Ki korán kezdi…
Gyerekkoromban imádtam a szakácskönyveket, a mai napig megvannak, amiket akkor kaptam. Emlékszem az első receptemre, tök egyszerűnek tűnik most, pedig akkor nem volt könnyű követni azt a sok lépést: összekeverni a tejfölt szerecsendióval, sajtot reszelni, tésztát gyúrni.
A nagymama receptje
Nyaranta három hónapra leküldtek a nagyanyámhoz. Tőle nagyon sokat tanultam. Péntekenként sokszor főztem bolognai spagettit a szüleimnek és a barátaiknak is.
Hoppá! Recept külföldről
Apám Londonban volt kilenc hónapig. Ott megszerette az indiai konyhát, és ismerősöktől, rokonoktól hozzájutottunk az ehhez való fűszerekhez, így megcsinálhattuk otthon. Apám egyébként receptolvasó és imádó ember volt. Anyu inkább a hagyományos kajákat főzte. De apunak köszönhetően sokszor volt otthon más jellegű étel.
Enni mindenütt kell
Kimentem Svédországba egy évre, nagyon jó hatással volt rám. Ott ismertem meg az arab konyhát. Vicces, hogy ha az ember bement egy arab étterembe vagy kifőzdébe, és turistának nézték, akkor az arabok több ételt adtak, és a legfinomabból. A svédeknek kevesebb járt. Olasz étterembe is sokat jártunk.
Osszad meg az ételt!
Amikor gyesen voltam, akkor kezdtem kenyeret sütni. Mindig lefotóztam, és elküldtem e-mailen a barátnőimnek. Egy ideig nagyon jópofának találták, aztán megunták. Akkor már népszerű oldal volt a chiliesvanilia, és úgy gondoltam, kipróbálom én is a blogírást. Ez 2007 tavaszán volt. Akkor nagyjából harminc gasztroblog volt.
Gasztroturizmus? Igen.
Imádom a zsidó és az arab konyhát. Marokkóban mondhatni azért voltunk, hogy végig kajáljunk. Jövő tavaszra tervezünk egy törökországi utat, Isztambulba megyünk.
Szakácskönyv? Hogyne!
Nem a saját ötletem volt, hogy szakácskönyvet írjak, egyszerűen felkértek rá, én pedig örömest elvállaltam. Először egyébként arról volt szó, hogy legyen egy lakásétterem, de az nem lett. Helyette a szakácskönyv. Szerencsére nyolc hét alatt visszahozta a könyv az árát, háromezer példányban nyomták ki.
Járj étterembe!
Sajnos kevés étterem van Budapesten, ahol folyamatosan megbízható színvonalon főznek, de érdemes étterembe járni. Minden evésből, étlapból lehet tanulni.
Na de azért…
Nem vagyok séf, egy étteremben nem bírnék főzni, az egy teljesen más műfaj, mint az, hogy néha akár tíz-tizenkét emberre is megfőzök. Egyébként egyszer főztem Budaörsön egy büfében, ahol napi egy menüt meg kellett csinálni. Szerettem.
A bor? Nagyon fontos.
Sosem lennék borász, pedig érdekes szakma. Tokaj-hegyaljához kötődöm. Többnyire kistermelőkhöz járok, akik csak párezer darabot palackoznak, de persze az ismert borászokat is szeretem. A borválasztás nagyon fontos egy jó evéshez. Egyébként elvégeztem egy alapfokú bortanfolyamot, amin már reggel kilenckor kitöltöttek kóstolni tizenkét fajta bort. Az ember nem lesz borász, de sokkal inkább meg tudja utána magyarázni, hogy miért ízlik, vagy nem ízlik neki valami.
Egyszer beérik…
Vannak hirdetések a blogon, ott a könyv, jönnek reklámszerződések, hívnak főzni, borkóstolókra, szépen lassan ez lett a munkám, és összességében tisztességes bevételt hoz.
Életem röviden:
1974 – Megszülettem Budapesten
1982 – Megkaptam az első szakácskönyvem
1992 – Nyomdászként végeztem
2007 – Elindítottam a blogomat
2008 – Megjelent a szakácskönyvem, a „Fűszer és lélek – zsidó konyha itt és most”
http://fuszereslelek.blogspot.com/
http://fuszereslelek.hu/
http://zsidoszakacskonyv.hu/