Kapj el, ha bírsz!
Műfaj: televíziós valóságshow, szereplők: celebek (és civilek), adás: naponta, főműsoridőben
Drága producerem, Karcsikám!
Karcsikám, tudom, hogy a magánnyomozós ötlet nyerte meg a műsoridőt, de muszáj felturbóznunk valamivel: néhány erőteljesebb vizuális és tartalmi elem kellene a műsorba. (Sajnálom, hogy a Csak egy celeb marad életben című műsortervünk nem nyerte el a csatorna tetszését – annyira nem volt brutális ez a terv, de mégis más, mint az eddigiek…) Karesz, bevallom, még mindig nagyon hiszek eredeti ötletünk, a Vágányok közt – lökjük ki a hamisat/celebet a vonatból! műsorunk sikerében, mert sokkal emlékezetesebb adásokat és nagyobb nézettséget ígér, mint ez a szánalmas magánnyomozóshow. (A magánnyomozást mint elemet – amit, ugye, már elfogadott a csatorna – persze beiktathatjuk a tematikába, például bevehetünk ismert nyomozót is a szereplők közé… ugye, a főtémának csak lazán kell kapcsolódnia a műsorhoz.)
Gondolj bele, a Vágányok közt-ben aztán tényleg nem lenne semmi erőszak. Két tervezetem is volna hozzá: egyikben amatőr énekesjelölteket és táncosokat utaztatunk a vonaton, tehát ebben az esetben a nemes verseny ötvöződne az izgalommal és a legmagasabb kultúrával (a vasutas zenekar is kísérhetne), és a kieső hamis hangúak nem az örök vadászmezőkre távoznának, hanem csak kilöknék őket társaik a vonatból. Ha, tegyük fel, épp csak poroszkál a vonat, akkor épségben megúsznák. Természetesen sosem mehetne a szerelvény 140-nél lassabban, de ez már csak a magánmegjegyzésem. A másik elképzelésemben celebek zötykölődnek a vonaton, és nem történik velük semmi, csak főznek és/vagy énekelnek, reggeltől estig. Akit aznap a legutálatosabbnak szavaznak, vagy a legpocsékabb a főztje/hangja, kilökik a vonatból. Ez szerintem nem durva – hiába mondja a csatorna ügyvezetője –, mert egyrészt szerencsésen is eshetnek, másrészt, ha el is vesztünk egy-egy celebet, azonnal teremtünk helyette legalább kettőt. Ráadásul nem vehetjük el a celebritások elemi jogait: a tizenöt perc hírnév mindenkinek jár, nem igaz? Egy kilökés biztosíthatná ezt a negyedórát… Így a bulvárlapok is jól járnak, tele lesznek témával, ráadásul indíthatunk emelt díjas tippvonalat a nézőknek, „Ki lesz a következő?” címmel.
Ám, ha mégis muszáj ennél a gyengécske magánnyomozóshow-nál maradnunk, erőszakmentesen, akkor az első szériában javaslom, hogy 1. kiképzett civil nyomozzon a Liptai–Gesztesi-ügyben, vagyis tényekkel dokumentálja, szereti-e egymást az említett pár, csak bulvártémát szolgáltatnak, vagy pedig végleges az elhidegülésük; 2. Kiszel Tünde nyomozza ki, ki a vér szerinti apukája a jelentkező és sorsolás útján bekerülő tévénézőknek; 3. Gombos Edinát megbízzuk, szerezzen megdönthetetlen bizonyítékot Fidel Castro jelenlegi egészségügyi állapotáról és tartózkodási helyéről (a CIA-t bevonhatnánk szponzornak, természetesen tíz százalék zsebre megy, dollárban!); 4. Keleti Györgyi, Kelemen Anna és Voksán Virág a legtitkosabb módszerekkel utánajár – tudományos alapossággal –, mennyi hialuronsav fecskendezhető egy női ajakba ahhoz, hogy az egy… virágra hasonlítson. (A zsűribe bevonnánk Maria Geronazzót, a kisebb és nagyobb ajkak avatott szakértőjét.) Javaslom továbbá ex- és jövendő miniszterelnökök, illetve aktív politikusok szerepeltetését, akiket különböző korrupciós pénzek útjának és jelenlegi helyének felderítésével bíznánk meg.
