Négy órára várom, háromnegyed négykor jut eszembe, hogy meg kellene nézni az internetes keresőben, mit kell tudni erről a nőről. Aztán megjön, nem kér semmit, leül velem szemben, és olyan ártatlan, nagy szemekkel kérdezi, hogy „na, mihez kezdünk, édes Henrik?”, mint egy nagycsoportos óvodás.
Havas Henrik: Az internetes keresőből elsőre az jön le, hogy Jakupcsek vetkőzik, nem vetkőzik, hogy együtt ebédelt a Radnaival (a Playboy főszerkesztője), és elégedetten távozott, márpedig aki Radnai asztalától elégedetten távozik, az előbb-utóbb vetkőzik is…
Jakupcsek Gabriela: Ez mindig hír, évek óta hír. Mióta Radnai a főszerkesztő, állandóan lebegteti, hogy mi volna, ha… Pedig nincs ha, mert én egy nagyon szemérmes nő vagyok, és ha én vetkőzöm valakinek, az csak az egyetlen, fontos férfi lehet az életemben.
H. H.: Az előbb említette, hogy jó helyen van az irodám, szereti a Pozsonyi út környékét, jó emlékei vannak azokról az évekről, amikor együtt volt a…
J. G.: Nem! …
H. H.: …merthogy nemcsak hogy járt nála, hanem hogy együtt is voltak…
J. G.: Nem! Nem tudom, miről beszél!
H. H.: Velem maga még ilyen szenvedélyes hangot nem ütött meg.
J. G.: Szenvedélyes, érzelmes ember vagyok, s nagy kérdés, hogy az idő előrehaladtával a szenvedélyek meg a szerelmek meg a rajongás mibe tudnak átcsapni. Egyébként azt látom, negyven fölött nemcsak a nők, a férfiak is borzalmasan küzdenek azzal, hogy meghatározzák a státuszukat, sőt, valamilyen módon megtalálják a nemüket. A nemiséggel kapcsolatban a nőknek és a férfiaknak is komoly komplexusaik vannak.
H. H.: Hétfőn készítettem egy telefoninterjút egy íróval, aki a könyvében felteszi a kérdést, mit szólna a férj, ha húsz év házasság után a konyhában krumplit pucoló felesége megkérné, hogy csókoljon bele a nyakába. Amikor ezt olvastam, egyből rosszul éreztem magam.
J. G.: A középkorú férfiaknál látom azt az eszeveszett harcot, amivel megpróbálják fenntartani, legalábbis látszólag, a fiatalságukat. Természetesen azokat tartom nagyra, akik megmaradnak a feleségük mellett. Az már egy másik kérdés, hogy kinek a nyakába csókolnak, és mikor. Ezzel együtt azt gondolom, egy életünk van, és tiltakozom az ellen, hogy minden vágyunkat külön helyen elégítsük ki. Ami minket, nőket illet, jóban kell lennünk a korunkkal, nem szabad eltemetni magunkban sem a hódítást, sem az anyaságot.
Az interjú folytatása a Nők Lapja Évszakok tavaszi számában! Itt tudsz előfizetni!»