Dél-Afrika – Ahol a nők csak másodrendű lények

Szabó Réka | 2010. Június 24.
A futball-világbajnokságnak helyet adó Dél-Afrika a szélsőségek országa: itt él a legtöbb HIV-fertőzött, és naponta alázzák meg a nőket a férfiak. Ugyanakkor mérhetetlenül gazdag arany- és gyémántkészletekben, a parlamentben pedig hihetetlenül magas, ötvenszázalékos a nők aránya.

Kivételes lehetőséget kaptak a sokféle kultúra keveredése miatt „szivárványnemzetként” emlegetett dél-afrikaiak. Kevesen tudják, hogy bár Kongóhoz vagy Malihoz képest jóval gazdagabb ez a terület, az emberek jelentős része itt is mélyszegénységben él, és a rossz közbiztonság miatt a turizmus sem virágzik. Ezért lendíthet sokat az ország megítélésén a futball-világbajnokság megrendezése.

Fiatal nőket csempésztek az országba

„Fejlődésnek indult az infrastruktúra, ezáltal új munkahelyeket teremtettek, a közbiztonságot pedig a buszokba szerelt kamerákkal igyekeznek megerősíteni” – számolnak be a kint élő európaiak az újításokról az interneten. A pozitív változások elindíthatnak egy folyamatot, ami talán a társadalomban mélyen gyökerező problémákra, így a fehér-fekete ellentétre vagy a nők gyakori bántalmazására is megoldást jelenthet.

Ám a futball-világbajnokság nem csupán jótékony hatásokkal járhat: nemrég például thai nőket mentettek ki egy bordélyból Johannesburgban, akiket valószínűleg a nagyszabású rendezvény miatt csempésztek az országba. A Women of Africa (WOA) nevű, Londonban alapított szervezet pont azokra a fiatal lányokra hívta fel a figyelmet, akiket a „férfiak szórakoztatására” szállítanak Dél-Afrikába, a labdarúgó-bajnokságra. A WOA tiltakozását fejezte ki a lánykereskedelem ellen.

A női jogok csupán papíron élnek?
A nemrég újonnan megválasztott parlamentben a nők aránya meglepően magas, ötven százalék, ezzel az eredménnyel az egész világon csupán Ruanda és Svédország versenyezhet. Búr Gábor egyetemi docens szerint valóban történt egy áttörés az 1994-es fordulat, az első szabad választások óta: az addig elnyomott rétegek, vagyis a feketék és a nők elhelyezkedését kimondottan támogatja az állam. A szakértő hangsúlyozta, hogy a kormány által képviselt „hivatalos tolerancia” nem eredményezte automatikusan az erőszakos cselekedetekhez vezető okok megszűnését. A legnagyobb veszélyben a szegénynegyedek viskóiban élő nők, gyerekek és idősek élnek, hiszen ők még be sem tudnak zárkózni, így képtelenek védekezni az erőszaktevők ellen.

Búr Gábor szerint a fő problémát az jelenti, hogy az áldozatok nem mernek a hatóságokhoz fordulni, mert attól tartanak, nem veszik őket komolyan, ráadásul a szexualitás még most is tabutéma a dél-afrikai társadalomban. Az AIDS terjedésével kapcsolatban több téveszme is kering: sokan hiszik például azt, hogy kisbabával hálva kigyógyulhatnak a betegségből. Ez azért szomorú, mert a 49 milliós lakosságú országban igen magas a HIV-fertőzöttek száma: nagyjából 5,7 millióra becsülik a betegeket, ami az egyik legaggasztóbb adat a világon. A szakértő a civil szerveződésekben látja a megoldást a nőket érő folyamatos erőszak megfékezésére: az áldozatoknak merniük kell beszélni az őket ért erőszakról, és akkor talán tenni is lehet majd ellene.

Bár az alkotmány is kimondja a nemek közötti egyenlőséget, a nőkre mégis másodrendű lényként tekintenek a férfiak, és folyamatos megaláztatásban van részük.
A híradások sokkoló történetekről szólnak: fiatal lányokat zaklatnak az iskolába menet, a beavatási szertartások ma is élnek, nap mint nap erőszakolnak meg asszonyokat, és a szexuális bántalmazás a munkahelyeken is komoly veszélyt jelent a nőkre. Az Amnesty International szerint nagy problémát jelent, hogy az erőszak áldozatává vált nőket a társadalom megbélyegzi, a városoktól távoli szegénynegyedekben élő HIV-fertőzött asszonyok pedig gyakran nem tudnak hozzájutni a szükséges egészségügyi szolgáltatásokhoz.

