Szigorú fogyózás után féktelen habzsolás

Amerika első számú tévésztárja, Oprah Winfrey néha elereszti magát, és jókora súlyfelesleget gyűjt, aztán néhány hét vagy hónap múlva szinte nádszálkarcsún áll a közönség elé. Pár hónappal később újra túlsúllyal küszködik… Janet Jackson is képes megdöbbentő átalakulásokra: az amerikai énekesnő albummegjelenéseire időzíti tökéletes külsejét: olyankor soványan, szűk ruhában jelenik meg a színpadon, de rengeteg lesifotó tanúsítja, hogy Jackson rövid idővel később hatalmas túlsúlyt szed magára: csak úgy reng a testén a háj, és mi döbbenten nézzük, amikor a legközelebbi fontos eseményen ismét vékony alakkal jelenik meg. (Persze arról még csak-csak beszélnek az említettek, hogy milyen erőfeszítéseket tettek a fogyás érdekében, azt viszont elhallgatják, hogy a hízástól megnyúlt, megviselt bőrt már nem lehet krémekkel, kozmetikai beavatkozásokkal rugalmasítani – csak a plasztikai sebész szikéjével tűnik el a felesleg.) A jojódiéta legismertebb alakja azonban Kirstie Alley, a Nicsak, ki beszél (alapvetően nem csontsovány) sztárja: több ideiglenesen sikeres (hosszú távon tehát sikertelen) fogyókúrát követően úgy döntött, hogy hatalmas túlsúlyától való megszabadulásából üzletet kovácsol, és egy fogyókúrás termékeket előállító cég arca lett. Tudjuk, hogy pusztán egy fogyókúrás szertől nem lehet lefogyni, legalábbis a korábbi életvitel mellett, így nem csoda, ha a színésznő időnként majdnem eszméletét vesztette a koplalástól. Az „eredmény” persze megérkezett: Alley lefogyott, talán – alkatához képest – túlságosan is. Azonban most, hogy lejárt a szerződése az említett céggel, az önmegtartóztatástól is megszabadult, és ismét több kilót hízott vissza, mint amennyitől sikerült megszabadulnia az évek során.

Ne adjunk le heti fél kilónál többet!

Éppen ez a jojóeffektus lényege: drasztikus fogyást – és általában szigorú önmegtartóztatást, koplalást – követően a diétázó „lazít” egy kicsit, és néhány hét-hónap alatt sokkal többet szed vissza, mint amennyit lead. Az ok egyszerű, mint azt fogyókúra-szakértőnktől, dr. Salamon Ferenctől, a Szent János Kórház belgyógyász főorvosától megtudhatjuk: súlyvesztés során csökken a nyugalmi alapanyagcsere, amely erőltetett fogyókúra során akár 25 százalékos csökkenés is lehet. A szervezet kevesebb energiát fogyaszt, jobban hasznosítja a bevitt táplálékot, és egyúttal így védekezik az izomszövet és a testfehérjék fokozott lebontása ellen.

– Rettentően rossz módszer, ha valaki felváltva koplal, majd normálisan étkezik – magyarázza a főorvos. – Az egészséges testsúlycsökkentés jellemzője a fokozatosság. Ideális, ha a havi súlyleadás egy, másfél vagy két kiló. Így egy kiló leadott testsúlyból 60 százalék a zsír, míg az erőltetett fogyás esetén csak 30 százalék a zsír, és sokkal több a víz- és izomszöveti veszteség. Ez a fajta fogyókúra eredményezi az úgynevezett jojóhízást: a beteg az intenzív kúra alatt lefogy, aztán visszahízik – de mindig többet, mint amennyit eredetileg leadott, hiszen lecsökkent az alapanyagcseréje. Egészséges, normális ütemű az a fogyókúra, amikor heti kb. fél kilót fogyunk, kiegyensúlyozott, diétás táplálkozás mellett (de nem éhezve!), illetve rendszeres mozgással. Ha ebben az ütemben adjuk le a súlyt, akkor az azt feltételezi, hogy az életmódunkat váltottuk egészségesebbre, és nem kúsznak vissza ránk a kúra során leadott kilók!

„Képes vagyok lefogyni, ezért most megeszem ezt a tál sütit”

Sokan mégis újabb és újabb diétába kezdenek, s szinte folyton fogyókúráznak, esetleg azon az áron is, hogy fontos, értékes anyagokat vonnak el a szervezetüktől – és az eredmény nemigen látható. Pár nap koplalás, néhány hét kemény diéta valójában azt jelenti, hogy a diétázók szigorúan kontrollálják magukat – ám ezután rájuk törhet az étel iránti roham, amit esetleg titokban két tábla csokoládéval csillapítanak. Már csak ezért is kellene úgy összeállítani a kúrát, hogy olyan, alacsony kalóriatartalmú, ám tápláló ételek szerepeljenek benne, amelyeket az illető szeret, s hogy ne kelljen a diéta során éheznie. Érdekes adat: az amerikai nők mintegy kilencven százaléka étkezési problémákkal küszködik – sokak szerint ma már és hazánkban is hasonló lehet az arány. Az USA-ban a szigorú koplalás egyik gyakori oka, hogy a főnöknő sportos, sovány, csak salátát fogyaszt (az irodában, étkezdében legalábbis), és a beosztottai sem „mernek” laktatóbbat enni. Ez egy ideig mehet így, azonban gyakran a szigorú önkontroll kienged, és pár nap koplalás után az éhezők felfalják otthon a hűtőszekrény tartalmát. Tehát a koplalás után a kontrollálatlan zabálás következik. (Gyakori ez a nagyon kemény diétákat követően is: „bizonyítottam, hogy le tudok fogyni, úgyhogy most kicsit eleresztem magam” – természetes, hogy az illető többet hízik majd vissza, mint amennyit leadott.)

S hogy mennyire káros a jojódiéta? Nemrégiben amerikai táplálkozási szakértők arra a megállapításra jutottak, hogy a periodikus extrém fogyás, majd túlzott visszahízás a szervezetet olyan mértékben igénybe veszi, hogy akár éveket, sőt évtizedeket is öregíthet a jojódiétázó biológiai korán! A bőr a fogyás-hízás következtében idő előtt elveszítheti rugalmasságát, a szív- és érrendszer a folyamatos megterheléstől „öregszik”, a gyomor – amely számára a napi 3-5-szöri, nem megterhelő étkezés az ideális – nem tud alkalmazkodni ahhoz, hogy valaki időnként koplal, máskor bármit megeszik. A vércukor- és vérzsírszintben is változások jöhetnek létre, amelyek különböző szervi betegségek kialakulásához vezethetnek. Pontosan a negyvenkét éves Janet Jackson esetét hozták elrettentő példaként: a táplálkozáskutatók arra jutottak, hogy Janet biológiai kora tizenegy évvel idősebb, mint a valós kora. Oprah Winfrey szervezetét szintén annyira megviselte az egymást követő hízás és fogyás, hogy ő is legalább tíz évvel idősebb, már ami a biológiai korát illeti.

Oprah Winfrey néha elereszti magát…

…aztán néhány hét vagy hónap múlva nádszálkarcsún áll a közönség elé