Cipőorr = problémamegoldás
Kedvenc lábbelink orr-része, mint egy jól megválasztott harci fegyver, arról árulkodik, milyen módon küzdünk az életben, azaz hogyan oldjuk meg problémáinkat, és hogyan érvényesítjük akaratunkat.
– Hegyes orr: Erőteljes, határozott személyiségre utal, aki nem fél a küzdelemtől. Ha kell, határozottan kiáll az érdekeiért, és képletesen szólva hegyes csizmájával billenti fenéken ellenfeleit. Párkapcsolatban magabiztos és nőies.
– Szögletes orr: Az egyszerű, átlátható, őszinte kommunikáció híve. Ha csak teheti, nem taktikázik, néha talán túlságosan is nyersen fogalmazza meg véleményét. Párkapcsolatában mindig nyílt, az önsegítő könyvek tanácsait nem szívesen fogadja meg.
– Kerek orr: Igazi diplomata, aki mindig tudja, hogyan adja elő úgy a kéréseit, hogy bárki szívesen teljesítse. Mindig szem előtt tartja mások érdekeit. Arra kell vigyáznia, nehogy túlzottan kiszolgáltatottá váljon! Párkapcsolatában a harmóniát keresi, választottja nemcsak szerelme, de barátja is.
– Aszimmetrikus orr-rész: Viselője mindig meglepi környezetét valami meghökkentővel. Ha el akar érni valamit, gyakran választ szokatlan taktikát, ellenfeleit szereti újfajta módszerekkel meggyőzni. Számára az élet (és a problémamegoldás) csak játék. Párkapcsolatában a változatosságra és a játékosságra törekszik, unalmas társ mellett nem találja meg a boldogságot.
Lelki páncélunk a lábbeli anyaga
A jól megválasztott cipő anyaga második bőrként simul a lábfejre, megvéd bennünket az utca szennyétől, átvitt értelemben ugyanígy védi lelkünket a napi gondoktól.
– Vastag bőr: Minél vastagabb egy cipő anyaga (és itt nem a hótaposó csizmákra gondolunk), annál vastagabb falat képez lelkünk és a külvilág között. A kérdés csak az, miért van szükségünk erre a védelemre: védtelennek érezzük magunkat, vagy épp mi magunk készülünk támadásba lendülni?
– Finom, leheletnyi bőr: Akinek a kedvenc darabja finom, puha bőrből készült, már-már „áttetsző”, bátran vállalja önmagát. Az ilyen nő általában nőies és nyílt, míg a vékony anyagú férficipő viselője természetes, ösztönös férfiasságára enged következtetni.
– Műbőr: A technikai fejlődés vívmánya hermetikusan zárja el a bőrt, s ugyanígy a lelket is. Akinek műbőrből készült a kedvenc cipője, az szereti kontrollálni, hogy mennyit enged magához közel a külvilágból.
– Szövet: A szövetcipő rugalmasan követi a láb mozgását, s ugyanilyen rugalmasan engedi át, vagy épp zárja ki a személyiségből a külvilágot. Akinek szövetből készült a legkedvesebb lábbelije, az jó emberismerő, pontosan tudja, ki az, akit közel engedhet a lelkéhez, s ki az, akivel vigyáznia kell, mert váratlanul hátba támadhatja.
Mennyire színes az egyéniségünk?
A lábon hordott színek arról árulkodnak, mennyire fantáziadús az egyéniségünk. Vigyázat, ezúttal nem az a kérdés, milyen színű a kedvenc darabunk, hanem az, hogy hogyan harmonizál az éppen viselt lábbelink színe az öltözékünkkel.
– Azonos színű, a ruhával szinte összeolvadó lábbeli: Ez az összeállítás arról árulkodik, hogy viselője (legalábbis ma) szeretne elrejtőzni, beleolvadni a tömegbe. (Persze ha mindez neonzöld, akkor valószínűleg pont az ellenkezője, a feltűnéskeltés a cél!)
– Élesen eltérő színű cipő: Az üzenet egyértelmű: „Itt vagyok, figyeljetek rám!” Aki rendszeresen választja ruházatának komplementer színeit a lábára, az színes, fantáziadús, kreatív és sokoldalú ember benyomását szeretné kelteni.
– A ruházatnál néhány árnyalatnyival sötétebb vagy világosabb cipő: „Ügyelek a részletekre, szeretem a finoman adagolt arányokat!” – sugallják a külvilágnak ezzel a választással a precíz, összeszedett egyéniségek.
– A klasszikus barna vagy fekete cipők viselői a konzervatív értékek és az egyszerűség mellett teszik le voksukat.
Tartást ad a női cipő sarka
Freud még úgy vélte, a magas sarkú női cipők sarka fallikus szimbólum, amely egyrészt a nőket teszi magabiztosabbá, másrészt a férfiak nőkkel szembeni szorongásait oldja. Ma már a pszichológusok nem osztják ezt a nézetet, annyi azonban biztos, hogy „második gerincként” viselője határozottságáról, tartásáról árulkodik a cipősarok.
