Andrea, mit csinálsz akkor, ha Rozi…
– …kéri, hogy most inkább játsszál még vele, és ne menj el a színházba?
– Többször végigsírtam már az utat Veszprémig, belesajdul a szívem, de hát muszáj elindulnom.
– …kéri, hogy előadás után siess haza?
– Sokszor le se mosom a sminket, hanem a taps után egyenest autóba vágom magam. Ha piros lámpánál állva a szomszéd autóból átsandítanak, bizony elég furcsa kép alakulhat ki rólam.
– …nem akar elaludni?
– Mellébújok, és addig ölelgetem, amíg elalszik.
– …azt mondja ilyenkor, hogy inkább olvass fel még egy mesét?
– Kettőt mindenképpen olvasok, ilyenkor még kap egy rövidebbet.
– …nem eszi meg a vacsorát?
– Ha csak azért nem, mert válogatni akar, akkor azt mondom, hogy ennyi volt, vagy megeszed, vagy éhen maradsz. Viszont, amikor nem ízlik neki, vagy még nem evett abból, és bizalmatlan, akkor keresek valami mást a frizsiderben.
– …valamely gesztusában felfedezel valamit magadból, amit nem szeretsz magadban?
– Sok mindent fedezek fel benne magamból, csak sokkal jobb kiadásban. Ugyanaz, ami nálam hibaként jelentkezik, nála elbűvölő tulajdonsággá válik.
– …valamely gesztusában felfedezel valamit a férjedből, amit nem szeretsz benne?
– Egyelőre még mosolygok rajta.
– …kér még csokit ebéd után?
– Egy kockát mindig kap, és persze még akar egyet. Ilyenkor kiderül, hogy én legfeljebb színésztanonc vagyok hozzá képest, ahogy az érzelmi skála minden fokát végigjátssza a kunyizástól a követelőzésig, annak a reményében, hogy kap majd még egy felet is, aztán rendre igaza is lesz…
– …észreveszi, hogy szomorú vagy?
– Elmondom neki, hogy adódnak olykor nehezebb pillanatok, és az ilyeneket jobb kiszomorkodni magunkból…
– …odafekszik hozzád éjjel az ágyba?
– Boldog leszek, de ezt nem szabad, hogy ő is megtudja. Kihúzódom az ágy szélére, hogy kényelmesebb legyen neki. Apja szintén ezt teszi, és olykor a földre esés küszöbén imbolygunk álmunkban.
– …játéküzletben magát földre vetve kéri azt a méregdrága babát a polcról?
– Hál’ isten, még nem volt ilyen! Egyelőre tudok rá hatni meggyőzéssel.
– …nem akar elmenni veled valahova, mert azt mondja, hogy az unalmas…
– Pont ez történt a Rebecca kosztümpróbáján. Először nem akart jönni, aztán sikerült rábeszélnem, hogy sok izgalmas dolgot lát majd ott, és kellően felkeltettem az érdeklődését.
– …elmegy ugyan, de elege lesz közben, elfárad, és el akar jönni?
– A címlapfotózásnál történt ez legutóbb. Az elején élvezte, aztán elunta a hajcihőt, és menni akart. Én lelkileg feladtam, teljesen tanácstalan és kétségbeesett voltam, de szerencsére tündéri volt a fotós, elkezdett játszani vele, és átsegített bennünket a kínos helyzeten.
– …nem akar időben felébredni?
– Ez arra utalna, hogy léteznek még csodák, ugyanis rendre ő szokott puszikkal ébreszteni, hogy kelj már fel, anyu, csinálj reggelit, vagy játsszunk!
Az interjú második felét az e heti Nők Lapjában olvashatjátok!
| Még több az e heti Nők Lapjából:
• D. Tóth Kriszta: Minden csikó éjszaka születik » |