogy ki hívja? Belenézel a telefonjába, a számítógépébe? Ha titkos naplója lenne, netán abba is belekíváncsiskodnál? Ezt hogy gondolod? Azt hiszed, hogy ő a te tulajdonod? Honnan tudod, hogy folyamatosan a férjed buszán tartózkodik, és órákat utazgat vele? Ellenőrzöd? Figyelteted, nyomozol utána? Ha így folytatod, akkor ez a férfi vagy megfullad melletted, vagy el fog hagyni, hogy ne fulladjon meg. (Ezúton ajánlom a Mitől vonzó a másik? című írásomat.) Ahhoz, hogy vonzó maradjon az ember, kell egy kis távolság, hogy vonzhassák egymást a felek.
Véleményem szerint hibát követett el a férjed, amikor bevallotta neked, hogy régebben megcsalt. Egyrészt ezáltal kiesett az egyenrangú partner helyzetéből, és itt a kapcsolatotok a felnőtt férfi és a felnőtt nő dialógusából a szülő-gyerek kapcsolati minőségébe került át. Olyan, mint amikor egy gyerek rossz fát tesz a tűzre, és szánva-bánva vétkét, elmondja az anyukájának. Teljes mértékben egyetértek Bert Hellingerrel abban, hogy ha az egyik fél félrelép, ezt ne mondja el a másiknak. Ugyanis ezáltal az történik, hogy aki bocsánatot kér, nem lesz egyenrangú azzal, akitől kéri, bizonyos szempontból a megbocsátó fölé kerül, és ez nem tesz jót a kapcsolatnak. Ezenkívül: akinek elmondja a vétkét, arra rápakolja a történetét, a saját lelkiismeretét pedig tisztára pucolja ezzel. Hiába lobogtatja az „én őszinte voltam” zászlót, ez egyáltalán nem tesz jót a kapcsolatnak. Sokkal jobb, ha engesztelésül tesz valami jót a megcsalttal. Az sokkal inkább egyensúlyt hoz a kapcsolatba.
Összefoglalva, én a következőket látom, érzem leveledből: a kapcsolatotok jelenleg nem két egyenrangú felnőtt ember kapcsolata, sokkal inkább szülő-gyermek viszony, ahol ráadásul az anya (te) igen zsarnoki. Rátelepszel a férjedre, és ő gyermeteg módon ezt a lányt használja föl arra, hogy neki is legyen szabad akarata, önálló döntése, saját élete. A férjed most így lázad ellened. (Ezúton ajánlom sokadszorra Eric Berne Emberi játszmák és Johannes Neuhauser Mitől működik a szerelem? – Bert Hellinger párterápiája című könyvét.) Hogy mit tennék a helyedben, nem tudom, hiszen másak vagyunk. De az a véleményem, hogyha egyben szeretnéd tartani a családot, ha azt szeretnéd, hogy vonzó felesége legyél a párodnak, akkor szállj le róla! Ne nyomozz utána, ne lesd az SMS-ét (ezt mindenkinek üzenem, nagyon hülye, megalázó dolog, egyszer-kétszer bele lehet csúszni, de „rajta maradni” ciki!), hagyjál neki saját, önálló életteret! Adj neki bizalmat, mert a bizalmatlankodás semmit nem akadályoz meg, viszont mindenkit lehúz. Jót tenne, ha időnként külön és együtt is eljárnátok lazítani, szórakozni. Ha egy párkapcsolatban csak a munka, a család és a kötelesség van, az előbb-utóbb tönkre fog menni. Most lépj, változtass, hozz be új elfoglaltságokat, energiákat a kapcsolatotokba! Azt a rengeteg energiát, amelyet a férjed iránti nyomozásba fektetsz, fordítsd önépítésre, töltekezésre, lazításra! Ha ezen az irányvonalon maradsz, házsártos, birtokló, erőszakos sárkány leszel. Tanulj ettől a lánytól, add meg te is a férjednek azt, amit ő (persze-persze, egy kívülálló sosem arról szól, mint a feleség), de mégis, legalább valamit, amit ez a lány adhat: egy kis gondtalanságot, lazaságot és persze imádatot – hiszen az érett férfiak épp ezt imádják a fiatal lányokban. Ahogy felnéznek rájuk: „Nagy férfi nagy busszal… mmmm…”
Szóval változtatni, változtatni, erről a vonatról leszállni, és egy újra váltani jegyet, ahol méltóságteljes, bizalmat adó felnőtt nőként élhetsz együtt a méltóságteljes, bizalmat élvező felnőtt férjeddel.
Soma Mamagésa