A házasság illúzió? – Egyre több nő adja be a válókeresetet

Hogy miért válunk, arra ezernyi magyarázat létezik, akárcsak arra, miért maradnak mások minden probléma ellenére együtt. A fő motívumok – ami elválaszt, és ami összetart – azonosak: szex, érzelmek, anyagiak. 

„Kiölte belőlem a szerelmet”

– Tudtam, hogy Dávid nem a legtökéletesebb férjnek való jelölt – ismeri el a 41 éves Melinda, aki két éve adta be a válókeresetet. – Mindig is nagyon önző volt, de nagyon szerettem, és akartam, hogy működjön a kapcsolat. Azt gondoltam, majd a kitartásom és az odaadásom rábírja, hogy idomuljon kicsit.

Amíg ketten voltunk, minden rendben ment, mert körülötte forgott a világ. De amikor megszülettek a fiaink, ő ugyanezt várta volna továbbra is. Szerette a gyerekeket, de nekem kellett mindent megtennem, az óvodába menéstől az esti lefektetésig. Sőt, úgy kellett időzítenem, hogy hazaérjek velük, mire ő jön, mert még az ételt sem volt hajlandó megmelegíteni magának. Nyilván én meg túl engedékeny voltam. De amikor megkértem, hogy vigye ő a gyerekeket reggel, azt felelte, neki nem esik útba. És onnantól hiába volt minden szó. Ismerni kellene őt ahhoz, hogy ezt valaki értse. Átrendeződtek az arcizmai, és látszott rajta, hogy a következő mondatnak már nincs értelme.

Az első nagy traumát az jelentette, amikor magamban megéreztem a változást. Sírtam amiatt, hogy már nem szeretem őt annyira. Nekem nagyon fontos, hogy szeressem a páromat, várjam haza, érdekeljen, mi van vele. De ezt kiölte belőlem.

Nagyon rosszul esett az is, hogy alig adott haza pénzt. Azt mondta, nincs. Fogalmam sem volt arról, hogy mennyit keres, hiszen saját vállalkozása volt. Soha oda nem adta volna a kocsit, ha nekem kellett, a fiúkkal mindig vonattal mentünk a szüleimhez is, nélküle. Én rendszerető vagyok, ő viszont soha el nem pakolt maga után. Mindenben hozzá kellett alkalmazkodni, ahhoz, hogy neki mikor jó a beszélgetés, a tévézés, a szex, bármi.

Időnként megpróbáltam elmondani, mi bánt, de ezek a beszélgetések egyoldalúak voltak, és utána sem változott semmi. Egyedül az rázta meg, amikor egy végigsírt szeretkezés utáni reggelen azt mondtam: ez volt az utolsó.

Dávid agglegénytípus – azóta, hogy elváltunk, úgy is él. Van egy nője, akivel hetente kétszer találkozik.

Amikor már érzelmileg túl voltam a vele kapcsolatos csalódáson, jött egy férfi, Ádám. Nős, szintén három gyerekkel, csak neki lányai vannak. Annyira szerelmesek lettünk, hogy nem is foglalkoztunk azzal, mi lesz ebből. Aztán egyre erősödött a szenvedés is, ahogyan teret követelt az életünkben a szerelem. Fizikai fájdalmat éreztem amiatt, hogy este a családjához ment haza. Egy darabig még megvolt a remény, hogy azért mi együtt lehetünk majd, csak idő kérdése. De amikor elmúlt a mindent elsöprő lángolás, megértettem: ha ez az erős érzelem nem sodorta ki őt a házasságából, akkor most már semmi nem fogja. Sokat beszélgettünk erről, és mindig azt mondta: egyszerűen nem tudja megtenni, hogy ott hagyja őket. De volt, hogy úgy fogalmazott: „egyelőre”. Vagyis, legyek türelemmel. Tudom, sok minden van e mögött: főként a gyerekei, de a társadalmi presztízse, a szülei, a baráti köre is, akik elítélnék. Tudja, hogy ez nekem mennyire rossz így, de addig nem enged el, míg szeretem, ezt mondta.

