A tündérbuli valójában egy barátnőm négyéves lányának a születésnapja volt, ahol a lányok tündérnek, a fiúk lovagnak öltözve mentek – és a móka ebben a szellemben folyatódott. Egy négyéves számára maga a tejjel és mézzel folyó Kánaán. Ahová, végül, nem jutottunk el. De – ahogy a televíziós bulvármagazinokban szokás mondani – ne szaladjunk ennyire előre…
A zsúr szombatjának reggelére egy másik programunk is volt. Kevésbé varázslatos. A bárányhimlőoltás. Megbeszéltük Lolával, hogy a születésnap előtt beugrunk a doktor nénihez, aki egy picit megszúrja, de utána rögtön föl is veheti a tündérruháját, és indulunk a bulira. Még jól is jött az időzítés, mert amikor elkeseredett az oltás gondolatától, rögtön mellé tudtam tenni a tündérvilág ígéretét. A doktornő is örült, hogy Lola nem sír már a bejárati ajtóban, „csak gyorsan megvizsgálom”, mondta rutinból. A pöttyöt ő vette észre előbb. „Ez mi?” Éppen úgy nézett ki, mint egy pattanás – vagy egy kezdődő bárányhimlő-pörsenés. Aztán amikor kiderült, hogy a torka is piros, jött a verbális kivégzés. „Hát, nem tudom, nagyon gyanús. Itt is van egy kisebb, a vállán…, pont így szokott kezdődni.” Bárányhimlőgyanú. És mint olyan, a bárányhimlő elleni oltást kizáró körülmény. A készülődésre gondoltam, a listára, amit rajzolt a tündérfelszerelésről, a műgondra, amellyel kiválasztotta a legszebb hajpántját. „Nagyon úgy tűnik, hogy nem mehetek a tündérbuliba” – mondta az én nagylányom tárgyilagosan. Már majdnem elhittem neki, hogy felnőtt, amikor észrevettem tányérnyi szemeinek sarkában a könnycseppeket. „Lehet, hogy nem bárányhimlő” – próbálta menteni a helyzetet a doktornő, és láttam, hogy ő is ugyanannyira sajnálja a négyéves tündért, mint én. Igen ám, de mi van, ha mégis az. Szeretném én, anyukaként, ha egy bárányhimlőGYANÚS gyereket elhoznának a bulira? A válaszom egyértelmű volt. Átöleltem a bogaramat, és villámgyorsan a fülébe súgtam: „Tudod, mit, Lolám, csinálunk egy igazi női napot. Elmegyünk a könyvesboltba új mesekönyvért, aztán megnézegetjük a jelmezeket a játékboltokban – ötletet gyűjtünk az óvodai farsanghoz. Utána pedig beülünk egy sütire a kedvenc cukrászdánkba.” Lola bólintott, lassan. „Rendben, mama, jól hangzik. De egy kicsit csalódott vagyok.”
| Lola korábbi történeteit megtalálod blogunkban! Katt ide! » |
Gyorsan elrepült a nap. Fagyiztunk, mászkáltunk, könyvet vásároltunk, és nagyokat beszélgettünk, például arról, hogy a tündérek hol alszanak télen. Lola este panaszkodott ugyan, hogy fáj a lába, de mi betudtuk annak, hogy egész nap jött-ment rajta. Vagy hogy megint növésben van.
Aztán másnap nem tudott kikelni az ágyból. Gyorsan lekaptam róla a hálóinget, de nem lett több pötty a testén, sőt a két régi is majdnem eltűnt. Van valami mérhetetlenül ijesztő abban, amikor egy izgő-mozgó, négyéves gyerek nem tud lábra állni. A doktornő azonnal berendelt minket a kórházba, ami az ijedtséget csak fokozta. Vizeletvizsgálat, vérvizsgálat, ultrahang… várakozás. Közben a lányomat babakocsiból ki, babakocsiba be, mert menni nem tud. És csak néz rám a nagy kék szemeivel, tekintetében értetlenség és fájdalom. Mintha nem is tegnap fedeztük volna föl a gyanús pöttyöket, maradtunk volna le a tündérbuliról, aztán töltöttünk volna el mégis egy tündéri napot. Végre megvan a vizsgálatok eredménye.
Vírusos csípőízületi gyulladás. Az előző heti enyhe nátha szövődménye, gyerekeknél előfordul. Én ilyenről még életemben nem hallottam. Végül a doktor néni megkönnyebbült ábrázata zökkent ki a sokkból: „Jajistenem, de jó, hogy nem adtam be neki azt az oltást. Most nagy baj lenne.” Hát, mit mondjak, ennek én is örülök. Hogy hallgatott az ösztöneire. Annak viszont, amit ezután hallottam, már kevésbé: „Egy hét szigorú fekvés. Még a vécére is ölben kell vinni. Csak így gyógyul meg.” Szóval itt tartunk most, az egy hét kellős közepén. Csakhogy amilyen hirtelen jött, a harmadik nap végére olyan hirtelen el is múlt a fájdalom tündértanoncunk lábából. És azt, hogy nem fáj, minduntalan bizonyítani is akarja. Hogy mégis mivel lehet – ha lehet – egy négyéves örökmozgót ágyban tartani egy egész hétig… – két hét múlva kiderül! Vagyis: folytatása következik.
| Még több az e heti Nők Lapjából:
• Gesztiéknél hamarosan jön a második baba? » |