Aprócska ékszerdoboz – Citroën DS3 teszt

vezess.hu | 2010. Május 06.
A DS-hez hasonlítva aprócska ékszerdoboznak tűnik a DS3, mi pedig jó alaposan megnéztük, milyen ez a dobozka kívülről, és mit tartogat odabent.
Egy francia autót sosem azért szokás szeretni, mert príma a motorja, dinamikus a futóműve, vagy éppen azért, mert lehet vele rendesen váltani. A Citroën DS3 pedig ilyen autó.

Felesleges a legendás DS-hez hasonlítani a mostani, aprócska ékszerdobozt, a koncepció itt teljesen más, csak a jól hangzó név maradt meg. Különben is furcsán venné ki magát bármi rokonság az őssel, ha már az új DS3 – Different Spirit – fennhangon hirdeti, hogy ő bizony egy ízig-vérig anti-retro autó.


Egyedi

Bár a tesztautónkon ez annyira nem látszik, a DS3-at mégis szinte az utolsó csavarjáig saját szájízünk szerintire alakíthatjuk. Tetőből rögtön négyféle színű közül is válogathatunk, de a tükrök burkolata, vagy az ajtóvédő betétek is variálhatóak, ugyanúgy, mint az utastér egyes díszítőelemei. A határozatlanabb Citroën vásárló így hosszú órákat tölthet a szalonban, mire végre minden a helyére kerül.

Csinibaba

Nekünk irigylésre méltó helyzetünk van, a roppant dögös külsejű autót jó ízlésű, értő kezek válogatták össze helyettünk. Jutott bele a jóból is gazdagon. Hogy mást ne mondjak, itt van mindjárt a remek 1,6 literes, turbós benzinmotor, a maga 155 lóerejével. Bitang jól megy – a 7,3 másodperctől nem esünk hanyatt, de nem is rossz idő – főleg azért jó vele autózni, hiszen igen rugalmas a kis motor, nem kell feltétlenül ész nélkül pörgetni.

Ha mégis dinamikusabb vezetésre adjuk a fejünket, akkor pedig szívhez szólóan kezd muzsikálni. Nem bántóan, csak szolidan jelzi a motor, és a turbó szuszogása hogy az átlagos haladáshoz bőven elégnél kicsit több lapul a lemezek alatt.

A hatfokozatú kézi váltó jó kis darab, fényévekkel jobb, mint az ötös testvére, dicsértük már más autóban is. A futóműve annyira nem franciás, hogy már inkább néha kellemetlenül keménynek is tűnik. Már a közepes úthibák is határozottan beköszönnek az utastérbe. Igaz, ebben valószínűleg a nagy felnire feszített széles abroncsok is hibásak. Cserébe lehet vele jókat kanyarogni, de pályán próbálgatva azért jóval lágyabb, szerényebb, mint az igazi ökörködőautók.

Kényeztetés szemnek, kéznek

Belül nagyon rendben van a DS3-as, látszik rajta, hogy a rokonság ellenére ezt teljesen más kategóriába szánják, mint a C3-ast. A műszerfala ötletes és szép – igaz, néhány baki becsúszott, így a vészvillogó kapcsolóját a kurtább vezetők sosem fogják elérni és a műszereknél is van némi zavaró, analóg-digitális keveredés.

Az anyagok nagy része szintén kellemes a szemnek, kéznek egyaránt, mindössze a Fiat 500-ból és a MINI-ből ismert irdatlan méretű plasztikbetét láttán fanyaloghatunk.

 
 
A teszt további része videókkal és képgalériával itt
Exit mobile version