Végül  két éve elváltam Dávidtól, mert úgy gondoltam, hogy hazugságban élni nem embernek való. Ádám viszont nem vált el. Bíztam abban, hogy legalább néha együtt alszunk, hiszen annyit álmodoztunk róla. De ez még egyszer sem történt meg, mert ő, aki egyetlen globális nagy hazugságban él, a kis füllentésekre nem képes.

Változni csak annyi változott, hogy én lenyugodtam, elcsendesedtek bennem a nagy szenvedélyek. Szakítani vele maga volna a téboly. Voltak kiugrási kísérleteim, de már amikor kimondtam, éreztem, valójában semmi nem érdekel rajta kívül. 

„Akkor összetörik legbelül valami…”

– Szenteste történt. Akkor vallotta be a férjem, hogy másfél évig volt valakije – meséli Ildikó, aki azóta már egy másik, boldogabb kapcsolatban él. – Kapaszkodtam az asztal sarkába, hogy kibírjam valahogy, mert nem akartam elhinni, hogy ez igaz. Mindig is úgy éreztem, ő a másik felem, mintha egy kirakós játék darabkái lennénk, és épp mi állnánk egymás mellett.

Hat kilót fogytam egyik napról a másikra. A napok rémálomszerű  gépies cselekvésben teltek. Pedig akkor még azt hittem, annyi a dolgom, hogy túltegyem magam valahogy a történteken, hogy eldöntsem, tudok-e újra hinni a szerelmünkben. De nem kellett döntenem, mert a férjem nem szakított azzal a másik nővel. Járt hozzá a vallomása után is – titokban. Amikor megint kiderült minden, mondtam, hogy inkább menjen el. Összepakolt. Az a nap maga volt a pokol, a lelki megsemmisülés, amikor még levegőt venni is nehéz. Talán könnyebb lett volna, ha nincsenek gyerekeink, mert akkor el tudunk szakadni teljesen. De miattuk mégiscsak tartani kellett a kapcsolatot. Naponta azt kellett látnom, hogy jól érzi magát, és be kellett engednem a lakásba a barátnőjét is, hiszen együtt vitték el a gyerekeket…

Még sokáig nem hittem el, hogy nem szeret, hogy nem engem szeret. De nem akartam olyan szekér után futni, amelyik nem vesz fel. Csak akkor tudtam volna elképzelni az életünket újra együtt, ha ő mindent megtesz értem. Ha teljes szívéből jön vissza hozzám. Csakhogy erre semmi jel nem utalt. Akkor gondoltam először, hogy így nincs értelme, jobb, ha elválunk. Ő nem akarta először, de nem azért, mert szeretett, hanem, mert nyitva akarta hagyni az utat visszafelé, ha mégsem illenének össze… Ebből értettem meg igazán, hogy nem férfi a szó igazi értelmében, mert nem vállalja a döntéseit. Nem maradt más választásom, csak a válás. Meg akartam őrizni a tartásomat. Talán vannak esetek, amikor érdemes még küzdeni, de itt már nem volt csatatér sem, és győztes sem lett volna. Ha tovább várok rá, akkor összetörik bennem valami, és elvész a hitem. El kellett fogadnom, hogy jobb a válás. Csak így tudtam továbblépni. 

„A házasság olyan, mint a bolygók mozgása…”

Azért nem találjuk a férfiakat, mert a rossz házasságukban „szenvedeznek”, és gyávák, ahhoz, hogy váljanak – így vélekedik sok nő, aki szeretett már nős férfit. Ám nem biztos, hogy így igaz. A férfiak is válnak, ha szenvednek. Ha mégsem, akkor talán nem is olyan pokoli a házasságuk…

