A vonzás törvénye: csak akarni kell

A tanítás szerint nem kell mást tennünk, csak folyton pozitív dolgokra gondolnunk, és akkor minden vágyunk egyik pillanatról a másikra megvalósul. Ha egy egészen konkrét szobor tetszik meg nekünk, akkor előbb-utóbb a lábaink elé teszi az élet, ha pedig újra egészségesek szeretnénk lenni, akkor egészségesek leszünk, csak gondolnunk kell rá! „Amit kérsz, megkapod, és még ennél sokkal többet is” – ígérik a gyakorlati útmutatókkal ellátott könyvek, amelyeket csak meg kell rendelnünk, és már birtokában is leszünk a bölcsességnek… Az embernek az az első érzése, olyan jó volna hinni benne! Csak elővesszük a képzeletünk erejét, és a Vonzás Törvényének ereje által minden valóra válik. De mit is jelent az ezoterikusok szerint a Vonzás Törvénye?

Csak pozitívan!

Nos: „A Vonzás Törvénye kimondja, hogy amire figyelmünket összpontosítjuk, azt tapasztalati mezőnkbe fogjuk vonzani, bármi legyen is az. És minél erősebben fókuszálunk valamire, annál többet fogunk abból magunkhoz vonzani. Ha arra fókuszálunk, amit nem akarunk, akkor egyre több olyan dolgot és eseményt fogunk magunkhoz vonzani, melyeket nem akarunk. Ha viszont sikerül figyelmünket teljesen és tökéletesen csak a kívánt célra összpontosítani, akkor az szükségszerűen megvalósul – hogy milyen gyorsan, az csupán attól függ, hogy a fókuszunk mennyire egyértelmű és mennyire pozitív.”

Hogy mit kezdjünk akkor, ha nem sikerül folyton pozitív dolgokra koncentrálnunk? Mert mondjuk óriási stresszt élünk át, mert épp most hagyott el a kedvesünk, esetleg elvesztettük az állásunkat, vagy mert állandó konfliktusok között élünk a családtagjainkkal? Ezeken az internetes oldalakon erre is van megoldás. El kell végeznünk egy tanfolyamot, ahol megtanulhatjuk, milyen módszerekkel iktathatjuk ki a rossz érzéseket a lelkünkből. Így már nyolcvanszázalékos az esélyünk a sikerre.

Hogy mi igaz ebből? Azért nehéz erre a kérdésre egyértelmű választ adni, mert a modern pszichológia szerint is kulcsfontosságú, mire hogyan gondolunk, és milyen érzésekkel viszonyulunk egy-egy dologhoz. Csakhogy a pszichológia nem feltételez a vágyaink és a valóság között közvetlen kapcsolatot.

– A gyermeki gondolkodás sajátja, hogy csak gondolnunk kell valamire, és az megvalósul – fogalmaz Tornyossy Mária klinikai szakpszichológus. – Ez a fajta gondolkodásmód nem hal meg bennünk soha, csak ráépül a felnőttkor racionalitása. „Amit kérsz, megkapod, és még ennél sokkal többet is” – ígérik. A pszichológia ezzel szemben azt mondja: az, amit hiszünk, hatással van az egész lelki működésünkre. És itt a „hit” alatt nem egyszerűen a vallásos hitet értjük, hanem ennél sokkal többet, mert benne van az önmagunkba vetett hitünk is, az életkedvünk, a reményeink, a szakmai tudásunkba, más emberekbe vetett bizalmunk, és még sok minden más is. Mi, pszichológusok is azt mondjuk, nem mindegy, miken gondolkodunk, mert ezek visszahatnak ránk. Vagyis ha gyakran gondolunk pozitív dolgokra, ha ezekre vagyunk hangolódva, akkor az érzések betöltenek bennünket, átjár minket a remény és az a várakozás, hogy velünk jó fog történni.

A probléma inkább azzal van, hogy az emberek egy része nem tud egyik pillanatról a másikra áthangolódni. Az életünkben jelentkező stressz vagy a konfliktus lehet olyan szintű is, hogy nem tudunk tőle szabadulni. Hiába mondogatjuk magunknak, hogy legyünk pozitívak, ez nem sikerül. Ilyenkor már magával a problémával is foglalkozni kell. Meg kell vizsgálni, mi vezetett oda, hogy magányosak lettünk, mi a konfliktusaink forrása, mi a saját részünk abban, hogy nem találjuk helyünket a világban. És ez többnyire hosszú és fájdalmas út, amit nem lehet megspórolni.

„Soha nem éltem át”

Enikő – nevezzük így! – hosszú évek óta él boldogtalan házasságban. De hiába tudja egészen pontosan, hogy az, amit ebben a kapcsolatban kap, számára nagyon kevés, hiába szenved nap mint nap a társas magánytól, mégsem tud kiszakadni belőle. Mert fél. Fél az egyedülléttől, hogy neki nem adatik úgysem igazi társ. „Hiába szeretném, nem tudom elhinni, hogy tényleg jöhet valaki, aki igazán a társam lehet. Ezt soha nem éltem át, talán még a barátságaimban sem. Ezért nem tudok hinni benne” – mondja. És paradox módon amíg így gondolja, valószínűleg minden így marad.

– Óriási jelentősége van annak, mennyire támogat minket valamiben a saját hitünk ereje – vélekedik Tornyossy Mária. – A hit energiája a tudattalanból származik, onnan, ahonnan egyébként a vallásos érzéseink is erednek. A legnagyobb erők származhatnak innen. Ha ezeket sikerül megmozgatnunk, vagyis ha elhisszük, hogy megérdemeljük a pozitív változást, ha pozitívan viszonyulunk saját magunkhoz, akkor tényleg csodák történhetnek. Tényleg társra találhatunk, súlyos betegségekből gyógyulhatunk meg. De nem mondhatjuk valakinek, hogy higgyen valamiben, amiben nem hisz. Nem vagyunk istenek, nem változtathatunk meg mindent. A múltunkon például biztosan nem alakíthatunk, hiszen beleszületünk egy családba, és ez alapvetően befolyásolja, mik lehetünk, gyakran azt is, miben hiszünk és miben nem. A mindennapi szorongásainkon, a kisebb konfliktusainkon túl tudjuk tenni magunkat néhány tudatos, pozitív gondolattal. Az ennél mélyebb szorongást azonban nem lehet így feloldani, mert egy pillanatra sem fog nyugton hagyni minket. Ilyenkor nem az a feladat, hogy eltitkoljuk magunk elől a negatív érzéseinket. A dühünket, a félelmeinket, a bosszúvágyunkat is el kell fogadnunk, ezek is mi vagyunk. Sokkal célravezetőbb, ha megnézzük, mi az, ami a szorongást okozta, ha a stresszt vagy a keletkező rossz érzéseinket vészcsengőként fogjuk fel. Akkor járunk el helyesen, ha megpróbáljuk megérteni, miért kapcsolt be a jelzőrendszer. Ilyenkor van esélyünk arra, hogy átalakítsuk a negatív érzéseinket valami mássá, olyan erővé, amely a hitünket táplálja. És ha hiszünk, tényleg készek leszünk a csodára, mert a csoda megtörténhet, ezt soha nem szabad kizárni.