A megaláztatásokat legtöbbször csendben tűrő nők összefogtak már egyszer jogaik kiharcolásáért. 1956-ban több ezren vonultak fel, hogy tiltakozzanak az apartheid szellemében kormányzó vezetőség feketéket sújtó törvényei ellen. Petíciójuk szavait később felfestették a kormányzati épület lépcsőire, egészen az elnöki irodáig. 1994-ben Nelson Mandela szabadságharcos és a Dél-afrikai Köztársaság első fekete elnöke ezeken a lépcsőkön állva tette le az elnöki esküt.

Kiszolgáltatottan, segítségre várva
Hazánkban több Afrikát segítő szervezet is működik. Az Afrikai–Magyar Egyesület például folyamatosan indít orvosi missziókat a legszegényebb területekre. Tevékenységeik között szerepel a leányanyák számára nyújtott önsegélyező program, a csecsemőotthonok, a menekültek, valamint a szexuálisan bántalmazott gyermekek segítése is. Az egyesület legutóbb Maliba indított egy önkéntes orvosokból szervezett háromfős missziót, tagjai egy hónapig maradnak az országban. De szinte az összes országban szükség lenne a segítségükre.

Kiss Virág, a szervezet koordinátora szerint mindenkinek el kellene egyszer mennie Afrikába, hogy a saját szemével lássa az ottani nyomort és szegénységet, a legalapvetőbb egészségügyi eszközök hiányát. A program keretében árvaházakba, kórházakba látogattak el a magyar orvosokból álló misszió tagjai, és mindenhol örömmel fogadták őket a helyiek. „Van egy mondás arrafelé, mely szerint a fehér ember keze gyógyító kéz” – mondja Virág.

Dél-Afrikában, bár összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet, mint a polgárháború dúlta övezetben, a jelentős arany- és gyémántexport ellenére szegénységben él az emberek nagy része. A nőkre még mindig eszközként tekint a férfiak többsége, és bár számos megelőző programot indított a kormány és a különböző szervezetek az AIDS terjedése ellen, eddig nem jártak sikerrel.

Nők, akiknek sikerült a csúcsra jutniuk
Az elnyomásból és megaláztatásból azonban van kiút, még egy nagy trauma után is tovább lehet lépni. Ezt erősíti Charlize Theron dél-afrikai származású színésznő példája is. Theron egy farmon nőtt fel, és csupán 15 éves volt, amikor végignézte, amint édesanyja önvédelemből megölte erőszakoskodó apját. A szőke szépség a trauma ellenére sikeres színésznő lett: 2004-ben az Oscar-díjat is átvehette A rém című filmben nyújtott alakításáért, melyben teljesen elváltoztatott külsővel jelent meg. Pályafutása balett-táncosként indult, de egy térdsérülés miatt kettétört táncoskarrierje.

Charlize Theron

A szintén dél-afrikai származású Samantha Rogerst választották meg a 2010-es CNN Multichoice díjátadón Afrika legjobb újságírójának A jelentéktelen emberek átka című cikkének köszönhetően. Samantha írásában a tanzániai albínók embertelen helyzetét mutatja be. A kitaszított embereket testrészeikért ölik meg, hogy azután különböző szertartásokon használják fel azokat. A sokkoló írás szerzője egy dél-afrikai televíziónál dolgozik, és már másodszor vehette át a rangos elismerést.

Samantha Rogers (forrás: CNN.com)

 
Az élsportban a dobogón régóta bérelt helyük van a fekete futónőknek. Az egymást érő doppingbotrányokat már megszokhattuk, nagy port kavart viszont tavaly Caster Semenya esete, akin nemiségvizsgálatot végeztek feltűnően férfias külseje miatt. A teszt eredménye a mai napig várat magára, de az aranyérmet végül átvehette a semmiből előtűnő futónő. Hazájában igazi sztárként ünnepelték, függetlenül az őt ért vádaktól.

Caster Semenya

Mivel Dél-Afrikában a politikai életben igen magas a nők aránya, ezért nem meglepő, hogy jelenleg egy hölgy képviseli az országot hazánkban: Takalani Netshitenzhe nagykövet asszony. Netshitenzhe asszony Limpopóból származik, amely egy északi tartomány. Rengeteg sport- és kulturális eseményen vesz részt, amióta Magyarországon él, ezzel is ápolva a magyar–dél-afrikai kapcsolatokat.

Afrikát segítő egyesületek:
Afrikai–Magyar Egyesület
Afrikáért Alapítvány
Afroaid Magyarország Egyesület
Taita Alapítvány
Hello Afrika


Exit mobile version