– Minden férfi fejében megfordul, hogy megcsalja a feleségét, legfeljebb nem meri megtenni – szögezi le a csaknem húsz éve házas András. – És ha mégis, attól még szeretheti a párját. Téveszme, hogy a férfi akkor csalja a feleségét, ha otthon elviselhetetlen az élete, illetve, hogy csak a szex érdekli. Valójában a megcsalás nálunk is érzelmi ügy, ami egy jól működő házasságban is előfordulhat. A családban létezés olyan, mint a bolygók mozgása: van egy erő, amelyik kifelé taszítana, és egy másik, amelyik a Nap felé vonz. Ha megtalálod azt a pályát, amelyen ezek kiegyenlítődnek, akkor ott fogsz maradni. Ha nem, akkor kisodródsz. A szeretők általában lebecsülik ezt a befelé húzó erőt. Pedig a férfit ahhoz a nőhöz, akitől gyerekei vannak, erős szálak kötik. Talán még a barlangok mélyéből maradt bennünk ez a parancs: ő az „alfanőstény”, és előjogai vannak, ő megelőzi a többit. Vele végigcsináltunk egy történetet. Hozzá erős érzelmi viszony fűz, kijárt utak vannak, és persze hiányok. Meg sok tabu: nem beszélek arról, hogy mi bajom vele, és hogy mire vágyom.

És ott a többi nő, akivel mindez nincs. Olykor feltámad a vadászösztön, és elborul az agy. Akkor többnyire lezajlik a dolog, de utána jön a mély lelkiismeret-furdalás. Aztán kijön belőle az ember, és esetleg újra megtörténik a dolog, ugyanezzel a periodikussággal, de egyre cikibb hazamenni, egyre nehezebb dugdosni a dolgot, és talán a szex sem olyan jó, mint otthon, ahol már minden ismerős. Nehéz műfaj szeretőt tartani. Nem véletlen, hogy egyre divatosabb a virtuális szex, a second life, amikor akár egy másik feleséged is lehet, anélkül, hogy valaha találkoznátok. Hiszen nem a szex a lényeg, hanem, hogy értékeljenek. A házas ember, aki nem a nőket hajkurássza, zenélni, sportolni, gyűjteni kezd, hogy valamivel kitöltse az érzelmi hiányait, és kiélje a libidóját.

Az első szeretőm egy férjes asszony volt, aki lefektette a szabályokat. Elmondta, higgyem el, úgy lesz, hogy kéthetente fogunk találkozni, addigra lecseng a bűntudat. A jövőre nézve pedig azt tanácsolja: csak olyan nővel kezdjek ki, akinek férje és gyereke van, különben baj lesz. Igaza volt.

A legnagyobb hülyeség, amit egy családos férfi tehet, ha fiatal nővel kezd viszonyt, aki meg van győződve arról, hogy sokkal inkább hozzá  való, mint a felesége. Pedig ha szebb és fiatalabb is, nem biztos, hogy felé billenne a mérleg. Agyban dőlnek el a dolgok, még ha a férfiak más szerve ezt időnként felül is írja.

A nők általában szeretik hitegetni magukat. Még ha adsz is jelzéseket, hogy ez részedről azért nem ilyen „vagy-vagy” kérdés, nem értik. Van egy-két rafkós közöttük, de a legtöbb feketében és fehérben látja a dolgokat. „Neked rossz otthon, máskülönben nem lennél velem, ugye? Ha rossz, akkor meg miért nem jössz el?” – kérdezik. De nemcsak fekete meg fehér szín van, hanem ezernyi árnyalat.

Volt olyan persze, hogy valóban nagyon felkavart egy nő. A családomat soha egy percig sem akartam ott hagyni, de neki talán ezt úgy mondtam: „egyelőre” nem. Vannak helyzetek, amikor a férfi lustaságból, kényelemből, és hogy el ne veszítse a nőt, nem egyenes. Az a baj, hogy ettől a szerető előbb-utóbb azt gondolja, itt lenne az ideje, hogy fölhívja a feleséget, és elmondja neki: „nem veszed észre, hogy a férjed boldogtalan veled?” Ez nagy baj lenne, hiszen nem igaz. A lebukástól is akkor fél az ember, ha együtt akar még maradni azzal, akit megcsal. És persze a gyerekeivel. El sem tudnám képzelni, hogy más nevelje őket, más legyen velük karácsonykor.

