Kézrátétellel is gyógyítottam

Mennyire hisz a természetfölötti erők létezésében?

Vannak, akik elutasítják ezeket a dolgokat, és vannak, akik tudják, hogy működnek. Léteznek ugyanis olyan erők, energiák, amelyeket a Nagy Rendező működtet. Akkor kezdtem el hinni ezekben, amikor a testvérem 23 évesen meghalt. Nem akartam elfogadni, hogy egyszer csak egy fiatal, energikus lélek eltűnik. A halála óta a mai napig is nagyon sok jelet kapok tőle, és ezekre odafigyelek. Sőt már a tizenkét éves gyerekem is, amikor meglátja ezeket a bizonyos jeleket – például élükre állnak a tárgyak –, köszön a testvéremnek. Pedig nem is ismerte.

Milyen jelekre gondol? Mondana még egy-két példát?

A testvérem egyik kedvtelése az volt, hogy pöckölgette a gyufásdobozokat az asztalon. A másik játéka pedig a gyufagyűjtögetés. A doboznak mindig csak az egyik oldalát használta, azután a dobozt eltette emlékbe, mondván: a másik, szűz oldala szerencsét hoz. Az íróasztala tele volt ilyen félig használt gyufásdobozokkal. Amikor meghalt, a pakolászásnál rengeteg gyufaskatulyát találtunk, és egyszer csak azt vettük észre, ha bármi leesik, rögtön az élére áll. Ez máris furcsa volt. Aztán egyszer egy sárga csekk kiesett a kezemből, és megállt az élén, úgy, hogy pontosan beleállt a hajópadló résébe. Egy másik alkalommal pedig meg akartam gyújtani egy gyufát, a gyufaszál azonban kiugrott a kezemből, és 
a foszforos végével fejjel lefelé megállt a padlón. Nem akartam hinni a szememnek, máris rohantam a fényképezőgépemért, meg akartam örökíteni. Ám mire odaértem, már nem tudtam lefotózni, tudniillik nem magától állt meg fejjel lefelé a gyufaszál, hanem éppen egy pókhálóba esett bele úgy, hogy az tartotta. És mire lefényképezhettem volna, addigra a pókháló eleresztette.

Mennyire érdeklődik az ezotéria iránt?

Mostanában pránanadizom. A prána tulajdonképpen az ősenergia, a nadi pedig a csatornák, amelyen keresztül beáramlik az energia, és ezzel gyógyítani is lehet. Ez egy ősi tibeti, 6500 éves gyógyító módszer. Sok fokozata van, Magyarországon a tízesig tanítanak, én most a négyes szinten vagyok. Egy tanítóhoz járok folyamatosan, ám az egyes szintek között bizonyos időnek el kell telnie, azaz emészteni kell, nem lehet gyorstalpaló módon elvégezni. S mióta pránázom, különösen érzem, hogy nem vagyok egyedül. Érzem, hogy segítenek. Paulo Coelho egyik könyvében is olvastam: „ha valamit el akarsz érni, az Univerzum összefog, hogy elérd”. Azt vettem észre, hogy amióta pránázom, ha kérek valamit, akkor hamarabb bekövetkezik. Régebben, ha nagyon vágytam valamire, akkor körülbelül tíz év is eltelt, mire valóra vált, most viszont ez az idő lerövidült. Előfordul, hogy még ki sem gondolok valamit, máris megtörténik. Mikor fog felhívni? – morfondírozom, és már csörög a telefon. A múltkor tényleg fantasztikus eset történt velem. Vettem magamnak egy ingát a tanuláshoz, ingával lehet ugyanis segítséget kérni a megfelelő gyógymód kiválasztásához.

A tanárnőm kirakta elém az ingákat, az egyik nagyon megtetszett. Nézegettem, de közben felmerült bennem, hogy talán nem is ezt kellene választanom, hanem inkább a másikat, és elkezdtem vívódni. Erre azt mondta a tanárnőm: „Tedd le, csukd be a szemedet, tedd a kezedet az ingákra, és sétáltasd fölöttük. Amelyiknél valami furcsát, meleget érzel, az a tiéd”. Mentem körbe a kezemmel, és valóban, egyszer csak azt éreztem, hogy hirtelen tüzes lett a kezem, kinyitottam a szemem, és éppen az az inga volt, amelyet először kiválasztottam. Egy pici ezüstszelencében hordtam azután, de sokáig nem törődtem vele, és egyszer csak azt vettem észre, hogy nincs meg a szelencém. Gondoltam, megérdemlem, mert sokáig nem használtam. Aztán, amikor újra elkezdtem használni a pránát, vettem egy másik ingát. Egyik nap kitettem az ékszerteknősünket a lakásba, hogy sétáljon, aztán elfeledkeztem róla, és elmentem otthonról.

Amikor hazaértem, elkezdtem keresni, de nagyon fáradt voltam, és úgy döntöttem, majd holnap folytatom. Éppen a hálószoba felé tartottam, amikor hirtelen lezuhant egy kabát az előszobában. Hátranéztem, és elkezdtem beszélgetni a kabáttal, pontosabban azokkal, akik leverték. „Itt kellene most keresnem valamit? Itt van a teknősöm?” – kérdeztem tőlük. Annyira hittem abban, valami oka van annak, hogy az a kabát leesett, hogy négykézlábra ereszkedtem, és elkezdtem kutatni a sötétben a cipők között. Elővettem egy elemlámpát, megláttam valamit, megfogtam, és a szelencém volt az ingámmal, amiről azt hittem három hónapja, hogy a föld nyelte el. Nagyon szépen megköszöntem, és leültem az első kanapéra. Hát, nem pont a teknős sétált el a lábam mellett? Szóval ezek az erők működnek. Valaki azt mondta: „véletlenek nincsenek, a véletlen: Isten inkognitóban”. Én hiszek ezekben az erőkben, és azt tapasztaltam, hogy nagyon működik 
a pránanadi is, különösen a gyógyításban.

Folytatás a Nők Lapja Ezotéria nyári számában.