Férj, apa mint munkatárs – Családos férfiak előnyben!

– Nagy valószínűséggel tényleg a családos férfit veszik fel leginkább a meghirdetett állásba – erősíti meg dr. Takács Ildikó pszichológus. – A munkapszichológia évtizedek óta végez stresszel, kiégéssel, beilleszkedési képességgel, eredményességgel kapcsolatos kutatásokat. Mindegyik azt igazolja, hogy a családban élők kevésbé vannak kitéve a munkahelyi romboló tényezőknek, mert több társas támogatást kapnak, mint az egyedül élők. Ettől kiegyensúlyozottabbak lesznek, kevésbé érzékenyek a stresszre, nem befolyásolják őket annyira a munkakörülmények. Egyszerűen azért, mert van más feladatuk is az életben, mint a karrier. De ez csak azokra a férfiakra igaz, akik szívesen és örömmel vannak családjukkal, felelősséget éreznek irántuk.

Általában a felvételi beszélgetésnél, a pszichológiai teszteknél derül ki, ki, milyen apa lehet. A kiválasztásban résztvevő pszichológus biztosan megkérdezi, hogyan működik a család. Ha kiegyensúlyozott, jó családban él a jelölt, akkor feltételezhetjük, hogy munkatársként is lényegesen hatékonyabban, felelősségteljesebben fog dolgozni, mint ahogy egy elégedetlen, állandóan veszekedő hozzátartozókkal körülvett ember tenné. Az előbbi számára fontos kapcsolatainak kiegyensúlyozottsága, hiszen otthon is mindig a konfliktusok elkerülésére törekszik, ezért könnyebb vele együttműködni.

Lojalitás

– Ha új munkatársat keresünk, az önéletrajzok alapján döntjük el, kinek a szakmai tudása és referenciái felelnek meg leginkább számunkra. Ezt követően vizsgáljuk pszichológiai teszttel és a felvételi beszélgetésen azt, milyen az illető személyisége – kezdi Szabó Péter, a Remondis Kft., egy szelektív hulladékgazdálkodással foglalkozó cég ügyvezetője. – Hogy melyiküknek van családja, az abban az esetben befolyásolhatja döntésünket, ha két azonos képességű jelöltünk van. A kiegyensúlyozott családi élet biztos hátteret, megbízhatóságot, jó szervezőkészséget jelent és nem mellesleg lojalitást a cégünkkel szemben.

Milyen megfontolások állhatnak e mögött? A pszichológus szerint leginkább az, hogy a családosok ragaszkodóbbak, jobban kötődnek egy munkahelyi szervezethez is. Ha egy vállalat egy pozíciót hosszabb távon ugyanazzal az emberrel akar betöltetni, jobb, ha családost vesz fel. Általában akkor is így döntenek, ha egy munkakörben, amelyben addig gyakran cserélődtek, szeretnék, ha végre valaki huzamosabb ideig maradna. Ilyenkor azt a személyt keresik, akiről úgy gondolják, hogy nem sűrűn változtat, nem akar külföldre menni, nem annyira vállalkozó szellemű. A családosok általában idősebbek, túl sokféle tapasztalaton. Amit húszévesen valaki még megtenne, azt negyvenévesen már meggondolja. Nem kockáztatja meg, hogy munka nélkül maradjon, csak mert világot akart látni, vagy egy jövedelmezőbbnek tűnő, de bizonytalan állásba menjen. A biztosat választja. Elviseli akár a kevésbé jó körülményeket is, s ez a szeretteiért érzett felelősségből fakad.

Feladatmegosztás

A klasszikus nemi szerepek szerint a férj dolga a pénzkeresés, a nőé a család és a háztartás. Ezért is tarthatják a családos férfit a legjobb munkaerőnek.

– Még benne van a társadalomban, hogy a férj keres többet. Nálunk is így van ez. Ugyanakkor számomra természetes az, hogy a feleségem is napi nyolc órában dolgozik – kezdi Franta Péter, aki ügyfélmenedzser egy cégnél. – Épp ezért az apáknak is ki kell venniük a részüket a gyereknevelésből, háztartási munkákból. Reggel én kezdek később, így leginkább én viszem a gyerekeket iskolába, óvodába, viszont délután Andrea megy értük, mert ő végez korábban. El nem tudom képzelni, mit tehetnek azok a szülők, akiknek egyforma a munkarendjük.

– Előfordulnak olyan napok, amikor nem tudok eljönni korán a munkából. Rendezvényszervezőként gyakran van este is programom – veszi át a szót felesége, Andrea. – Ekkor az is Péterre hárul, hogy hazahozza a gyerekeket, megvacsoráztatja őket, átnézi a leckét, emiatt esetleg korábban kell végeznie, mint ahogy azt eredetileg tervezte.

Ha a gyerekek betegek, akkor az ápolásuk majdnem mindig Andreára hárul, aki kénytelen néhány szabadnapot tartalékolni ilyen esetekre.

– Ilyenkor jobb is nekik az édesanyjukkal – kommentál Péter.

– Hosszú évek óta vizsgálja a munkapszichológia a munka és a magánélet egyensúlyát. Azt tapasztaljuk, hogy a kettő egyensúlya különösen a családosaknak fontos. Úgy tűnik, a legkönnyebben a férfiak tudják a kettőt egyensúlyban tartani. Kevésbé szoronganak amiatt, hogy „jó apák-e”, mint a nők, hogy megfelelnek-e a tökéletes anyai szerepnek – állítja Takács Ildikó pszichológus. – A kutatások során a nőket megkérdezték arról is, hogyan látják a férfiak helyzetét. A kiegyensúlyozottság egyik fontos tényezője az volt szerintük, hogy ők megválasztják és megválaszthatják, mennyit engednek be a családból az életükbe és mekkora részt vállalnak az otthoni napi teendőkből. Manapság nagyon sok olyan apát lehet látni, aki részt vesz a gyerek gondozásában. Ez az utóbbi évtizedek egyik fontos társadalmi változása. Már nemcsak arról van szó, hogy a családfő a pénzt keresi, az anya meg otthon van a gyerekkel. Ötven-hatvan éve még mennyire elámultak volna azon, ha egy férj teszi tisztába a kicsit, vagy megeteti a csecsemőt! Ma nem szabad csodálkozni azon, ha esetleg az apa kér szabadságot, kimenőt fél napra, mert a gyereket orvoshoz kell vinnie. Ahol a főnök is családos, valószínűleg jobban meg fogja érteni ezt a szituációt. De ha valaki még soha nem találkozott azzal, milyen egy lázas gyerek, akkor nem tudja, mekkora erőfeszítés, különös összpontosítás egy szülőnek végigülnie egy háromórás megbeszélést, ahelyett, hogy otthon lenne beteg gyermeke mellett. Ez a fajta az empátia nagyon nehezen váltható ki a nem családosakból.