| Fotó: Sanoma Archív/Csibi Szilvia |
„Egyszer azt álmodtam, hogy autót vezetek a városban, és jön utánam szirénázva egy mentő – mesélte Kálloy Molnár Péter színművész, rendező a Nők Lapja Ezotériának. – Amikor odaért, megállítottak, és szóltak, hogy szálljak be. „Miért szállnék be?” – kérdeztem csodálkozva, mire közölték, azért, mert mindjárt rosszul leszek. Erősködtem, hogy nekem semmi bajom nincs, de nem tágítottak: „Azért csak szálljon be.” Nem tehettem mást, beszálltam és rögtön rosszul is lettem. Persze azonnal felébredtem, és megkönnyebbültem, hogy semmi bajom sincs, de mégis kicsit rosszul éreztem magam attól, amit álmodtam.
Néha próbálom megfejteni az álmaimat, de többnyire nem találok bennük olyan jelzést, amely megfoghatatlan lenne. Aki vagy ami erősen foglalkoztat, az jön vissza az álmaimban is. Például most jelent meg a legújabb pop-rock albumom, a Pesti álom. Amíg a zenészbarátaimmal ezen dolgoztunk, éjszakánként néha arra riadtam fel, hogy eltévedtem és nem találok haza a száz évvel ezelőtt körútról. Mert hogy erről szólnak a dalaim, a régi Pestről, a gyerekkoromról, a felnőtt kor gyerekességeiről.
Vannak ennél félelmetesebb álmaim is. A Beugróban egyszer valami fenevadat kellett utánoznunk, halálra röhögtük magunkat, de amikor álmomban megjelent egy tigris és készült rám ugrani, nem volt nevethetnékem. Jó, hogy ilyenkor felébredek, és megnyugszom, ahhoz kell egy kis idő.”
|
A legfrissebb szám tartalmából:  • A világ leghíresebb álmai
|
