Galambos Brigitta idén érettségizett Szombathelyen a Waldorf gimnáziumban, az állami érettségit pedig jövőre teszi le. Nehéz volt időpontot találni a beszélgetésre, mert éppen intenzív tanfolyamon sajátítja el az autóvezetést…
– Az ismertetőben azt írták, kutatásokat végzel az egészség témájában, másokat segítesz, hogy egészségesen éljenek, akinek tudsz, segítesz. Hogyan alakult mindez ki?
– A szüleim örökbe fogadtak, hároméves koromig intézetben éltem. Kisgyerekként sosem voltam beteg. A bajok két-három éve kezdődtek, akkoriban sokszor éreztem rosszul magam, fáradékony lettem. Kiderült, hogy teljesen legyengült az immunrendszerem, azonnal és gyökeresen meg kellett változtatnom sok mindent az életemben.
– Például mit?
– Az csak egy része volt a változásnak, hogy alaposan végig kellett gondolnom, azután mit és mennyit egyek. Mert imádtam az édességet… A nagyobb kérdés az volt, mit kezdjek a stresszel. Ugyanis nagyon szorongó gyerek voltam, akit mindig csúfoltak, hogy milyen csúnya.
– Csúnya? De hát te nagyon helyes lány vagy.
– Kisebb koromban dagi voltam, nem néztem ki valami jól. De a lényeg, hogy rosszul viseltem a kritikákat, sérülékeny voltam, vagyis éreztem, hogy a lelki tényezőket kell rendbe tennem.
– Azt nehezebb, mint lemondani az édességről.
– Viszont az nem múlik máson, csak a saját elhatározásomon, akaratomon. Körülnéztem magam körül, és első sorban magamban. Akkor kezdtem el kutakodni az anyák és a gyermekek elválasztásának káros következményei témakörben, és kezdtem el dolgozni egy kis tanulmányon. Mert éreztem, hogy ennek köze van az én problémáimhoz.
– Az örökbe fogadott gyerekekre gondolsz, ugye?
– Igen. Elolvastam sok anyagot, cikkeket, néztem az internetet. Tudtam, hogy az én esetemben például ezt kell rendbe raknom, nem csak az evést, a mozgást és a vitaminokat. Egy hatvanoldalas tanulmányt írtam, ezt rövidítettem le erre a pályázatra.
– A kutakodás más témában is jellemző rád?
– Nagyon is. Például az édesanyám magas vérnyomására azt találtam ki, hogy hagymateát itatok vele folyamatosan. És egy hónap alatt visszaállt a normális vérnyomása. A kozmetikumokkal is így vagyok. Próbálgatom a természetes anyagokat, mert azt gondolom, hogy a drága szerek rengeteget ártanak, hiába ígérnek csodás ránctalanodást… Én például esténként mézzel kenem be az arcom, persze jó, igazi mézzel. Félóráig rajta hagyom, és utána olyan puha és sima lesz a bőröm, mint a bársony. Néha citrommal keverem a mézet, attól tisztul a bőr. Az ismerősöknek, ha kérdezgetnek ilyesmiről, szívesen elmondom, és már mások is kipróbálták például ezt. Nekik is bevált.
– Azt olvastam, hogy euritmia órát is tartasz másoknak. De mi is az? Annyit tudok, hogy a Waldorf-iskolákban oktatják.
– Igen, sőt, érettségi tantárgy is lehet. Ez egy sajátos mozgásforma, hasonlít a tánchoz, baletthez, vannak benne kar-és lábmozdulatok, koreografált mozdulatsorok, de a lényeg ezek jelentése. Ugyanis az euritmia által nő az önbizalom, megteremtődik a lelki harmónia, és persze a betegségek is megelőzhetők.
– Kiknek tanítod ezt?
– Akiket érdekel. Például a barátnőimnek. Ha ráérnek, összegyűlünk, és tartunk egy-egy órát. Nagyon fontos ez a mozgás a rugalmasság szempontjából is, ami az öregedésnél kulcskérdés!
– Gondolom, sokan keresnek meg egészségügyi kérdésekkel.
– Aki kíváncsi valamire, és úgy érzi, én tudok segíteni, annak szívesen segítek is. Érdekes, de nem a fiatalok, inkább az idősebbek veszik komolyan ezeket a kérdéseket, gondolom, ők már megtapasztalták, hogy az életmód mennyit árthat vagy segíthet.
– Mit kérdeznek a legtöbben?
– Fogyókúrás tanácsokat várnak, ez egyértelmű. Ami nehéz kérdés, mert szerintem az újságokban nagyon sok rossz információ van. Néha fontos tápanyagok megvonását hirdetik, ami veszélyes. Én is sokat küzdöttem régen, hogy lefogyjak, rengeteg kínlódással járt… Most már egy ideje tartom a súlyom, ezért pontosan tudom, hogy a kulcs az önelfogadás. Minden fejben dől el, a szenvedés nem hoz tartós eredményt. A szervezetünk jelez, arra kell figyelni. Ha úgy érzi valaki, nyugodtan hagyja ki a reggelit, ne féljen. Vagy azt egyen, ne egyen, amit a szervezete súg neki. A mértékletesség persze fontos, meg az elhatározás, és a cél. Hogy mit szeretnék és miért.