Aki gyerekkorában szintén épített magának kartondobozból autót, lapostányér kormánykerékkel, tollal rajzolt műszerfallal, műanyag kuglibábu sebességváltóval, bizonyára egyetért velem: a legnagyobb királyság, ha egy autóban nem csak lent, de fent is vannak gombok. Mert az már olyan repülős.
Tiszta katarzis volt számomra például, amikor először ültem be egy 75-ös Alfába, melyben az ablakemelő gombjait a tükör felett helyezték el. Mostani öreg Voyageremben is ott a Csoda: az elektronikus iránytű, a külső hőfok-jelző és egy km-számláló lakik a tükör feletti kijelzőn, pár gombbal kiegészítve.
Mikor felnyúlok megnézni, hány fok van, merre megyek, kicsit mindig vadászpilótának képzelem magam. De legalábbis Gumikacsának, aki a cébét kapcsolgatta bőszen a tető alatt, ha jól emlékszem – és kamiont vezetni a lelkem mélyén lakó gyerek számára legalább akkora truváj, mint Grippent.
Ezekre a perverzitásokra épített a jeles kínai elektronikai biszbasz-gyártó, a BluePanther, amikor kijött a nemes egyszerűséggel csak Bluetooth Car Kitnek nevezett készülékkel. (A használati utasításon már komolyabb név is szerepel: VTB-99.) Az autó belső tükrére rugós, gumírozott karokkal rögzíthető rátét nem más, mint egy Bluetooth-kihangosító.
Öreg autó, új autó; szinte mindegy: a BluePanther nagyjából valamennyi tükörre felcsattintható. Azért az üvegre ragasztott tükröket kicsit aggódtam a 33,5 dekás jószággal tovább terhelni.
A régi, tetőlemezre csavarozott konstrukciók biztosan nem szakadnak le alatta. (A BMW pedig ’82-ben még ilyeneket gyártott.) Akár régi, akár új tükör viszont, egy dolog közös: egy kicsit mind remegnek a kihangosító alatt.
Ezen nehéz segíteni; dízel autóknál alapjáraton, benzineseknél pont nagyobb fordulaton bizony tönkreteszi a gyári kiegyensúlyozást a függeszték, és némi idegesítő remegéssel kell számolni bizonyos fordulatszámoknál. Viszont legalább nem torzít, nagyítását is jól eltalálták; nem rosszabb BluePantherbe nézni a gyári tükör helyett. Ha nem remeg éppen.