1.
Ha úgy érezzük, nincs önbizalmunk, először ne „kívülről” építkezzünk, hanem belülről: üljünk le, és gondoljuk végig, melyek a szerethető, „jó” tulajdonságaink önmagunk számára. Minden ilyet jegyezzünk fel! Ezután a hozzánk legközelebb állókat kérjük meg, egészítsék ki a listát! Meg fogunk lepődni, mennyi értékes tulajdonságot fedezhetünk fel így magunkban!
2.
Emlékezzünk vissza, melyek voltak a gyerekkori álmaink (ezek általában nem „csalnak”, és iránytűt jelenthetnek egész életünkre nézve, úgyhogy érdemes időről időre felidézni őket!), és gondolkodjunk, melyiket volna érdemes (lehetséges) ma is megvalósítani! Írjuk fel egy papírra, melyek volnának ezek, és mi szól mellettük! Ha elkészült a lista, akkora energialöketet kapunk, amely segít, hogy önbizalommal telve elkezdhessük a megvalósítást.
3.
A belső önbizalomgyűjtést követően érdemes „kilépnünk”, és – ha szükséges – változtatnunk magunkon. A leghatásosabb, ha küzdünk is ezért a változásért (tehát ne, vagy ne csak a frizuránkon változtassunk): például mozgással, megváltozott életmóddal leadunk néhány kilót, feszesítjük a testünket. Nagyon sok erőt és hitet ad, ha érezzük: meg tudtuk csinálni! Ugyanígy, lépésről lépésre próbáljuk elérni először a kisebb, majd a fontosabb céljainkat, mert minden egyes állomás erősíti az önbizalmunkat, és növeli az elégedettség-érzésünket! Ha már „útközben” vagyunk, a tükörbe is nyugodtan belenézhetünk, és akkor teszünk jók magunknak, ha elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Egy pici csalással: inkább a szép vonásokat vegyük észre, és ne a szépséghibáinkkal foglalkozzunk!