Mi jut eszetekbe arról a szóról, hogy labda?
| Zelinka Ildikó és kislánya |
Petrovics-Mérei Andrea: Nekem a foci! Apu a Vasas atlétaedzője volt, közel laktunk a pályához. Ő egészen kis koromban elkezdett focimeccsre hordani. Ez addig tartott, amíg úgy nem ítélte meg, hogy már a szalonképtelen bekiabálásokat is értem. Akkor elmaradtam a meccsekről, mert nem akarta, hogy a hallottak megviseljék gyermeki lelkem! Saját „labdás” élményeim inkább a Testnevelési Egyetemről vannak, ahol tanári szakon végeztem.
Somogyi Dia: A labda nekem a teniszlabda. Persze most a focivébé is eszembe jut róla, de ez majd elmúlik nemsokára… Ötévesen megláttam egy teniszmeccset, és beleszerettem a teniszbe. Húsz évig elválaszthatatlan voltam a teniszlabdától, de ma már más labdákkal is szeretek játszani. Például a lányom pöttyös labdájával.
Zelinka Ildikó: Nekem most egyértelműen a labdarúgó-világbajnokság meccsei jutnak az eszembe, és az, hogy hogyan oldom meg a gyerekek felügyeletét. Naptárral és beosztással a kezemben telefonálgattam a nagymamáknak, hogy ki mikor tud segíteni. A kisebbik lányom egyéves. A születése óta ez a második nagyobb feladatom, az első a téli olimpia volt. Küzdök a lelkiismeret-furdalással, de jó visszarázódni a „felnőttek világába”, kicsit dolgozni, kicsit mással foglalkozni.
3 szőke nő focit közvetít…
Somogyi Dia: Labdarúgást. Mindig kijavítom, ne haragudj, ez a szokásom! Egymással egyébként a gyerekekről beszélgetünk leginkább. A logisztikai problémákról: mikor, ki, hogyan oldja meg a gyerekfelügyeletet, amíg dolgozik. Azt is megtárgyaljuk, melyik fejlődési szakaszban mit kell tudnia a kicsiknek, melyikünk gyerekének milyen elszólásai, gyerekszájtörténetei vannak.
Zelinka Ildikó: Andival kicsit többet találkozom. Diával kicsit kevesebbet. A közös pont az életünkben az anyaság. Lányos anyukák vagyunk, rengeteget tudunk beszélni a tapasztalatainkról.
Petrovics-Mérei Andrea: Most többet futottunk össze, amíg tartott a világbajnokság, jó volt kicsit beszélgetni egymással. Nagyon jó kollegiális a viszonyunk, ha valami tetszik a másik műsorában, küldünk esemest: ezt jól oldottad meg! Én egyébként nem vagyok könnyen barátkozós típus, nagyon kevés barátom van, a legjobb barátnőmet például általános iskolából ismerem. Ezért is örülök, hogy itt ilyen jó a viszonyunk a kollégákkal.
Ha azt mondom, „gyerekek a tévé előtt”, mire gondoltok?
Zelinka Ildikó: A lányaimra. Hanna hároméves, Luca egyéves. A nagyobb már érti, miért megyek el dolgozni a tévébe, de nem szívesen enged el. Luca még nem fogja fel, nem tudja elmondani, mit érez. Hannát egyébként leginkább az izgatja, hogy én is focizom-e a többiekkel. Mikor isszuk meg a vizet a stúdióban az asztalról, és hogy miért nem lehet egyfolytában megismételni a vébé kabalafiguráját, aki játszik a labdával?
Petrovics-Mérei Andrea: Tőlem meg azt kérdezték, elutazom-e Dél-Afrikába. Hiszen tavalyelőtt az olimpia miatt elmentem Pekingbe. Ez a pár nap, amit most a nagymamánál kell tölteni, ahhoz képest semmiség! Persze nézik a meccseket is. A nagyobbik lányom már rutinos focidrukker, most Elefántcsontpartnak drukkolt, mert nekik vicces a nevük. Ebből is látszik, hogy ő még teljesen „szakmai” érvek alapján választja meg a kedvenceit.
