Anyatej receptre

A hír: Európában elsőként Szlovákiában ismerték el az anyatejet gyógyszerként, és az orvosok akár receptre is felírhatják.

Az anyatejbankokból hat működik az országban – Pozsonyban, Érsekújváron, Besztercebányán, Poprádon, Eperjesen és Homonnán.
A Bumm szerint elsősorban azok a gyerekek részesülnek ellátásban a banki anyatejből, akiknek a kórházban van szükségük rá, tehát kórházi kezelésre szorulnak. A kórházak számára teljesen térítésmentes az anyatej, csak ha ezen intézmények ellátottsága biztosított, akkor lehet szó arról, hogy akár magánszemélyek is igényelhetik, fizetség fejében, vagy akár receptre felírva.

Szlovákiában hat évvel ezelőtt sorolták az anyatejet a gyógyszerek közé. Pontosan meg vannak állapítva a receptre való felírhatóság feltételei. Ebben Szlovákia Európában az első. Egy liter anyatejért 1,23 eurót kell fizetni, a többi részt a biztosító állja. Recept nélkül teljes árat számítanak fel, azaz 28,20 eurót. A baba hat hónapos koráig van mód kiíratni, a későbbiekben külön elbírálás alá esik a „terápia”.

Különvélemény Soma Mamagésától
Nagyszerű, hogy elismerték azt, aminek a ’60-as évek óta komoly szakirodalma is van. Amit az ember ösztönösen, ősidőktől fogva tudott és tud. Leesett a gumitantusz!

Magyarországon a ’60-as években be tudták adni a komcsik a birkáknak, hogy inkább tápszerrel etessék a babákat, mert abban több a tápérték. (Így már három hónaposan adhatták a bölcsibe a gyerekeket, hogy építsék a szocit. Nem is csoda, hogy jelenleg ennyi szorongó ember van…)

A Születés Hete mozgalomban magam is megtapasztaltam, micsoda erő van a női összefogásban és tudatosságban. Szóban, írásban, e-mailen, vízen és levegőben értesítették egymást az anyák, ki kit tud kisegíteni anyatejjel. Már akkor beindult az agyam, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy igen ám, de abban a tejben nemcsak a vitaminok és a különféle értékes anyagok vannak benne, hanem maga az anyatejet adó anya is. Minden érzésével, gondolatával, megszerzett tudásával, addigi életével. De végül is miért is ne vállalnánk be egymást ilyen szinten is? Úgyis össze vagyunk ezernyi szálon kötve egymással…

Viszont ami ezzel kapcsolatban fölmerült bennem (már rég), hogy milyen jó lenne, ha a védőnők abban is segíteni tudnák az anyákat, hogy kihez fordulhatnak, ha korán elapad a tejük. Nem egyből legyinteni, hogy „ó, elapadt, pedig ittam a tejtermelést fokozó teát is”. Ez kevés. Ha egy anya nem tud szoptatni, tehát nem működik nála a legalapvetőbb ösztönök egyike, akkor annak fel kellene tárni és orvosolni a lelki okát. Igen, ezzel a problémával is el lehet (kellene) menni a kineziológushoz, családállítóhoz vagy más terapeutához. Vajon milyen az illető anya viszonya a saját anyjához? Az anyaságához, ehhez az új szerephez, amelyre egyáltalán nem készítik fel a nőket. A középiskolák felsőbb évfolyamaiban már oktatni kellene minderre a lányokat, ahogyan az anyaságra, a nőiség megélésére, a párkapcsolatra stb., vagyis az életre. (Persze a fiúkat szintúgy.) Amennyi energiát a tejbankok létrehozására fordítanak, ha a szoptatáson való stressz feloldására fordítanák, akkor feltehetően a saját anyjuk tejét szophatná a baba. De persze ez is nagyszerű, legalább eljut az anyák tudatáig, amit ösztönösen is tudnak: hogy a gyereknek az anyatej a legjobb.

Két barátnőm mesélte, hogy külföldön szült, az egyik Mexikóvárosban, a másik Madridban, ahol az elit kórházban automatikusan hozták az anyatejtermelést leállító gyógyszereket, merthogy akkor az volt a divat, hogy az „úriasszonyok” ne szoptassanak, mert elcsúnyítja a mellüket. És ennek az eljárásnak volt hospitalizált, államilag elfogadott és kiépített rendszere. Elképesztő és bicskanyitogató!

És biztos vagyok benne, hogy sok tudatlan nő most is ezt az utat választja, gyógyszerrel vagy nélküle. Sajnos sokan nem tudják, hogy az első év alapozza meg a bizalmat, a biztonságot, olyan, mint a ház talapzata. Itt a betonozás maga a szoptatás és a gyermekkel való együttlét.