B mint Benkő, b mint boldogság!

„Én nem tiporlak el téged, hanem intelligensen lekezellek!”

Egyszer majd valaki kikutatja és megírja, hogy mi történt Benkő Dániellel, milyen szakmai és/vagy magánéleti változások vitték a nyilvános meztelenkedésre, szexuális témák nyilvános és alpári megtárgyalására, egy komoly életmű idézőjelbe tételére. Egyszer majd lesz egy ilyen tanulmány, könyv, de itt és most elégedjünk meg annyival, hogy egészen fura mentális változások során egy komoly lantművészből médiabohóc lett, és az utóbbi minőségében az RTL felfedezte benne Győzike lehetséges utódát.

Mely utód eddig kiválóan szerepel: témát ad, meghökkent, páros lábbal rúgja fel az elődök által már továbbsrófolhatatlannak tűnő magasságba emelt ingerküszöböt. Még mindig lehet olyat csinálni a tévében, amire odafigyel a zsibbadt tömeg, de nem jár érte letöltendő szabadságvesztés.

„Az most gátlásol téged valamiben?”

Néha még el is hiszem az egészet – ahogy a lányok egy része is. Mintha a pornófilmek forgatására szolgáló villában tényleg a szerelmét keresné egy csábító férfi, aki „ismét leánygyermeket kíván nemzeni”. Mintha valódiak lennének a párbeszédek, melyeket a kívül-belül kócos Benkő és a változatos motivációjú hölgyek folytatnak. Edit például gombnyomásra szerelmes, sőt a legszerelmesebb lett, amint belépett a kapun – ez a feladat, rajongd a férfiállatot, és ő száz százalékra teljesíti is. Elhitte. Mintha ez csodálatos, csoportos randevú lenne, életük legszebb emléke, testi-lelki társuk felkutatásának legjobb eszköze.

Mintha nem az lenne az egyetlen cél, hogy a kamera olyat lásson, amit aztán sokan megnéznek a tévében.

Holott ez megtervezett produkció, profi keretek között. Összeválogattak magányos, fiatal és középkorú szingliket, szép, csúnyácska vagy épp másodvirágzásukat élő asszonyokat, valamint már a Való Világban, Oki „randevúja” kapcsán megismert módszerrel élve, hogy is mondjam… ATM automata delnőket. Jut eszembe: ide a rozsdás bökőt, hogy elő fog kerülni valamelyik szereplő pornófilmje.

Eléjük raktak egy bulvárhuszárt, aki ismert, de ebben a kategóriában még nem agyonhasznált; képes az instrukciókat végrehajtani, de hihető, hogy akár magától is így viselkedne. A dramaturgia pont ugyanúgy egyensúlyoz a fikció és a valóság határán, ahogy azt Győzikénél megszokhattuk. Van itt szex, végletes érzelmek meg a manapság divatos, tehetségkutatóba oltott valóságshow, és van végül, de talán legfontosabbként beszédtéma a nézőknek.

„Hát igazából az tetszik a Dánielbe’, hogy nagyon sok egyéniség, úgy, ahogy én is…”

Mert miért is bukott meg annak idején például a Megatánc, és mitől volt éveken keresztül sikeres Győzike? Mert az előbbivel nem lehetett címlapokat csinálni (kivéve Karsai Zita épp a jelen cikkbe vágó fotóit), nem tárgyalták ki a fodrásznál – az utóbbi viszont sikeresen tört be a brazil szappanoperák örvendetes eltakarítása utáni résbe. Győzike témát adott, és most ugyanezt teszi Benkő.

És még egy párhuzam: ahogy (főleg kezdetben) Győzike műsora is a sekélyes tartalommal ellentétben a létező legjobb szakmai kritériumok mentén készült, úgy itt is elmondható, hogy Benkő műsorán bizony látszanak a beleölt munkaórák. A főszereplő imázsfilmje például mérce lehetne bármelyik politikai párt választási kampányához is; de sokszor a milliós támogatásokkal megdobott magyar filmek teljes játékidejében sincs annyi ötlet, annyi pepecs munka, olyan szakmai tudás, mint abban a pár percben.

„Nagyon vonzódom Dánielhez. Tökéletes ember!”

Hogy mindezt a szaktudást, pénzt és időt épp ez a műsor kapja meg? Ez ilyen műfaj, ha ezt nézik, ezt adjuk. De azért az én titkos favoritom, öntudatlanul is beépített emberem mégis Falusi Mariann. Azt várom, hátha majd ő bokán fogja rúgni azokat, akiket kell. Hátha ő ráébreszti a lányokat-asszonyokat, hogy a kiesésnek örülni kell, mert akkor nincs a szégyen, hogy mi a helyzet a lagzival, beindult-e már a gyermeknemzés, nem kell pironkodni, hogy olyan embernek esküdtél örök szerelmet, aki a hímtagjának mását szeretné köztéri szoborként kiállítani, illetve maszturbálótáborokat szorgalmaz kamaszok számára.

Ez jól megcsinált műsor, de azért innen kiesni jó, ezt az üvegen túlról nézni jó. Azt ugyanis ma még senki sem tudja, hogy a bohóc csak felrakta-e a krumpliorrot, vagy az belőle nőtt.