A másik a megfizethető egyterűek világa, ahol a Renault volt az első európai márka a Scénic-kel 1996-tól és ahol a Citroën a Xsara és a C4 Picassókkal szépen aratott. Pár hete bevezette az újonnan 10-11 milliós 807 mellé a Peugeot be az 5008-ast, egészen más árakon.
Mindkét autón látszik, hogy a tervezőik vagy maguk is családos emberek, vagy alaposan tanulmányozták, mire van szükség gyermekekkel. Például végtelen csomagtérre, amiben a Grand Scénic még a szintén gigantikus 5008-ast is lepipálja.
Ám a kismotor, a babakocsi, a gumicsónak és minden egyéb a jóval olcsóbb Berlingóban is kitűnően elfér, nem elég mindezt elnyelni. A Grand Scénic átgondoltságával, a milliónyi ötletes rakodóhellyel és jó minőséget sugalló, igényes műszerfali anyagaival magasra tette a lécet.
Az 5008-ban is van ügyes fiók, szőnyeg alatti rejtekhely a padlóban és az első ülések közötti láda is öblös, de például egy mobiltelefonnak nehéz jó helyet találni benne a váltó környékén. Belső téri minőségérzetben van olyan jó, mint a Scénic.
Nagy előnye a Peugeot-nak a második tetőoszlop borításában lévő levegőkilépő. Ezt a házon belüli testvérmodelltől, a Citroën C4 Picassótól örökölte az autó, itt is állítható a befúvás erőssége.
Az 5008 asztalkái kifejezetten gyermekeknek szólnak, ha én lehajtom őket, nem fér el a térdem. A Scénicben az asztallap felfelé nyílik, így befér alá a lábunk, viszont a kicsiknek talán túl magasan vannak.
A három különálló ülés a Scénicben és az 5008-ban sem az igazi magas felnőtteknek, keskeny és rövid ülőlapjuk miatt. Leghátra tolva őkt egy kosárcsapat tagjai is elférnek egymás mögött, átlagmagas utasokkal még arra is van hely, hogy leghátul felnőtteknek is elfogadható lábteret alakítsunk ki a középsők rovására.
A padlóba süllyeszthető középső ülések néhány áthidaló fedéllel sík rakteret adnak, a Renault ezzel szemben a maximális térfogatban mutathat fel előnyt, ha üléseit nemcsak előre buktatjuk, hanem ki is vesszük.