Karcsikám, továbbra is azt szeretném, hogy legyen egy kis izgalom is a show-ban, tehát például a vesztesek kerüljenek legalább néhány hónapra sittre (vagy akár a győztes?). Folytatásképpen a börtönben is forgathatnánk egy újabb valóságshow-t. Természetesen erőszakmenteset…
Szeretettel ölellek, és küldöm a szinopszis vázlatát, kedvenc forgatókönyvíród és ötletembered: Árpi
Lejegyezte: Fejős Éva
|
Szinopszis A tervezett valóságshow szereplői ismert, tekintélyes és kedvelt hazai közéleti személyiségek (többek között Playboy– és Blikk-címlapsztárok, valamint különleges civilek, például éneklő vasutasok, szabadidejükben zsonglőrködő bárpincérek stb.). Munkacím: Kapj el, ha bírsz Kiválasztott sztárjaink – és a közéjük kerülő néhány civil szereplő – speciális kiképzést kapnak egy amerikai személyiségelemzőtől, illetve magától Komáromi István énekes-zsarutól. (Romantikus lelkületű nézőink kedvében járhatunk azzal is, hogy fent nevezett szakértő időnként dalra fakad majd.) Jelöltjeink speciális felkészültségük birtokában – immár magánnyomozói minőségükben – arra várnak, hogy a nézők megszavazzák, milyen eseteket kapjanak. Nyomozásukat a tévénézők naponta egy órás szerkesztett összefoglalóban követhetik. A büntetésekről és a jutalmazásokról szintén a nézők gondoskodnak. Ars poeticánk: műsorunk – az interaktivitás és a szavazás kapcsán – a társadalmi összefogást segíti, és a feszültségek kulturált levezetéséről is gondoskodik. Kiemelkedő missziónk, hogy a bűnnel és a bűnüldözéssel kulturált formában foglalkozzunk. Ezáltal pályázunk az ORFK-nál, a BRFK-nál és az Igazságügyi Minisztériumnál műsorunk támogatásért. |
Egy nap a Föld körül
Milyen tévéműsort néznék szívesen, ha lenne tévém? Napi huszonnégy órás természetfilmet valós időben, vágatlanul és szerkesztetlenül. Eredeti hanggal, bármiféle zene és narráció nélkül. Nem akarok megtudni semmilyen újabb érdekes adatot a fajdkakas dürrögéséről vagy a lazacra halászó medvékről. Nem szeretném tudni, hány istenverte téglából építették fel azt a nyavalyás dolgot. Sosem értettem, miért fontos ez. Csupán képeket szeretnék látni arról, ahogyan mondjuk, a vadállatok a természetes közegükben éppen nem csinálnak semmit. Csak vannak. Kapcsoljunk oda egy órára a Föld különböző pontjaira, és kövessük nyomon egy adott állat vagy növény sorsát! Szavak nélkül, csak figyeljük őt. Képzeljük el, milyen lehet a bőrében lenni! Napfelkelte a Szaharában. Egy óra a tengeren. Tegnap ugyanebben az időben vihar volt, ma szélcsend van, és bárányfelhők fodrozzák az eget. Vándormadarakat követünk egy órán át, majd átkapcsolunk az afrikai szavannára. Ha van olyan szerencsénk, hogy oroszlánokat látunk, tizennyolcas karikára is szükség lehet, hiszen ők az állatvilág szexakrobatái. Az Amazonas környéki esőerdőkben a madarak rikoltozását hallgatjuk, majd elered az eső és villámlani kezd. Nézzük egy órán át, ahogyan esik. Nem kell vele kezdeni semmit. Nem kell feldolgozni, elraktározni vagy összehasonlítani olyan esőkkel, amelyeket korábban láttunk. Egy cseresznyefa virágba borul. Nem gyorsított felvételen, persze. Mindennap láthatjuk ugyanazt a fát, de hónapok át nem történik vele az ég egy adta világon semmi. Csak ha eljön az ideje. Vagy követünk egy koalát, amelyről tudni lehet, hogy a nap nagy részében nem tesz mást, csak szunyókál. És mi nézzük, ahogyan alszik. Egy órán át. Nem avatkozunk be, nem rángatjuk meg a fa ágát, hogy leessen. Nem zavarjuk meg, csak megfigyeljük. A természet az egyetlen közeg, amely többet ad vissza, mint amennyit elvesz tőlünk. A koala nem vágyik hírnévre, és nem fenyeget azzal, hogy jövő héten megjelenik a Lustasággal a sikerért című életmód-tanácsadó könyve. Talán ezért érdekel, hogyan él.