Egyszer lebuktam. A tanult alapszabályt alkalmaztam: tagadni az utolsó vérig. Aztán amikor már nem lehetett, akkor azt mondtam, egyszer történt meg, véletlenül, és részeg voltam. Pár napi mosolyszünet után ez az incidens még jót is tett a kapcsolatunknak. A nők egyébként sokkal szemtelenebbül csalják meg a férjüket, és még ki is beszélik. Talán nagyobb a küszöb, amit át kell lépniük. Meg talán sokkal inkább kell nekik az önigazolás.

A váláshoz vezető tipikus problémák

– Az egyik leggyakoribb az, hogy a partnerek a hétköznapok során mindenre szakítanak időt, csak egymásra nem – válaszol Miklósfalvi Mária klinikai szakpszichológus. – Egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy helyrehozhatatlanul eltávolodtak egymástól. A másik, hogy a házasságok közelében előbb-utóbb szinte törvényszerűen feltűnik egy külső vonzás, amit a legtöbb pár nagyon rosszul kezel. Pedig, ha a párkapcsolatban elég nagy a szeretet, az összetartozás-tudat, ezekre az érzelmi zökkenőkre meg lehet találni az egyéni megoldást. A legfőbb gondot azonban az jelenti, hogy a partnerek nincsenek felkészítve az együttélésre. A különböző életciklusokban, élethelyzetekben – mint például a gyerek születése – változások állnak be az érzelmi és szexuális életünkben. Áldásos lenne, ha ezeket a tapasztalatokat egy szakember még a házasságkötés előtt megosztaná a fiatalokkal.

1. Mikor jobb, ha a felek búcsút mondanak egymásnak?

Ha az egyik, vagy akár mindkét fél úgy érzi, az együttélés már rombol, ha kibírhatatlan a feszültség, vagy ha agresszió van jelen a családban. Ha nem találják a megoldást, akkor talán jobb felbontani a házasságot. Mielőtt azonban döntenének, érdemes felkeresni egy párterapeutát! A feszültség hosszú távon rosszul hat a gyerekekre is. Bár számukra a válás mindenképpen egy világ összeomlását jelenti, tudnunk kell, hogy a trauma nem feldolgozhatatlan. Feltéve, hogy utána egy békésebb, jobb, becsületesebb élet következik.

2. Miért inkább a nők nyújtják be a válókeresetet?

Mert a nők érzelemvezéreltebbek, mint a férfiak. Ha érzékeny szenzoraik bajt észlelnek a pár lelki életében, azonnal riasztanak. A férfiak racionálisabban gondolkodnak, jobban figyelembe veszik a realitásokat. Tudják például, hogy a válás során a gyerekeket többnyire az édesanyjuknak ítéli a bíróság, és ők nem tehetnek mást, mint hogy kiköltöznek a közös otthonból. Ritkábban láthatják a gyerekeiket – márpedig az apák éppen úgy kötődnek az utódaikhoz, mint az anyák -, ráadásul kezdhetik elölről az egzisztenciájuk megteremtését. Azonkívül a férfiak könnyebben meg tudják oldani, hogy szeretőt tartsanak maguknak. Sokan ezzel egyensúlyozzák ki a házasságukban meglévő hiányokat.

3. Mire figyeljünk a válás körüli időszakban?

a. Igyekezzünk visszatalálni a józanságunkhoz! Bocsássunk meg a korábbi partnerünknek, ne tekintsük ellenségnek, hiszen valaha szerettük.

b. Gondoljuk végig, milyen hibákat követtünk el a házasságunkban, és vonjuk le a következtetéseket! E nélkül nem érdemes új párkapcsolatot kezdeményezni.

c. Sokat segíthet, ha egy másik, hasonló krízisen átesett személlyel beszélgetünk. Egyébként is jót tesz, ha ilyenkor sok barát veszi körül az embert, mert ez újraéleszti az életkedvünket.

d. A válás megrendíti az alapvető biztonságérzetünket. Arra kell törekednünk, hogy ez minél előbb helyrebillenjen.