Már a nevével elkezdődnek a problémák: jobban tesszük, ha meg sem próbáljuk alkalmazni az oxfordi angol kiejtést, maradjunk csak a magyar, sőt a pesti péhovardnál, az író saját magát is így emlegette. Rejtő Jenő életében szinte semmi nem biztos, azonkívül, hogy megszületett és meghalt.
1905-ben a budapesti Erzsébetvárosban jött világra a kis Reich Jenő, egy asszimilálódott, polgári zsidó család harmadik fiúgyermekeként. Csenevész, vézna gyerek volt, aki aztán kamaszkorában jócskán megerősödött a boksztól. Thuróczy Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum muzeológusa – Rejtő életének és műveinek szakértője – szerint már itt bevillannak a legendák, hiszen sokan állítják, hogy a kis Jenő több bokszklubnak is tagja volt, mígnem egy versenyen a saját ellenfeleként sorsolták ki.
A Volt egyszer egy regényhős, akit P. Howardnak hívtak című animációs dokumentumfilm rendezője, Varsányi Ferenc kiemeli, hogy már ekkor megmutatkozott Rejtő kettőssége: a harcos, bokszoló srác verseket, darabokat írogatott, melyekből kiderül, hogy költőként vagy drámaíróként bizony korántsem lett volna olyan népszerű…
| Dokkmunkásból légiós |
Az irodalomszeretet és a vagányság indította el külföldi vándorútjaira. Csavarogni akart, és színészetet tanulni. Varsányi filmjében – ami animációs dokumentarista legendárium, és nem akarja a történelmileg hiteles életutat megörökíteni – térkép rögzíti Rejtő útvonalát. Állítólag Berlinből a hamburgi kikötőbe hajtotta a pénzkereset, ahol dokkmunkásként próbálta fenntartani magát, majd Svájcban házalt kézimunkákkal, később Prágában és Bécsben is megfordult. „Kábelt raktam a Fleischmarkton és lapátoltam havat kiskabátban, szakadt talpú cipőben, harmincnyolc fokos lázzal a harmincfokos hidegben, a többiekhez viszonyítva aránylag egészségesen és jól öltözötten” – írja.
A legenda szerint előadásokat tartott Szophoklészről, ami miatt a rendőrök úgy megverték, hogy napokra megsüketült. Csövesként, vagonok tetején, gyalog, stopposként, szekereken utazta végig Felső-Ausztriát, Dalmáciát, Konstantinápolyt, Ankarát. Havat lapátolt és heringet halászott, kazánt fűtött és kábelt rakott, dolgozott autómosóként és foszfátbányában.
A szakadt magyart gyakran zárták csavargók börtönébe, toloncházba, ott legalább kifújhatta magát. Lerongyolódva, pénz nélkül érkezett Párizsba, kávéházakban cukorkaárusként, hotelekben mosogatóként próbált a felszínen maradni. Lyonban napszámos volt egy cirkusznál, majd Marseille-ben újra a dokkban kötött ki. Hajómunkásként, a hét tenger ördögeként végigbóklászta a Földközi-tenger medencéjét, majd mindent megelégelve, munka nélkül, kimerülten állítólag légiósnak állt.
| Aki fél szappannal megúszta |
„Keveset szenvedtem. A koszt elég jó, a bánásmód sem tűrhetetlen, ha valaki a vasfegyelmet betartja. Legfeljebb a klíma, az akklimatizáló gyakorlatok kínosak, hiszen teljes rüsztunggal hat-nyolc órán át kell menetelni naponta, de végül is júniustól augusztusig „légiós szieszta” van, és tizenegytől délután négyig nem csak szabad, hanem muszáj is az ágyon heverészni.” ám Thuróczy Gergely váltig állítja, hogy Rejtő nem volt légionárius.
„Az a szöveg, ami arról tanúskodik, hogy az író légiósnak állt volna, túlságosan gyanús, mert túlságosan rejtőies – egyszóval komolytalan. Annál is inkább, mert a leszerelés története alapján az olvasó joggal kérdezheti: hogyan is úszta meg a légiót Rejtő?” Állítólag az író megevett egy fél szappant, és az ezredorvossal leszereltette magát. Ám a légió nem arról szól, hogy bemegyünk, körülnézünk, és ha nem tetszik, lelépünk. Ha véletlenül sikerült is valakinek leszerelnie, azt csakis megváltozott személyazonossággal tehette, már ha életben maradt. A légió nem szimulánsok gyülekezete, hanem gyilkosoké, hitevesztett, törvény elől menekülő félvilági alakoké, akik egy új élet reményében mindenre hajlandók.
Rejtő legmaradandóbb regényei légióstörténetek, amelyekben a sivatag homokja perzselő, a rekkenő hőségben a torok kiszárad, a tevék púpja zsugorodik az égető napsütésben, de a remek kalandok csak fikciók. Figuráival matrózkocsmákban találkozhatott. Légiósai – mint Csülök és Tuskó – nem valódi légiósok. A légiót is szublimálta: megalkotta a bajtársias, de kemény, a törvénnyel összeütköző, ám aranyszívű csibészek figuráját.
Még többet tudhatsz meg Rejtőről a Nők Lapja Évszakok tavaszi számában!
Itt tudsz előfizetni rá!»