Aragóniai Beatrix (1457-1508)
Elhozta hozzánk a legkiválóbb mestereket
Jóllehet az egyik leghíresebb magyar királyné, Beatrix mégsem örvendett igazi népszerűségnek Magyarországon. A nemesség nem tudta megbocsátani neki, hogy nem ajándékozta meg örökössel Mátyás királyt, hogy léha olasz művészeket hívott udvarába, és Corvin Jánost, a király törvénytelen fiát nem engedte trónra lépni, mert ő akart uralkodni.
Amikor a nápolyi királylány magyar földre lépett, kora egyik legjobb partijának számított. Tizenhat éves kora óta önálló udvart vezetett, ahol írók, költők, zenészek tucatjait látta vendégül. Kivételes szépsége mellett százada legbölcsebb asszonyának is tartották. Műveltségét, ékesszólását számtalan versben megénekelték, kezéért tucatnyi herceg vetélkedett. Mátyás szerencsésnek mondhatta magát, amikor elnyerte feleségül. A lánykérésben őt is az vezérelte, ami a többieket. Remélte, hogy a világszép menyasszony magával hozza fényűző udvarát és pártfogoltjait, így emelve férje nemzetközi ázsióját.
Beatrix nem is okozott csalódást. Hozta könyvtárát, zenészeit, íróit, szokásait, luxustárgyait, kőfaragóit, és mindenkit, akit csak meg tudott nyerni magának. Mátyás pedig boldogan olvasztotta be mindezt saját udvartartásába. Felesége emblémái (az aragóniai gyémánthegy) mellé sajátokat is kitalált, olyanokat, mint a kút, a sárkány, a homokóra, a méhkas, a hordó, és ezekkel díszítette környezetét. És bár az udvar esztelen pénzköltésnek tartotta, hogy Beatrix költőknek, kőfaragóknak, ötvösöknek ad pénzt, azt nem vették figyelembe, hogy Mátyás kifejezetten támogatta a királyné törekvéseit, szabad kezet adott neki, s élvezte ténykedésének áldásos hatásait. Ugyanis királyi körökben is van, amit pénzzel nem lehet megvásárolni. Beatrix szépsége miatt különleges kegyekben részesült: ajándék kódexeket kapott a világ legjelentősebb műhelyeitől, amelyek aztán Mátyás könytárába kerültek.
És Pietro Bono, a kor leghíresebb lantművésze is csak azért jött el Magyarországra, mert Beatrix elérte a ferrarai hercegnél, hogy egy év szabadságot adjon neki.
A történetírók azonban Beatrix szerepét értékelve sokkal inkább azt emelték ki, hogy Mátyás halála után is trónon akart maradni, erősen támadva Corvin Jánost, és hozzáment II. Ulászlóhoz, a másik trónkövetelőhöz, hogy hatalmon maradjon. Terve azonban kudarcot vallott. Az özvegy királynőt csúnyán rászedték, az esküvőn Bakócz Tamás esztergomi érsek a latin szövegben szándékosan formai hibát ejtett, így a frigy érvénytelen lett. Ám ezt csak két évvel később vágták a királynő szemébe, akin ezután egész Európa nevetett. A hatalom visszaszerzésében reménykedő Beatrix még 24 évig élt Magyarországon, eközben felépíttette az esztergomi érseki palotát, ahol hatalmas udvart tartott fenn. Ekkor készülhettek azok a reneszánsz freskók, amelyekből mára csak a négy erény képe maradt eredeti helyén az utókorra.
| A négy erény, 1490 körül (Vitéz János terem, Vár, Esztergom). A freskó festője ismeretlen |
Medici Mária (1575-1642)
Mindig a legjobbat kereste
Szerencsétlen, szeretettelen élete volt Medici Máriának. Édesanyja korán meghalt, apja nem törődött vele, a férje rendszeresen csalta, és még fia is száműzte őt a királyi udvarból.