Somogyi Dia: Emma még csak kétéves, de már mondogatja a tévé előtt: „Anya MTV-ben műsorvezető.” A közvetítések szignáljában hallható volt egy felkiáltás az egyik helyi, dél-afrikai dialektusban. Genakhó; azt jelenti: itt az idő! Ez a szó „emmásítva” így hangzik: „Jahhhooooo!” Ehhez rendszerint hozzáteszi: „Jönnek színes bácsik.” A kollégáimat név szerint ismeri. Kriszta, Andi, Ildi, Viktor, Dávid… Minden sportriportert felismer. Nem mintha erre tanítanám, egyszerűen csak megkérdezi, hogy ki ő, és megjegyzi a neveket.
Mi jut eszetekbe a vakációról?
Somogyi Dia: Még a világbajnokság alatt egy hétre elmentünk Bikácsra. Ez egy kedves kis falu, kicsit több mint száz kilométerre Budapesttől. Eredetileg a Balatonhoz akartunk utazni, de féltünk, hogy rossz idő esetén nem lehet mit csinálni. Aki próbálta már lekötni egy kétéves figyelmét, az tudja, milyen fontos ez: itt nemcsak szabadtéri, de beltéri programok is vannak. Lehetett lovakat, bocikat, tyúkokat nézni – Emma imádja az állatokat, ez igazán jó program volt!
Zelinka Ildikó: Mi a Balaton-partra megyünk két hétre, jönnek a barátaink is, és szerencsére a környéken nyaral Hanna legjobb barátnője, Emma. Lehet, hogy lesz még más nyaralásunk is, jó lenne külföldre utazni, de nyilván ezt is a gyerekekhez igazítjuk majd. Tavaly, amikor Luca három hónapos volt, elmentünk a horvát tengerpartra. A nagyobbik lányomnak óriási élményt jelentett az az út. Hogy például, mennyire sós a tenger…
Petrovics-Mérei Andrea: Most kicsit irigykedem a kollégáimra! Ha vége a labdarúgó-világbajnokságnak, jön az úszó- és utána a vízilabda-Európa-bajnokság, amelyben családilag is érintettek vagyunk… A sportban nyáron van idény, télen nekünk több időnk van a pihenésre. Persze be fogunk sűríteni egy nyaralást mi is, de még nem tudom, pontosan hogyan oldjuk meg, hiszen a férjem csak szeptember közepétől ér rá. Szerintem majd spontán módon kialakul.
Végül egy igazán nőies témakör. Mire gondoltok, ha meghalljátok azt a szót, hogy „szájfény”?
Somogyi Dia: Libazsír, ami jól mutat! Nem vagyok sminkelős típus, a munkámhoz ez hozzátartozik, de a közértbe vagy a játszótérre nem megyek sminkben. Akkor teszek fel egy kis szájfényt, ha moziba megyünk a férjemmel, vagy ha olyan társaságba, ahol kétévesnél idősebbek is lesznek. Tudom, vannak kismamák, akik tökéletes sminkben érkeznek a játszótérre, de nem is nagyon csinálnak a gyerekkel semmit a téren. Én játszós ruhában megyek, ami nyugodtan lehet koszos. Amire odaérünk, általában Emma csatja már az én hajamban van.
Zelinka Ildikó: Hanna igazi nő, teljesen rászokott az ajakírra. Imád vele sminkelni. Az egész egy rohanós reggelen kezdődött, amikor a kezébe nyomtam a kocsiban, hogy azzal játsszon. Kicsavarta, és rájött, mire való. Azóta dugdosnom kell az ajakírt, mert ha megszerzi, fülig összekeni magát velük. A minap egy szájfény került a kezébe. Azzal a körmeit festette ki. Boldogan mutogatta mindenkinek, milyen szép lett, közben összekente a lakást, beleértve a fehér kanapét is. Még szerencse, hogy egy öreg bőrkanapé, amit már nem féltünk, és könnyű tisztítani.
Petrovics-Mérei Andrea: Én sem szeretem a szájfényt. Állandóan eltüntetem a számról. Ötpercenként újra kell kennem, ezért a stúdióba indulás előtt a sminkes mindig a kezembe nyom egy tubussal… aztán persze elfelejtem feltenni, így ő berohan a díszletbe, amikor épp reklám van, és megigazítja.