Gombos Edina: Kubában nincs piros tojás

Vig György | 2010. Március 31.
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a Nyírségben cseperedett szőke műsorvezető, Gombos Edina, és férje, a Havannában felnőtt Alberto a tökéletes példa arra, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Közelebbről nézve kiderül, hogy ellentétről szó sincs, viszont meglepően sok a közös vonás bennük. Igaz persze, hogy az időbeosztásról és a húsvétról teljesen másképp gondolkodtak korábban.

Alberto, a férjem az a típus, akit kenyérre lehet kenni. Nem is hasonlít arra a latin macsó típusra, akiről azt képzelik, hogy liánnal ugrik az ágyba mondja Edina, amikor a kubai és a magyar temperamentumról faggatom. Velem ellentétben nagyon csendes, nyugodt ember. Olyannyira, hogy még engem is lassít egy picit, amire egyébként szükségem is van.

Kulturális különbségek?

Talán az időérzék. Én már hétkor az ajtónk előtt toporzékolok sminkben, kabátban, ha nyolckor kell megérkeznünk valahová. A férjem ehhez képest húsz perccel később lát neki a borotválkozásnak. Teljes nyugalommal. Furcsa, de mégis mindenhová időben megérkezünk.

Honvágy?

Nagyon szereti Magyarországot. Ha Ferihegyen leszáll a gépről légiutas-kísérőként dolgozik , mindig úgy érzi, hogy hazaért. A szülei, testvérei persze nagyon hiányoznak neki, de ezért Miranda és én kárpótoljuk.

Magyar mentalitás egy kubai szemével?

Ők sokkal jobban összetartanak. Azt máig nem érti, miért kell nekünk, magyaroknak állandóan haragudnunk egymásra. Nem bírja a pletykát, rosszindulatot, más életében való vájkálást sem.

Ehhez képest a felesége minden lépését figyelik a bulvárlapok.

Meglepően jól kezeli a helyzetet, tudja, hogy a munkámmal járnak az interjúk, ráadásul őt is lefotózzák néha. Nem mondom, hogy imádja, de megteszi a kedvemért.

Hogy ünnepelik Kubában a húsvétot?

Sehogy, náluk nincs ilyen ünnep. A férjem már öt éve él Magyarországon, de még mindig elcsodálkozik, amikor anyám kirakja a húsvéti tálakat. Sokáig azt hitte, ez valami nemzeti ünnep. Érthető: Fidel Castro gyakorlatilag törvényen kívül helyezte a vallást Kubában. II. János Pál pápa látogatása óta járhatnak templomba a kubaiak.

Ateisták?

Nem. Vannak katolikusok, protestánsok, sőt egy nagyon pici zsidó közösség is létezik. De talán a santeria a legelterjedtebb.

Az mi?

A fekete rabszolgák leszármazottai létrehoztak egy keverék vallást, melyben a katolikus hagyományok ötvöződnek az afrikaival. Voltam ilyen esküvőn, nagyon érdekes volt. Ledobják a kókuszt, hogy megtudják, milyen jövője lesz a párnak, tisztító szertartást végeznek, dohányfüstöt fújnak rád, megveregetnek faágakkal, mindezt hófehér ruhában. Külön zenéje, sőt nyelve van a szertartásoknak.

Alberto családja melyik vallást követi?

Ők katolikusok, kicsit tartanak is a santeriától. Viszont amikor megtudták, hogy utolért minket egy pechszéria le kellett bontani a felújítás alatt levő házunkat , ők is elrohantak egy santeriapapnőhöz. Én eddig nem hittem ezekben a dolgokban, most sem tudom, hogy mit gondoljak felőle, de tény, hogy a kubai papnő két olyan embert is megnevezett, akivel megromlott a viszonyunk. Lehet rontást is rendelni azokra, akiknek rosszat akar valaki, és szerinte velünk is ez történt. Azóta se értem, honnan vette a neveket.

Talán őt bízták meg a rontással is.

Hacsak így nem!

Elmúlt a rontás?

A tisztítókúra óta fehér virágokkal pakoltuk tele a lakást, minden rossz gondolatot kiűztünk a fejünkből rendben mennek a dolgaink. Azért ezt mégis inkább magunknak és a munkánknak tulajdonítom.

A te családod?

Egy kis faluban, Nyíradonyban éltünk gyerekkoromban, anyukám ott is nőtt fel. Mivel görög katolikus a templom, engem is annak kereszteltek.

Eleven hagyományok között cseperedtél?

Bizonyos szempontból igen. Az elsőáldozás például szinte kötelező volt.

A húsvéti készülődés is a hagyományok jegyében zajlik?

A gyerekkori húsvétokból az maradt meg bennem, hogy ilyenkor jönnek a pénzéhes locsoló gyerekek meg a részeg felnőttek. Azóta se fogadok locsolókat, ha lehet, inkább elmegyünk valahová. Ami viszont gyönyörű, az anyukám húsvéti vacsorája, a gyönyörű tálak, csodálatos sonkák, színes tojások, túró, kenyér. Ő ezt minden ünnepen elénk varázsolja, sőt minden alkalommal, amikor összegyűlik a család. Mióta megszületett a kislányunk, a mi otthonunkban is fontosabbak lettek az ünnepek. Mi is tojást festünk, matricázunk.

Hol laknak a szüleid?

Most már ők is Diósdon.

Honnan szerzik be az finomságokat, alapanyagokat?

Apuval elmennek tanyákra csirkéért, tojásért. Tárnokon van egy kis családi borospince, saját borral, a pincében saját termesztésű krumpli, zöldség, évente veszünk egy disznót is. Ott szúrják le a malacot, de nálunk dolgozzuk fel. Töltjük a hurkát, kolbászt, ahogy kell. Anyu Kubában is megpróbált magyaros ételeket készíteni, de mindennek más íze lett, mint itthon. Pedig frissen vágott disznóhúst vett ott is a pörkölthöz, hazai pirospaprika is került, de még a töltött káposzta is karibi ízűre sikeredett.

  A cikk második felét az e heti Nők Lapjában olvashatjátok!

Még több az e heti Nők Lapjából:

Amikor minden „nem” 3. rész »
Az ünnep étele különleges:Tojássaláta sonkával és retekkel »
Báránykából méregzsák: ha hisztis a gyerek »
Vanessa, a víájpí: Párja milliárdos, úgy él, ahogy akar »
Gyereket akarok! És munkát… »
Falusi gyerek ritkábban lesz allergiás »

Exit mobile version