Focivébén a magyar hajléktalan-válogatott

A hír: Magyarország is indul a 2010-es riói hajléktalan-focivébén 
Szeptemberben hazánk is ott lesz a 8. hajléktalan-világbajnokságon a brazíliai Rio de Janeiróban. Magyarország 64 másik ország csapatával együtt vesz részt szeptember 19. és 26. között az egy hétig tartó tornán a copacabanai tengerparton, hogy küzdjön a szegénység és a hajléktalanság ellen. Rákos András, a magyarországi válogatottat szervező Oltalom Sportegyesület elnöke elmondta, hogy Magyarország eddig 4 hajléktalan-világbajnokságon indult, és jelenleg összesítésben a 20. helyen áll.

Különvélemény Karafiáth Orsolyától
Minden hírnek örülök, ami az Oltalom Karitatív Egyesülettel foglalkozik. Ha írnak az általuk működtetett intézményekről, ha szóba kerülnek az akcióik, kezdeményezéseik. Az Oltalom igen sokoldalú szervezet, működtetnek népkonyhát, szállókat, kórházat, hozzájuk tartozik a Fűtött Utca is. (Pár éve eltöltöttem ott egy napot, riportot készítettem az ott élőkről. Nagyon megrázott, amikor szembesültem a sokféleképpen tragikus sorssal, ám a végén bennem is ledőlt sok fal, amiket az előítéletek emeltek addig egyre magasabbá.)

Maga az egyesület 1989-ben jött létre, olyan magánszemélyek részvételével, akik közös lelkiismereti ügyüknek tekintették az elhagyatott emberek sorsát. Én magam először az elnöküktől, Iványi Gábortól hallottam róluk. Iványi elképesztően sokat tett és tesz ma is a hajléktalanokért, az Oltalomért, ő maga a legjobb védjegye az ügynek. Olyan személy, akinek a szava – vallási és politikai hovatartozástól függetlenül – messzire hallatszik, és aki nem zárkózik el a médiától, valamint a népszerű kampányoktól sem, egy céltól vezérelve: hogy a rászorulók ügye eljuthasson azokhoz, akik segíteni szeretnének és tudnak. Így jöhetett létre a legutóbbi szóárverés az Írók Boltjában vagy az immár hagyományos virrasztás a hajléktalanokért a Nyugati pályaudvar aluljárójában.
Fontos leszögeznem: az Oltalom úgy segít, hogy nem könyöradományokat ad, nem ereszkedik le, a hajléktalan, elesett emberek méltóságát igyekeznek megőrizni a bajban. Ebből a megfontolásból jött létre a szépirodalmi folyóiratuk, a Csillagszálló is, amibe – nem kis büszkeséggel mondom – írok én magam is. A főszerkesztő Mezei Anna és a szerkesztő Tamás Zsuzsa egyedülálló kulturális fórumot működtetnek.

A Csillagszálló (nevével az utcán, a csillagok alatt élő emberek sokaságára utalva) az évek alatt rangos irodalmi lap lett úgy, hogy egyetlen lapszám erejéig sem térnek el eredeti elgondolásuktól: mindig van a lapban hajléktalaninterjú, körbejárnak égető szociális problémákat, megtaláljuk benne a segítő szervezetek elérhetőségeit. A Csillagszállónak fix ára van, aminek a felét a hajléktalan terjesztő kapja meg. A Csillagszállónál is világos hát a koncepció, hogy nem koldulni akarnak, hanem minőséget adni, jutányos áron, ezzel segítve a rászorulóknak. Az Oltalom elve – szerintem –, hogy mindenkinek meg kell kapnia az esélyt a talpra álláshoz. A legkülönbözőbb módokon kerülhetünk az utcára, illetve olyan mélyre, ahová ha nem próbál lenyúlni egy segítő kar, esély sincs kikecmeregni. Akik cinikusan elintéznék a hajléktalanok ügyét a régi mondással, hogy „segíts magadon, Isten is megsegít”, különösképpen ajánlanám, hogy gondolkodjanak el azon a bibliai idézeten, amely az alapítvány honlapjának kezdőoldalán áll. „Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét” (Példabeszédek könyve 19:17).

S hogy a hajléktalanfoci hogyan segít? A Bob és Bobek óta belénk vésődött alapvetés („mert a sport nemesít”) mellett, ami mellesleg mélyen igaz, ne feledkezzünk meg a már sokat emlegetett médiáról. Annak persze lehet örülni, hogy azon kiválasztottaknak, akik kijutottak az eddigi versenyekre, és most kijutnak Rióba, esetleg éles fordulatot vesz az életük. De itt nem csak az egyes sorsokról van szó. A cél, hogy ez a mindenképpen jól tálalható hír minél többekhez eljusson. Remélem, ehhez az én cikkem is hozzátett valamit…