Az ügyességi verseny sokkoló képkockákkal kezdődik. A kivetítő vásznon az autósnak a frontális ütközés következtében előbb a térdízületei törnek el, majd a sebességtől meghatványozódott súlyával belezuhan a kormányba, hogy a tüdeje összeroncsolódván hét tized másodperc alatt kihunyjon az élete… Bilkei Pál, a BM Kórház nyugalmazott vezető pszichológusa (egy hang a rádió egykori Csúcsforgalom című műsorából!) azt kezdi taglalni, miért nincs nekünk, nőknek önbizalmunk a vezetéshez.
Az egyik fő okot abban látja, hogy az utakon a férfiak verseny- és teljesítményközpontú szabályai érvényesülnek, azaz a közlekedésben is folyton azt bizonygatják, ki az erősebb, és ettől mi, nők folyton elbizonytalanodunk. Az első csapatot alkotó két profi autóversenyző, Walterné Dankó Adrienn és Tooth Szilvia erre pókerarccal vállat von.
A szakember azt is mondja, mi nők, mindannyian a férfi családtagjainktól vagy hímnemű oktatóktól tanulunk vezetni, és ez sem szolgálja magabiztosságunk megalapozását. Ergo, jobb lenne, ha más, speciálisan nők számára írt oktatói programmal sajátíthatnánk el a vezetés technikáját.
Önbizalom-defektünk harmadik, ám nem elhanyagolható oka vélhetőleg az, hogy kevesebb a rutinunk. Ezt többnyire annak a számlájára írhatjuk, hogy férjünk – élettársunk, öcsénk, bátyánk, stb. – szisztematikusan kitúr bennünket a volán mögül, nem bírván elviselni a „tötyörgésünket”. A kör itt be is zárul, az egyetlen megoldásnak az tűnik, ha vásárolunk egy saját gépkocsit, és haladéktalanul beiratkozunk az Allianz Vezetéstechnikai Centrum vezetéstechnikát javító hölgykurzusára.
Hajrá, egyik…!
Öt csapatba sorolnak bennünket, az elsőbe a már említett autóversenyzők, a másodikba két ügyésznő, a harmadikba két frissen jogosítványt szerzett kamaszlány, a negyedikbe két televíziós riporter, az ötödikbe én és Molnár Ágnes újságíró kolléganőm kerülünk. A Hungaroring tanpálya előkészítve, kezdődhet az akadályverseny.
1. állomás: szlalomozás a vizes, csúszós, műgyantás úton. „Csont nélkül” vesszük, csak néha kezd el szitálni alattunk az autó. Ez a gyakorlat arra jó, hogy jobban kiismerjük az alattunk guruló gépkocsit, és szélsőséges útviszonyok között is meg tudjuk fékezni a lóerőket. (Jellemzően jobb, ha ez nem fékezéssel történik.)
2. állomás: az útra merőleges vízátfolyás vagy jégpáncél (jelen esetben rántópad) különböző erősséggel (6-10) rántja ki alólunk a kocsi hátsó kerekeit. Nő legyen a talpán, aki egyenesben tartja a járművet. Azonban ennek is megvannak a technikái. Ha az autó jobbra dobja a fenekét, a kormányt is arra kell mozdítani, és esetleg gázt adni. Minden a gyors reagáláson múlik. Nos, úgy tűnik, ezt még gyakorolni kell – de nem csak nekünk!
3. állomás: először végigmegyünk a bójákkal kirakott pályán, memorizáljuk, de még nem tudjuk, mi célból. Aztán kapunk egy fura szemüveget, amelyben minden megduplázódik, és azonnal ráérzünk a lényegre. Egy liter bor után ugyanis bárki produkálhat ilyen kifürkészhetetlen panorámát magának. Ebben az állapotban nemhogy egy bóját, egy elefántot is képtelenség kikerülni.
4. állomás: parkolás vizes, kanyargós útviszonyok között. A rendőrök szerint pofonegyszerű feladat, nekünk mégis legyűrhetetlen akadálynak tűnik. Az előttünk lévő kezdők már elfüstölték a kuplungot, mi pedig fulladozva próbálkozunk a „lehetetlennel”: beállítani a kocsi fenekét két karó közé. Soha nem fogom megérteni, miért nem megy!
5. állomás: egyensúlyozás kislabdával. Hát távolra dobni könnyebb vele! Egy lavórban ringatózik a gépháztetőn, és ha nem tudsz elég lassan araszolni (a fékezést felejtsd el!), azonnal kigurul az útra. A gyakorlat a finomvezetési technikára, a precíz, pontos kormányzásra nevel. Állítólag a balesetek fő előidézői a hirtelen mozdulatok. Ennél a gyakorlatnál az én vérmérsékletemmel labdába sem rúghatok, úgyhogy átadom kolléganőmnek a volánt.
6. állomás: No, itt megbukunk. Ugyanis képtelenek vagyunk beszíjazni egy gyerekülést az autóba. Nekem már felnőttek, Áginak pedig még nincsenek gyerekei. Szégyenünket leplezendő igyekszünk legalább az akkumulátort felismerni a műszaki vizsgán.
Az idegeink – az önbizalmunkról nem is beszélve – cafatokban lógnak, mire a KRESZ-totó kitöltésére sor kerül. Fogalmunk sincs, kell-e elsőbbséget adnunk a balra kanyarodó villamosnak. Önöknek van?
A bizonyítás első ránézésre tehát nem sikerült. Ám ez csak a látszat! Versenyen kívül két kakukktojás, egy férfiakból álló csapat is végigjön velünk a pályán. Iszonyú gyorsak, viszont ledarálják az összes bóját, és a rántópadon se jutnak tovább nálunk. Ez azért megnyugtató, nem?
|
Néhány megdöbbentő tény – 2009-ben 2 millió 600 ezer férfinak és 1 millió 968 ezer nőnek volt B kategóriás jogosítványa. A forgalomban lévő járművezetők közül azonban csak minden 10. tartozik a gyengébb nemhez. – A nők kevésbé kockázatvállalóak, óvatosabban vezetnek, viszont a tolatás (parkolás) során bekövetkező koccanások túlnyomó részét az ő számlájukra írják. – A tavalyi év során a gépkocsivezetők utánképzésén szinte kizárólag (99 %-ban) férfiak vettek részt. – 2008-ban az utakon 17 619 személyi sérülés történt, ebből 13 382-t férfi gépkocsivezetők okoztak. – A vezetésben elfáradt férfi előszeretettel adja át a kormányt „frissebb” feleségének. Pedig az anyósülésen ülni, és nyomni „a féket”, legalább olyan fárasztó dolog. |
| Még több az e heti Nők Lapjából:
• Détár Enikő: Jobb, ha szembenézek a problémáimmal » |