Érdekesen alakult az elmúlt héten a nézettségi verseny, amennyiben a legunalmasabb, szokásos számokat hozta. Hogy mitől érdekes ez? Hát attól, hogy vasárnap volt az országgyűlési választások második fordulója, fontos kérdések éjszakája, és a két héttel ezelőtti bénázáshoz képest most időben elindultak az adatok.
Ehhez képest a 18 és 49 év közötti tévénéző hölgyek az adatok szerint oda se bagóztak. És milyen igazuk van! De erről majd később…
Kezdjük inkább azzal, hogy Berényiék újra az élre törtek: 42% fölötti nézettség, vitathatatlan aranyérem. Bérelt helynek látszik az ezüstérmes pozíció is: megint A mentalista foglalta el, 38,59%, szépen kibomló szerelmi szál, diszkréten bomló hulla, elmetrükkök, kiváló sorozat. Harmadik a Fókusz, állócsillag, nem lepődtünk meg – és így újra az RTL ül a dobogó mindhárom fokán.
A TV2 először a negyedik helyen jelenik meg az NCIS révén, ötödik pedig megint, mindig és örökké a kiváló Doktor House majdnem 35%-kal. A doki most teljesen máshogy működik, viccesebb, érdekesebb, nem szabad kihagyni.
Innen megint fog három helyet az RTL: Győzike a hatodik, visszaerősödött a megingás után (halkan vallom be: kár), majd a Reszkessetek betörők harmadik része (oké, ez is kár), illetve a Vacsoracsata (és ez is).
Gyors magyarázat: azért károgok, mert amíg az ilyen megúszós megoldások nézettséget generálnak, addig az RTL nem fog innovatív, új dolgokba kezdeni… de mindegy. A top 10 a héten két TV2-s műsorral zár: Jóban Rosszban a kilencedik helyen, és a végén a heti egyetlen meglepetés, a régóta jóval lentebb tanyázó Született feleségek tizedik helye.
Egy dolgot egészen biztosan megtudtunk a héten: a francnak se kellenek a politikai műsorok. Nem nézik, nem nézzük őket, mert inkább nyomjuk be a vígjátékot, a napi-heti sorozatot, inkább főzőcskéző sztárokat, inkább bulvármagazint kérünk este. A hagyományosan legnagyobb nézettséget hozó idősáv, a vasárnap este lényegében kiesett ezen a héten, mivel családi mozi helyett részvételi arányokat meg mikrofonerdő előtt izzadó vagy ujjongó politikusokat kellett volna néznünk. Nem néztük.
Mindez pedig nem a nézők hibája. Szó sincs róla, mert ezzel egyetlen dolgot, egyetlen műfajt kritizáltunk: a politikai műsorokat. Akinek pedig fontos a nézettség (mert például hirdetésekből élő kereskedelmi televíziót vezet), az nyilván elgondolkodik ezen. Mi meg addig mást nézünk.