Az összes tökéletes férfi foglalt?

Te, kedves Olvasó, milyen alapon választasz/választottál? Evolúciós elméletek szerint a nő olyan férfit keres, akinek jó a spermaképe (vagyis gyermeket tud nemzeni neki), illetve aki képes eltartani a családját. Leegyszerűsítve ezt úgy is mondhatjuk, hogy a férfi a spermáját és az egzisztenciáját adja a kapcsolathoz, a nő pedig összetartja a családot, neveli a gyerekeket. Az őskorban az a férfi volt „kapós”, aki jó vadásznak bizonyult, később pedig a jó egzisztenciával és hatalommal bíró férfiakat választották a nők. A többnejűséget engedélyező kultúrákban a sikeres férfiaknak több feleségük és több gyerekük is van – a nyugati, monogám társadalmakban pedig a „sikeres” férfiak – házasságuk mellett – esetenként egy vagy több szeretővel is viszonyt ápolnak.

A bevezetőben említett Isabel Losada Hol vagytok, férfiak? című könyvében elmeséli, hogy a legtöbb férfias és vonzó férfi, akivel találkozott, már foglalt volt. Tapasztalatai szerint a foglalt, ám „kapható” férfiak egy csoportja nem szándékozik elhagyni a párját, de könnyen belemegy bármilyen kalandba. A másik csoport elbagatellizálja, sokszor el is titkolja, hogy nős, és ha mégis kiderül, a válást is megígérheti, de általában visszatáncol. A harmadik csoport viszont nem nőcsábász, hanem – kiürült, megromlott alapkapcsolata miatt – szerelembe esik, és nem is bírja sokáig a kettős játékot, hanem előbb-utóbb választ a két nő közül.

Az, hogy mit kapsz, attól függ, mit vársz

Dr. Somogyi Andrea pszichiáter szakorvos úgy véli, egyáltalán nem igaz, hogy a minőségi férfiak mind foglaltak. Legfeljebb őket hajlamosabbak vagyunk túlidealizálni, mint egy könnyebben elérhető, független férfit.

– Amikor csak kívülről, egy-egy helyzetben látunk egy férfit, aki jól néz ki, jó a humora, az egzisztenciája, és „beindítja a hormonjainkat”, akkor hajlamosak vagyunk őt olyan tulajdonságokkal is felruházni, amelyekkel nem rendelkezik. Túlidealizáljuk, voltaképpen ilyenkor egy illúziót táplálunk – figyelmeztet a szakember. – Ha valóban kapcsolatba kerülnénk vele, akkor kiderülne, hogy messze nem ő az ideális számunkra. A praxisomban rengetegszer láttam, hogy a nők szerelembe estek egy látszólag kedves, megértő és családszerető férfival, és mielőtt még igazán megismerték volna, összeköltöztek vele. Az együttélés során pedig kiderült, hogy a férfi, aki a külvilág felé a kedves arcát mutatta, az együttélésben elviselhetetlen zsarnok. Egyes nők gyakran választanak olyan férfiakat, akikről eleve tudják, hogy nem kaphatják meg őket, legalábbis hosszabb távra nem (például azért, mert foglaltak). Ha valaki sorra ebbe a hibába esik, gondolkodjon el rajta: valóban akar tartós, mély kapcsolatot, vagy a választásaival menekül a párkapcsolat nehézségei és az elköteleződés elől?

Somogyi Andrea hozzáteszi: sokszor már az alapállásunk is meghatározza, hogy mit tudunk megvalósítani az elképzeléseinkből, az álmainkból. Ha a vágyunkat minél pontosabban körvonalazzuk magunkban, akkor nagyobb az esély arra, hogy megvalósuljon! Tehát, ha valaki azzal az előítélettel indul a párkeresésnek, hogy „nincsenek normális, helyes, független férfiak”, akkor valóban ezt fogja látni, mert erre áll rá a szeme. Hogyha beigazolódik az eredeti elképzelése, még elégedett is lesz: „na lám, igazam volt!” – csak sajnos, ez azzal is jár, hogy nem sikerül párt találnia. A szakember azt javasolja, hogy aki párt keres, a következő elképzeléssel és elvárással tegye: „A számomra legjobb férfi csak akkor lesz foglalt, amikor egymásra találunk!”

– A rendelői tapasztalataim alapján azt mondhatom – bár ez nem reprezentatív minta -, hogy nagyjából ugyanannyi az egyedülálló, független férfi, mint a független nő, de gyakran nem találkoznak össze, mert nincs megfelelő fórum – magyarázza a pszichiáter, és hozzáteszi: aki párt keres, mozduljon ki a megszokott környezetéből, fogadjon el olyan meghívásokat is, amelyekhez nincs kedve, mert így nagyobb eséllyel találkozhat az „igazival”.

Hogyan választ a nő? Szendi Gábor pszichológus Szendi Gábor A nő felemelkedése és tündöklése című könyvében részletesen tárgyalja, milyen szempontok alapján választanak társat a nők: „Domináns, jó génű, magas tesztoszteronszintű, családszerető férfi ismeretségét keresem házasság céljából” – szíve szerint minden nő ezt a hirdetést adná fel… A magas férfiak az élet minden területén sokkal sikeresebbek, mint az alacsonyak. A nők számára az ideális férfi, akinek a csípő-váll aránya 0,7 körüli. Vonzó a tesztoszteron jegyeit magán hordozó, szimmetrikus arc: nagy áll, vékony ajkak, nagy orr, erős pofacsont, zordon szemöldök, mélyebben ülő, kisebb szemek, markáns vonások, erős arcszőrzet. Szempont még a férfias, öblös, mély hang, illetve az eltartó képesség (gazdagság, dominancia). Más kérdés, hogy a nők „ízlése” a menstruációs ciklussal változik: termékeny időszakban, a peteérés idején a magas tesztoszteronszintű, mély hangú, magas macsók (akik valószínűleg jó nemzőképességűek) vonzzák őket, ám hosszabb távú kapcsolatra mégis inkább a nőiesebb tulajdonságokkal is rendelkező férfiakat választják, mert úgy vélik, ők jobb apák lesznek.   Az ideális és a valóságos „Az ideálom magas, vékony, kissé neurotikus, érzékeny, érző tekintetű… De már túl sokszor csalódtam ebben a típusban, mert fölösleges melodrámákkal terhelték a kapcsolatunkat, úgyhogy végre boldog vagyok egy átlagos magasságú, átlagos súlyú, kiegyensúlyozott férfi mellett. Már nem keresem az „ideálist”…” (Ági, 38 éves)  „Az én nagy Ő-m pontosan úgy néz ki, mint az első szerelmem, aki elhagyott. Talán emiatt nem találok magamnak tartós kapcsolatot, hiszen igazából nem sikerült őt eleresztenem.” (Erika, 40 éves)  „Mivel kiemelkedő keresettel rendelkezem, számomra fontos, hogy a férfi ne a pénzemért vagy az egzisztenciámért szeressen. Ezért olyan párra vágyom, aki három-négy évvel idősebb nálam, aki jobban keres, mint én, aki már megalapozta magát, de nincs gyereke, családja. Sajnos, szinte lehetetlen ilyet találni. Mindig belefutok a nős férfiakba, akik ígérgetnek, összetörik a szívem, és amikor szakítok velük, utána nem hagynak békén – csakhogy akkor számomra már vége. Hol egy független, normális, jó egzisztenciájú, jó humorú férfi?” (Anna, 41 éves)