Bántalmazás a kapcsolatban: a nő bevonzza az agressziót

Különvélemény | 2010. Június 08.
Bántalmazta, majd egy melléképületbe zárta élettársát egy férfi. A súlyosan sérült nőt a rendőrök szabadították ki. A hír nyomán agresszióról, belső tudatosságról, az elméjükben betegekről és a kapcsolatok hatalmi drámás játszmáiról Soma Mamagésa írt különvéleményt.

A hír: Súlyosan bántalmazta, majd egy melléképületbe zárta feleségét egy férfi
Súlyosan bántalmazta, majd egy melléképületbe zárta élettársát egy ruzsai férfi; a sérült nőt a rendőrök szabadították ki – tájékoztatta a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője vasárnap az MTI-t.
Az ötvenéves férfi egy szóváltás után támadt a nőre, először fakanállal, később ököllel ütötte, megrugdosta, végül házuk egyik melléképületébe zárta be. A nőt a helyszínre érkező rendőrök szabadították ki.

Különvélemény Soma Mamagésától
Hála a sorsnak, istennek és az általa őt képviselő rendőröknek, hogy kiszabadították! Engem az izgat, hogy hogyan lehetne egy ilyet – és egyáltalán az agressziót – megelőzni, vagy egyáltalán mit lehetne intézményesítve tenni az emberek tudatosságáért. Mit lehetne tenni azért, hogy ilyesmi a jövő emberével ne, de legalább csökkenő mértékben forduljon elő? Mit lehetne tenni azért, hogy az emberek tudják és éljék az egyik legalapvetőbb törvényt, az „adva kapsz” törvényét? Minden vallás egyik alapköve az, hogy amit okozunk, egyszer nekünk lesz okozat. Mit lehetne tenni, hogy az emberek emlékezzenek a mindannyiunkban ott levő őstudásra, hogy amit másnak okozunk, azt önmagunknak is okozzuk? Mózes könyvében azt olvashatjuk: „Ki mint vet, úgy arat.” Spirituális kifejezéssel élve: amilyen „energiamagot” vetünk el, azt fogjuk aratni. Az elindított energia visszaér, akár a bumeráng. (Külön téma a megváltás, a bűnbocsánat, illetve a karmakörből való kilépés lehetősége, mert azért az is van.)

A „szemet szemért, fogat fogért” törvényét már felülírta a „megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” tudása. De ha a keleti utakat nézzük, ott is erről van szó a „karma” tudatosítása által. Szóval hogy lehetne ezt úgy tanítani már az általános iskolákban (és tovább is), hogy ne a félelem, hanem a megértés vezérelje az embereket? Hogy a megértés és megélés által már ne legyenek képesek egymásnak direktben fájdalmat okozni? És hogy mindezt úgy tanítsák, hogy ne negédes üres maszlag legyen, vagy szorongást hozó „előírás”, hanem belső tudás, tudatosság? Ennek a kidolgozása, továbbadásának módja szerintem a jövő oktatásának egyik fontos feladata lesz. (Maga az oktatás teljes megreformálása.) Az, hogy a rengeteg felesleges és felületes információ helyett a hús-vér életre is tanítsák az embereket: az emberi kapcsolatokra (azon belül az alapvető játszmákra), önismeretre, önbizalom-erősítésre (mert anélkül senki nem tud a saját útján járni), stresszlevezető technikákra, meditációra, arra, hogyan lehetünk jó szülők, társak, kollégák, emberek, és hogy ez miért fontos mindannyiunknak.

A másik kérdés: ha egy ilyen embert börtönbe zárnak, majd valamikor kiengednek, vajon kevesebb lesz-e a belső késztetése az agresszióra? Adott esetben vajon nem lenne-e hatékonyabb a gyógyítás?

A másik oldal pedig a nő oldala. Vagyis ehhez kellett az ő vaksága is (miszerint nem látta a férfit, akivel összeállt), és a benne levő önbüntető mechanizmusok, hogy ezt bevonzza. Hogy ebben a hatalmi drámás (büntető-bűnhődő) játszmában partner legyen, még ha akaratán kívül is.
Milyen jó lenne, ha neki is segítene valaki a tudatosság útján… Nos, van feladat bőven, ez már csak így megy ezen a „tanulóbolygón”.

Exit mobile version