Utazni vagy a természetet figyelni nem az elme fejlesztéséért kell, éppen ezért az idegenvezető szerintem a világ egyik leghaszontalanabb figurája. Szünet nélkül beszél, tényeket akar a fejünkbe nyomni, dátumokkal bombáz, mint egy rossz történelemtanár, jelenléte egészen megkeserítheti az élményt. A világot látni azért jó, hogy megtudjuk, milyennek teremtett minket a Jóisten. Ne azért nézzünk meg valamit, mert tanulhatunk belőle, vagy mert azt ígérték nekünk, hogy ez garantáltan izgalmas, veszélyes, szórakoztató vagy felháborító lesz. Ne akarjuk készen kapni a tapasztalatokat. Ne legyen útitervünk, ne tudjuk pontosan a televízió előtt ülve sem, mi lesz az utazás pontos célja. Az igazi utazó mindig csavargó, mert ha nem csavargás, nem is nevezhető utazásnak. A jó utazó sosem tudja pontosan, hová megy. Elvegyül, megfigyeli a helyi szokásokat, az élet érdekességeit. Nincs megszabva, mikor mit kell csinálni, nincs semmi cél. Csak nézzük, amit magunk körül látunk. A lényeg meglátásának képességében pedig nincs valódi különbség távoli ország vagy a szemközti utca között. Az utazó összes valódi felszerelése a sajátos képesség a szívében és a különleges látásmód az agyában. Érző szív és látó szem kell hozzá.
A legtöbb, amit egy természetfilmből megtanulhatunk: hogy a természet lustálkodik, egyedül az ember dolgozik azért, hogy éljen. Kötelesség, felelősség, félelem, akadály és ambíció mind csak a civilizáció szüleménye. Kalitkában élünk, megszelídítve, de senki nem etet minket, a haladás pedig csupán a táplálék megszerzésének megnehezítése. Esténként visszahúzunk a galambdúcba, majd reggel feltűnünk az utcán, megkeresni a mai betevőt. Életünket valójában üres óráink teszik elviselhetővé. A szabadidő olyan, mint az el nem foglalt hely a szobában, azaz a tágasság. A szabadidő élvezete olcsóbb, mint a fényűzés, az egyszerű, tétlen élet pedig nem a gazdagok kiváltsága, hanem a szegényeké. A természet élvezete nem kerül pénzbe.
Oravecz Éva Csilla
Képmutatókat a Parlamentbe! – Az első demokratikus valóságshow
Az interaktív televíziózás világához értünk, hamarosan az internethez hasonlóan kezeljük majd készülékeinket, magunk választunk a világhálón felkínált néznivalókból, ahol nem csatornákat, hanem ízlésünknek és pillanatnyi hangulatunknak megfelelő műsorokat keresünk. Azt nézünk, amit akarunk. Miért ne lehetne ezt a pompás lehetőséget a demokrácia, tehát a népuralom eszközévé tenni? Miért ne lehetne szórakoztató, egyszersmind hasznos időtöltéssé varázsolni általa a politikát?
Miről is lenne szó?
Jelenleg négyévente honatyákat választunk, illetve jobbára pártokat, melyekbe azok tömörülnek, akik tudni vélik, hogy kell ezt az országot a lehetőségekhez képest legjobban elirányítani. A választási időszakban funkciót váltanak a vízcsapok, és folyni kezd belőlük a szöveg, mely jobbára az ellenfelek pocskondiázásából áll. Csordogálnak persze színes víziók is arról, milyen szép lesz a világ, ha ezt vagy azt a politikai tömörülés tagjait juttatjuk az Ország Házába, lehetőleg minél nagyobb számban. Ígéretek, fenyegetések, érvek, támadások, védekezések. Stratégia, lélektan, indulatok és észérvek – kiváló alap egy igen szórakoztató és nagy érdeklődésre számot tartó műsorhoz. Csak formába kell önteni, ami gyakorlatilag már kész is. Ez a kiszavazós valóságshow, a Képmutatók.
Minden felnőtt, szavazati joggal rendelkező magyar állampolgár előtt nyitva áll a részvételi lehetőség, ha vállalják a feltételeket. Ez lesz az első olyan műsor, amelyhez alkotmánymódosítás szükséges, hiszen erre a lehetőségre nem gondolhattak annak idején.