– Magas tűsarok: Nőiességet és határozottságot sugall a külvilágnak. Vigyázat, a túl magas sarok nemcsak kényelmetlen, de túlhangsúlyozhatja a szexualitást is! Minél vékonyabb egy tűsarok, annál magabiztosabb a viselője (és annál jobb az egyensúlyérzéke…).
– Magas, vastag sarokrész: Bár ez a forma épp nem divatos, vannak, akik szívesen hordanak ilyen cipőket. Ők azok a nőies nők, akiknek fontos az élet praktikus oldala is, akikre bármikor számíthatnak családtagjaik és barátaik.
– Közepes magasságú, kecses sarkak: Olyan asszonyok kedvenc darabjain találunk ilyen, általában íves vonalú sarkakat, akiknek fontos a család, s úgy érzik, rokonok és barátok segítségével a világ valamennyi gondja megoldható.
– Lapos sarokrész: Praktikus, két lábbal a földön álló nők választása. Aki ilyen sarkakon áll, racionális személyiség, és csakis az észérvekre hallgat (no meg néha a megérzéseire).
Elégedettségről mesél a cipősszekrény…
…pontosabban a cipők darabszáma. Carrie Bradshaw cipőket keres a boltokban, de gyakran azért, mert hiányzik az életéből a megfelelő férfi. Cipőink darabszámából nemcsak pénztárcánk vastagságára, de szenvedélyeinkre is következtethetünk. Játékos önismereti tesztünk legnehezebb pontjához érkeztünk, hiszen cipőink darabszámának sok minden határt szabhat, a pénztárcánktól a gardróbunk méretéig… Épp ezért kidolgoztuk a titokzatosnak és tudományosnak hangzó cipő-ruha együtthatót. Nem cipőink számát, hanem a lábbelik (csizmák, papucsok, szandálok stb.) és a ruhák számának egymáshoz viszonyított arányát elemezzük. Tehát számoljuk (vagy becsüljük meg), hány darab ruha és cipő van a birtokunkban. Ha a cipők száma:
– 5% alatt: Ön bizonyára férfi. Ha nem, jelezze barátnőinek, hogy rengeteg hely van a cipősszekrényében, amelyet szívesen bérbe adna nekik!
– 5–15% között: az átlagos gardrób cipő-ruha együtthatója. Ennyi lábbelire van szükségünk ahhoz, hogy minden ruhához találjunk megfelelőt. Átgondolt jellemre és mértéktartó vásárlási szokásokra utal ez a mennyiség.
– 15-30% között: ez már jóval több cipő a kelleténél. Érdemes elgondolkodni azon, vajon mi miatt nőtt ekkorára a „cipősszekrényünk”. Valószínűleg van valami, ami hiányzik az életünkből, de talán magunknak sem mertük bevallani eddig ezt.
– 30% fölött: Akinél a szekrény tekintélyes részét cipők foglalják el, az nagy valószínűséggel a lábbelikért rajongó boltkóros. Fel lehet venni ennyi cipőt egyáltalán? Gondolja át, érdemes lenne a régen hordott darabokat elajándékozni (ezzel esetleg helyet csinálhat újabb cipőknek is…)
|
„A cipő megmutatja, milyennek láttatnánk magunkat!” 
– A lábbeli arról árulkodik, milyennek látjuk magunkat, és milyennek szeretnénk mutatni magunkat a külvilágnak. Ha úgy tetszik, az önkifejezés egyik eszköze – magyarázza Minarik Annamária pszichológus, aki azt mondja, önmagában egy cipő (még ha kifejezetten egyedi is) kevés ahhoz, hogy megismerjük mások egyéniségét. – Ez csak egy kis részlet, amelyet a külvilágnak megmutatunk magunkból. Persze nem mindegy, hogy egy férfi cipője tiszta-e vagy koszos az első randin… de ha sáros-latyakos az idő, akkor azért nem gondolhatunk arra egy koszos cipő láttán, hogy igénytelen vagy trehány a viselője! Mindig az egész embert és a körülményeket kell néznünk, s csak ezekből vonhatunk le valós következtetéseket. Egy fekete bakancsos kamaszlány valószínűleg a szülői normák elleni lázadásként választ ormótlan lábbelit, míg a mindig magas sarkúban járó nőről könnyen elképzelhető, hogy nem a nőiességét hangsúlyozza, csupán alacsonyságát ellensúlyozza. Pszichológus szakértőnk azt tanácsolja, ha ismeretlenek cipőiből próbálunk következtetni a személyiségükre, akkor azt figyeljük, mennyire van harmóniában a lábbeli és viselője. – Minden ember egyedi, megismételhetetlen személyiség, ezt vegyük figyelembe, és persze soha ne vonjunk le megmásíthatatlan következtetéseket, nemcsak cipőből, de semmilyen külsőségből sem! Megismerni valakit csak beszélgetve lehet, ezt ne feledjük el, még egy cipőboltban sem! „A szép cipő nem öltöztet, hanem vetkőztet!” |
| Még több az e heti Nők Lapjából:
• Tabáni István: Volt egy pillanat az életemben, amikor azt éreztem, vége… » |