Két évezrede nyomorítják a nőket

Különvélemény | 2010. Május 18.
Az abortuszról és a másságról nyilvánított szigorú véleményt a katolikus egyházfő. A hír kapcsán született Soma Mamagésa különvéleménye, amely a radikális döntések és elfojtások okozta szenvedésről szól.

A hír: Az abortusz és a másság ellen szólalt fel a pápa
A pápa kijelentette, hogy az abortusz és az egyneműek házassága a két „legalattomosabb és legveszélyesebb” fenyegetés a mai világra nézve.

 

Különvélemény Soma Mamagésától

A vallás intézményesítése, az egyház létjogosultsága a jövő felébredt emberénél már nem fog működni. Az ÚJ EMBER nem vallásos lesz, hanem felébredt, tudatos. Vagyis nem megfélemlítésből nem tesz meg dolgokat, hanem mert egész lényével átéli azt, hogy amit másnak okoz, azt magának okozza, így nem lesz képes ártani. (Ettől még odébb vagyunk, túl sokan alszanak.) Kevés olyan ártó dolog volt az emberiség léte óta, mint az imént említettek.

A keresztény vallás és egyház ráverte az emberekre a lélek egyik legpusztítóbb mételyét: a bűntudatot. (Régen jó biznisz is volt az egyháznak a bűnbocsátó cédulák árulása…) Két évezrede nyomorítják a nők lelkét a szűz és a szajha kettősségének hazugságával, ami által kiölték a házasságban a szex felszabadult élvezetének még a lehetőségét is. (Freud azt írta, kora férfiai tragédiájának azt tartja, hogy a nő szétesik két alapvető minőségre: a tisztességes feleség, gyermekei édesanyja és a szexuálisan kívánatos nő kettősségére.) Amíg e kettő nem egyesül, esély sincs a párkapcsolatokban a teljességre. Az egyháziasított vallás a leuralásra és a megfélemlítésre apellál még ma is, ahogy eddig is ezt tette. Megfélemlít, megítél, mert csak a rettegésben tartott, szorongó ember manipulálható. (Pontosabban money-pulálható.) Nyilvánvaló, hogy az abortusz fájdalmas választás, viszont rengeteg esetben jobb döntés, mint egy felelőtlenül felvállalt, nyomorúságra született élet. Nem az abortusszal van a baj, hanem azzal, hogy nincs a helyén kezelve a dolog, holott már bizonyított tény, hogy lelki szinten egy életen át nyomot hagy. A mi kultúránkban erről sem beszéltünk, nem tanították meg nekünk, nőknek, hogy nevet adjunk elvetetett gyermekünknek, hogy elmondjuk neki fájdalmas döntésünk okát, és azt, hogy mindig helye lesz a szívünkben, és az utána jövő gyermek, még ha megszületett is lesz, csak a második lesz a sorban. A radikális döntések és elfojtások további szenvedéseket szülnek. Egy homoszexuális sem tudatos döntésből lesz az, ez mélyebben dől el. Olyan mélyen, ahol az egyháznak soha nem lesz helye.

 

Exit mobile version