Cél és eszköz
A jelentkezők közül kerül ki az néhány száz szerencsés, akik a választók megbízásából a nemzet ügyeiről döntenek. Ők lesznek a Képmutatók. Kiemelkedően magas jövedelem, általános tisztelet, állandó rendőri védelem, számtalan egyéb juttatás teszi kívánatossá a győztesek életét, arról nem is szólva, hogy valóban kipróbálhatják, milyen érzés egy ország érdekeit képviselni, felelősen, okosan, hasznosan. Van persze néhány hátulütője is a dolognak. A jelentkezőknek ugyanis vállalniuk kell, hogy a hivatalos jelöltté nyilvánítás pillanatától kezdve életük a nyilvánosság előtt zajlik. Ez technikailag úgy fest, hogy a homlokukra erősített csúcsminőségű, tetszetős külsejű, könnyű, ám folyamatosan hordott, képet és hangot közvetítő kamera segítségével szünet nélkül látható és hallható mindaz, ami a közvetlen környezetükben épp zajlik. A „folyamatosan” kifejezést szó szerint kell érteni, egyetlen pillanatra sem szakadhat meg az adás. A műsorszabályzat – nevezzük nyugodtan műsoralkotmánynak! – legföljebb három, maximum negyedórás technikai szünetet engedélyez, arra az esetre, ha technikai probléma lépne föl. A harmadik után viszont kiesett. Ha szándékosan kapcsolják ki a kamerát, ugyanez a helyzet. Addig viszont látjuk és halljuk, kivel beszélnek, kik a barátaik, hogy viselkednek a gyerekeikkel, parkoláskor tiszteletben tartják-e a mozgássérülteknek kijelölt helyeket, kiderül, ha rendszeresen látogatják idős szüleiket, visszacsavarják a fogkrémes tubus kupakját, és az illemhely használata után rendesen mossák a kezüket. Bármit megtehetnek, de csak annak tudatában, hogy egész életük a nyilvánosság előtt zajlik, hiszen a szavazók azt látják, hallják, amit ők maguk. Ha egy földalatti garázsban vesznek át tízmilliót, az éppúgy a műsor része, mint az az idő, amelyet testedzéssel, szépségápolással, olvasással vagy szeretkezéssel töltenek. Természetesen ki kell építeni számukra egy országos VIP-illemhelyhálózatot, ahol az intim fülkékben elsötétedik a kép, de oda rajtuk kívül más nem teheti be a lábát, és egyszerre csak egy személy tartózkodhat a mosdóban. Nincs titkos találka a fajansz körül!
Célcsoportok és műfaji gazdagság
A műsor szórakoztató értékét tekintve a határ a csillagos ég. A képviselőjelöltek között akad sportkedvelő, az ő szemszögükből figyelve a világot a foci-, kosárlabda-, ökölvívás- vagy ritmikussportgimnasztika-rajongók rengeteg tartalmas, izgalmas élménnyel gazdagodnak majd. A mély, filozofikus vagy szakmai alapú beszélgetések, tárgyalások szerelmesei is találnak maguknak megfelelő közvetítőket a politikusok életét nyomon követve, de nyilván lesznek izgalmas udvarlások, erotikus pillanatok, vagy stand up comedyre hajazó baráti összejövetelek, sörözgetéssel, borozgatással eltöltött esték. Minden benne lesz, ami az életünkhöz tartozik, hiszen élő emberekről van szó – minden eddiginél alaposabban kielégítve ezzel az emberiségre általában jellemző kukucskálási vágyat.
A jelölteket semmiféle szabályzat nem akadályozza abban, hogy szponzori támogatást is igénybe vegyenek. Ha valami miatt népszerűbbek, érdekesebbek az átlagnál, nyilván minden ujjukra találnak tőkeerős hirdetőket, akik általuk kívánnak még ismertebbé válni. Utazási irodák, szállodaláncok, autó- és egyéb gyárak áraszthatják el földi javaikkal őket. Ha a jelölt úgy dönt, hogy a Kanári-szigeteken koktélozva képviselheti legjobban a magyar választók érdekeit, ám tegye.
Szavazás
Minden felnőtt, szavazati joggal rendelkező magyar állampolgár szavazókódot kap a személyi igazolványa mellé. Ezzel a kóddal, természetesen egy biztonságos, ellenőrizhető és az állampolgári jogokat minden szempontból biztosító rendszer segítségével (ennek kidolgozása folyamatban van), bármikor szavazhatnak az általuk szimpatikusnak vagy ellenszenvesnek talált jelöltekre. A választások úgy zajlanak, hogy hetente kiesik az az öt-tíz jelölt, akiket a nézők továbbjutásra méltatlannak ítéltek. A végén kialakul a százötven fős feddhetetlen, szórakoztató és minden kétséget kizáró módon népszerű csapat, akik Képmutatók néven mutatják és viselik az érdekeinket. Ez lenne a választás, de a műsor itt nem érne véget. A kamerák maradnak, folyamatosan nyomon követhetjük, hogy végzik munkájukat, mit teljesítenek abból, amit megígértek, mit isznak és mit prédikálnak. Aki nem tetszik, azt kiszavazzuk, és jöhet a következő jelölt. Közvetlen demokrácia, szórakoztató tévéműsor, és új sztárok özöne. A műsorral kapcsolatos szerzői jogokat természetesen fenntartom magamnak, pontos licence a szerkesztőségben megvásárolható, igény szerint bármely nyelvre lefordítva. A későbbiekben elképzelhető, hogy az ötletgazda engedélyt ad saját képmása szobor formában történő megörökítésére, ám azt teljességgel ellenzi, hogy a Képmutatók című valóságshow-t világvallássá alakítsák.
| Még több az e heti Nők Lapjából:
• Emese a reklámból: Kitiltották a középiskolából! » |