Terhesen is szeretem a testem!

Bakos Zsuzsi | 2010. Április 06.
Az első gyermek vállalásának időpontja hazánkban is fokozatosan kitolódik: a nők jelentős része 30 éves kor felett esik először teherbe. A test ilyenkor már lassabban regenerálódik, de ha harmóniában telik a várakozás, nincs az a változás, amivel ne lehetne megbarátkozni.

 „A boldogság szépít!”

 

Kovacev Éva (31) – A 29. héten
fotózták, kisfia, Mladen 15 hónapos

Kovacev Éva leckét adhatna abból, hogyan kell boldogan viselni a teltkarcsú alkatot, és talán ezért, talán másért, a terhesség is remekül állt neki. Sosem kergetett sovány szépségideálokat, végtelen önelfogadása pedig várandóssága hónapjaiban sem hagyta el.

„A kisfiam abszolút szerelemgyerek. Megváltozott testem elfogadásában sokat segített a párom is, aki mindennap elmondta, mennyire szépnek lát. Kell ennél több? Nem csoda, ha büszkén mutattam a világnak: hamarosan anyuka leszek!

Mindig nőiesen öltözködtem, rajongok a magas sarkú cipőkért, és a terhességem alatt is igyekeztem megőrizni ezt a stílust. Úgy éreztem, ez a „másállapot” még sugárzóbbá varázsolt. Persze, tettem is magamért, rendszeresen jártam fodrászhoz, kozmetikushoz, és igyekeztem kiélvezni a terhesség minden pillanatát, mert hittem abban, hogy ami nekem jó, a babámnak is jó.

Már az elején megfogadtam, hogy tudatosan fogok étkezni, így egy ismerős dietetikushoz fordultam, aki segített összeállítani az étrendemet. Szó sem volt diétáról, ezért könnyedén be tudtam tartani. Emellett kismamatornára és -jógára jártam, utóbbi sokat segített abban, hogy a várandósság alatt ne fájjon a hátam. Heti 1-2 alkalommal talpmasszőr-reflexológus járt hozzám, aki rengeteg hasznos tanácsot adott, hogyan kerüljem el a vizesedést vagy az emésztési problémákat.

A testem elfogadása nem jelentett nehézséget, még akkor sem, amikor minden igyekezetem ellenére kissé „elefántlábaim” lettek a vizesedéstől. Persze a párunk és a családunk pozitivizmusa és lelkesedése is nagyon fontos ebben az időszakban. Én nagyon sok támogatást kaptam tőlük, a férjem aktív részese akart lenni a várandósságomnak, az összes vizsgálaton ott volt, alaposan utánaolvasott mindennek, korábban nem is gondoltam volna, hogy ennyire lelkes lesz.

A terhesség alatt jó néhány dolog átértékelődik, megváltoznak a prioritások. Még ha voltak is nehéz pillanatok, akkor is boldog voltam, hiszen tudtam, hogy minden a gyerek miatt történik.”

 „Minden sejtem az anyaságra készül”

 

Bakos Zsuzsi (32) – A 30. héten
fotózták, április elejére várja a kisfiát

Akasztják a hóhért – gondoltam, amikor nekiültem, hogy a cikk szerzőjeként és a lányokkal való beszélgetések, e-mail váltások után a bennem zajló testi-lelki változásokról írjak. „Dédelgesd magad, amennyit csak tudod!” – olvastam nemrég egy kismamáknak szóló könyvben. Nos, én „öndédelgetésből” maximum gyenge hármast kapnék, inkább a fiacskám kényeztetett engem, mert a terhességem első öt hónapja szinte észrevétlenül telt. Ha az alakom sokáig nem is, a lelkem komoly átalakuláson ment keresztül. Bár gondolatban régóta készültem az anyaságra, akkor váltam menthetetlen álmodozóból felnőtté, amikor a munkahelyi mosdóban pozitív lett a terhességi tesztem. Jórészt a sorsra bíztam a kérdést, de az „ügyintézés” gyorsasága engem is meglepett. A bébi úgy robogott be az életembe, mint egy gyorsvonat, hiszen az apukájával csak néhány hónapja ismertük egymást.

Azt vettem észre magamon a terhesség elején, hogy a megszokottnál érzékenyebben érintettek dolgok. A testemben zajló „hormonális cunami” arra is rávezetett, hogy némileg kényeztetőbb életvitelt folytassak, ami számomra a „bármit szabad, ami jólesik” elvet jelentette. A babavárás alatt mindenben hallgattam a testem jelzéseire: azt ettem, amit megkívántam. Annyi minden zajlott a pocakomban és a lelkemben, hogy a legkevésbé az foglalkoztatott, hány kilót szedek fel. A sok lépcsőzés meg a kutyasétáltatás egyébként is kondiban tart – a negyediken lakunk, lift nélküli házban. Annyira lekötött a várandósság lelki érési folyamata, hogy a kilóknak, a narancsbőrnek, a vizesedésnek, a szem alatti táskáknak csak statisztaszerep juthatott, nem törődtem velük.

Időnként ugyan megfordultam a konditeremben is, de például kismamajógára nem jutottam el, pedig terveztem. Masszőrhöz viszont minden héten járok, éjszakai billentyűzetverés helyett sokat alszom, speciális olajakkal kenegetem a bőrömet, és érzem, hogy egyre inkább befelé figyelek. Mintha már minden sejtem az anyaságra készülne.

A minap elnéztem az öcsémet, amint a kétéves kislányával játszik, sütött róluk, hogy ez valódi „szerelem”. Boldog vagyok, hogy ezt az érzést nemsokára én is megtapasztalhatom a kisfiammal, és ezért igazán nem nagy ár néhány pluszkiló, amit majd gyorsan lefaragok.”

Még több történet a Nők Lapja Évszakok tavaszi számában!
Itt tudsz előfizetni rá!»

Exit mobile version