Először is, a figyelem nem árt már korábban, a felsőoktatási intézmény kiválasztásánál. Közismert, hogy vannak olyan divatszakmák, amelyeket túl sokan választanak ahhoz képest, amennyien később el is tudnak vele helyezkedni. Arról kevesebb szó esik, hogy vannak olyan főiskolák is, melyekről nem szívesen vesznek fel végzősöket a cégek.
Tabu iskolák
Nem mondják ki nyíltan, de sok helyen rossz ajánlólevél bizonyos intézményekből érkezni, s aki mégis ezeken végzett, nehéz dolga van egy állásinterjún akkor is, ha amúgy megfelelő jelöltnek látszik. Az internetes fórumokat böngészve jól követni lehet, hogy mely főiskolák diplomáját tartják a cégek többre, mint másokét, persze hivatalos lista ilyesmiről nincs. A tanulmányok folytatása közben is sokat tehet a hallgató azért, hogy javítsa saját későbbi esélyeit. A három legfontosabb a kapcsolatépítés, a gyakorlatszerzés és a nyelvtanulás, illetve gyakorlás. Ha van lehetőség még az egyetemi évek alatt nyári gyakorlatra menni, még éhbérért is érdemes rajta elgondolkodni, mivel gyakorlatnak is jó és a kapcsolatokat is építhetjük. A legjobbaknak gyakran ajánlanak állást később. Külföldi munkavállalással is két legyet lehet ütni egy csapásra, gyakorlatszerzést és nyelvtanulást.
Nyelv, nyelv, nyelv
Ma az állásinterjúkon gyakran megesik, hogy hirtelen angolra váltják a beszélgetés nyelvét, s ha nem tud azonnal pöpecül reagálni a pályázó, mert bukta is a tesztet. Egy nyelv, az angol ma már alap, nem elég semmire, legalább még egy idegen nyelv tudása szükséges ahhoz, hogy esélyesként induljunk egy állásinterjún. Több cég HR-ese is megerősítette, hogy a külföldi tapasztalatszerzés még akkor is jó ajánlólevél, ha nem kapcsolódott össze szakmai gyakorlattal.
Ha például egy közgazdászhallgató egy angliai gyorsétteremben gályázott végig egy nyarat, azt egy multinál úgy értékelik, hogy kellően bevállalós, nyitott személyiségről van szó, akinek később sem jelet gondot, ha más országba kell költöznie.