Ebben a sok sorscsapásban egyetlen biztos és boldogító pont volt számára: a művészet. Hozzá hasonlóan aktív műpártoló egyetlenegy sem volt a királynők között. Ennek egyik oka, hogy a művészetet nem valamiféle elvont díszítőelemként kezelte, hanem maga is aktívan művelte. Fiatal lány korában tehetségesen rajzolt, festett, és később is kivételesen jó ízléssel választotta ki a legjobb művészeket, és minden politikai és anyagi befolyását bevetve csábította őket udvarába.
Miután 1600ban férjhez ment a francia királyhoz, IV. Henrikhez, a műpártoláshoz kellő anyagi fedezete és hatalma lett, és Európa legfényesebb udvarának királynőjeként joggal ragaszkodhatott mindenből a legjobb minőséghez.
Bár királynőként töltött tíz éve alatt hat gyermeket szült, és politikai csaták tucatjait kellett megvívnia, a művészet nem lett másodrendű kérdés számára.
Felsorolni sem lehet, hogy mi mindenre adott megrendelést: terveztetett templomot, kolostort, készíttetett portrékat, férjének lovas szobrot és síremléket, magának kastélyt és ékszereket. Az udvar fényét fantasztikus színi, zenei és balettelőadásokkal emelte, melyekre a legjobb művészekkel készíttetett díszleteket és jelmezeket, az udvarba látogató követeknek pedig saját tervezésű emlékplakettet adott. A királyi udvar valósággal kivirágzott uralkodása alatt. A tehetséges művészek örömmel mentek udvarába, hogy neki dolgozzanak.
Házassága nem volt boldog, ráadásul Henrikkel másként gondolkodtak a politikáról, de az igazi nehézségek csak férje halála után kezdődtek. Kiskorú fia mellett régensként uralkodott, ám később sem akart lemondani a hatalomról. A 15 éves ifjú királynak erővel kellett Bloisba száműznie anyját, hogy végre átvehesse a hatalmat. Hatévnyi száműzetés után térhetett csak vissza a királyi udvarba, ahol persze újabb politikai játszmákba kezdett, és még több művészt hivatott maga köré.
Mecenatúrájának legismertebb, máig látható, csodás eredménye az a festménysorozat, amit Rubens készített számára a Luxemburg Palota díszítéseként. A cél az volt, hogy a festő 24 falfestményen mutassa be Medici Mária és férje életét. Valljuk be, a feladat nem volt könnyű. Medici Mária élete nem bővelkedett heroikus tettekben, nem volt háborúban, nem hajtott végre dicső tetteket. Rubens nagy fegyverténye, hogy kitalálta, hogyan lehet ezt a sivár, unalmas életet eltávolítani a valóságtól, és grandiózus módon ábrázolni ókori istenek, nimfák segítségével. Óriási műveltségével és képzelőerejével valóságos dicshimnuszt varázsolt a csúnyácska Mária élete köré. Ráadásul nagyon gyorsan kellett dolgoznia.
Alkotásának ugyanis három év alatt, legkésőbb Mária legkisebb lányának, Henriettnek az esküvőjére el kellett készülnie. A nagy sietségnek megvolt az ára. Rubens rengeteg alkalmazottal dolgozott, és – bár ez a képek minőségén nem látszik – a festő pénztárcája nagyon is megérezte a sok pluszköltséget. Ugyan szoros barátságba került a királynővel, a megnövekedett költségeket nem sikerült behajtania rajta. Pedig Mária annyira bízott benne, hogy személyes tanácsadóként és bizalmas diplomataként rendszeresen küldte Rubenst titkos üzenetekkel európai udvarokba. Mária ugyanis nem adta fel a politikai cselszövéseket, és végül rá is fizetett. A fiatal királynak elege lett anyjából, és végleg elűzte az udvarból.
Folytatás a Nők Lapja Évszakok téli számában!